Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-19 / 16. szám

Hetedik évfolyam. 16*. szám. Pápa, 1896. április 19. DUNÁNTÚLI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ®­TARTALOM: A mi hivatásunk. Patay Károly. — Régiségek (Folytatás). Thúr/ Etele. — Az auuuitásos kölcsönökrök Kemenczky Lajos. — Jövendölés a pápáról. M. P. — T á r c z a. Egyiptomi tanulmányút. (Folytatás ) Barcsi József. — Vegyes közlemények. — Szer kész tő i üzenetek. „ . ____________________ v A mi hivatásunk. Egy falusi pap töprengései. Nem ismerek szebb hivatást, mint a papi hivatást, ha abban hittel, lélekkel és szeretettel forgolódunk: mondja Lang Henrik, Zürich hírneves papja, egyházi beszédei II. kötetében. Felemelő, lelkesítő szavak hivatásunk magasz­tosságának és fontosságának rövid, de velős jelemzésére, kinyilvánítására! Jól eső érzés, megnyugtató tudás ma olvasni e sorokat, hallani e szavakat, midőn sokan ki­­csinylőleg gondolkodnak rendeltetésünk, hivatásunk felől, midőn sokan hajlandók feleslegesnek, esak a társada­lomra sulylyal, bénító hatással nehezülő tehernek tekin­teni állásunkat, foglalkozásunkat. Valóban nem is csoda s teljesen érthető, ha kétségek között hányatik — élethi­vatásunknak, rendeltetésünknek a társadalom, az emberi­ség egyetemes háztartásának, anyagi és szellemi jólétének előmozdítására vonatkozólag kihatással biró munkálódása s annak értékére nézve egyik-másik lelkésztársunk, vagy akár egész testületünk meggyőződése, véleménye. — Egy­felől a fentebbi szavak s más nem kevésbé tekintélyes, sokszor nem is kartársaink közé tartozó kitűnőségek, hi­vatásunkat méltató, talán értékén tül is becsülő szavai, valamint saját lelkünk elnémithatlan sugallatai, melyek rendeltetésünket magasztosnak, az emberiség boldogsága felépítésére nélkülözhetlen s fontos tényezőjének állít­ják, másrészről a kételkedő bölcsesség, a positiv ered­mények előtt meghajló felvilágosodás embereinek, a papi hivatalt kevésre vagy éppen semmire sem becsölő, sőt ezt egyenesen feleslegesnek, sok tekintetben káros­nak ítélő véleményei!! Melyiknek lehet s van igaza a kettő közül. — Élhetünk-e hivatásunknak azzal a tu­dattal, hogy annak betöltésével mi is egy-egy homok sze­met, vagy talán alapkövet vihetünk a társadalom egye­temes jólétének épületéhez? A vagy csak felesleges, semmi felelősséggel nem biró teher vagyunk az emberiség nagy háztartásában, talán csak olyan, mint a vihartól hányt, hullámok által elbontott hajó felesleges terhe, melyet, hogy a hajó szabadabban, Látrabban haladhasson to­vább, a tenger mélyébe a habok játékául dobnak a kor­mányos szavára ? Óh ! hiszen csak valami kézzel fogható positiv ered­ményt mutathatnánk fel, ha jeleket állíthatnánk, melyek beszélnének, bizonyságot .tennének mellettünk. De ilyenek nincsenek, nem lelhetők sehol! Ha hivatkozhatnánk az emberiség átalakítására, az erkölcs, a magasra törés — a Isten országának már eddig is látható megépítésére ? vagy legalább ha magunk is lennénk, az emberiség ide­ális, eszményi alakjai, az ecce homo, a milyennek az em­bernek lennie kellene : az elérhető tökély, az erkölcsi fö­lény magasztos fokán!! Ha mi lennénk a világitó fény, a ragyogó napsugár, melynek ha egyéb rendeltetése nem lenne is mint a fény, a ragyogás: létezése, jogosultsága már azzal is kétségbe vonhatlan, megdönthetetlen lenne önmagában is, belőle sugározván ki az a fény, melynek világánál járni, kelni s élni lehet, s a mely vezet az élet sokszor sötét, sokszor homályos tömkelegében ? Fájdalom, mi is csak emberek, gyarló emberek va­gyunk, telve azok gyarlóságával, gyengeségeivel, sőt mintha fogyóban lenne közöttünk s bennünk a hivatásunk­kal vele járó ideálisabb, nemesebb gondolkozás, az ősök­től ránk maradt önfeláldozó, lelkesült munkásságnak tüze: hidegen minden lélek, minden odaadás nélkül élünk ren­deltetésünknek, messze vagyunk a jó pásztortól s leg­többször csak napszámosoknak, béreseknek tekinthetjük magunkat! Életünk vajmi ritkán tündöklik világitó lám­paként, fénylő, ragyogó napsugár helyett csak homály­ban derengő fény, vagy még talán az sem vagyunk, a szeretetlenség, egyenetlenség, rideg önzés uralma alatt nyögünk s még hagyján, ha magán életünkkel, cseleke­deteinkkel, társadalmi értékünkkel a jogos és köteles kritikát magunk ellen ki nem hívjuk! Ha kijövünk is az iskola falai közül magasra törő, ideális lélekkel, s ha ég is keblünk tenni valamit a közboldogságért s ha ott van is bensőnkben a szilárd elhatározás: hü munkása, vezére, irányitója lehetni a ránk bizott százak, ezrek leikéinek, u 16 * ------------------------— 4* , , . „ *-----------:——-— ---------& előfizetési díj: Az egyház és iskola köréből hirdetések dija: Helyben és vidékre pos­­^ hasábos petitsor több ÄÄÄ ADIÍ8TŰLI PH. Bili HIVATALOS RÓZLÖSYE. * --------------------------% *------------------------------#

Next

/
Thumbnails
Contents