Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-24 / 12. szám

179

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

180

két verset énekelne a gyülekezet, azután jönne az áldás s úgy távoznának a hivek. A külföldi hitrokonok igy tisztelik az Istent — talán valamivel tovább tartana a templomban való létünk, mint most, de nem lenne olyan, hogy ugymondjam, száraz az Istentiszteletünk.

Van még ezenkívül másnemű teendőnk is, mely a legsürgősebben igényli az intézkedést. — Ezek az anyagi ügyek. Nem akarom vádolni a minket megelőző nemzedéket, de azt kimondhatom vádaskodás nélkül, hogy ezen téren sok hanyagságot követtek el. Nem gondoskodtak tartalék alapról az eg}Tes gyülekezetekben. S most, hogy az idők járása megnehezedett felettünk, a súlyos gazdasági viszonyok miatt, melyek közé futottunk, nagyon nyomasztó helyzetbe jutott sok gyülekezet. Egy némelyik a feloszlás küszöbén áll. Ha az általunk szivünkből üdvözölt egyházpolitikai reformok teljes integritással keresztül vitetnek: akkor fog csak megboszultatni hanyagságunk. Ha keresztül nem vitotnek is, akkor is egyre rosszabbodik a helyzet — csak valamivel tovább tengődünk. Itt feltétlenül és pedig gyors cselekvésre van szükségünk. Az országos közalap meg van, csak az a baja, hogy nem évtizedekkel előbb jött életre. Attól nem várhatjuk, hogy minden sebeinket bekötözgesse. Sőt félő, hogy maga is megreked. Mi falusi lelkészek legjobban tudjuk, hogy nincs a népünk előtt ellenszenvesebb adónem ennél az üdvös domestikai járuléknál. Ma holnap oda jutunk, hogy a gyülekezetek megtagadják. A vihart erre nézve csak úgy lehetne lecsillapítani, ha lélekszám arányában az egyházi közpénztárból fizettetnék, vagy ha egyszerre megváltanánk, mint az érd ólja unitáriusok tették az 50-es években.

T. Szenes Imre ur a múlt években egy igen csinos tervvel állott elő, mely szerint az államsegélyből szép egymásutánban lábra lehetne állítani az egyházakat. A tervezet jobb viszonyok között nagyon is be válna — de ma nem. Mi lesz abból a számtalan egyházból két- három emberöltő után, a mikorra a sor rájuk kerülne, a melyek most, de most szorultak rá a segélyre, különben elzüllenek ? Nem vagyok annyira ismerős az egyházkerületi és az egyházmegyei pénztári viszonyokkal, hogy tudhatnám, menynyire vannak ráutalva a kamat jövedelemre. De azt tudom, hogy kisebb-nagyobb tőkéket kiadhatnának a gyülekezeteknek a dome3tica példájára 32 évi törlesztéses kölcsönre. A pénztái ak elvégre is nem vesztenének, mert a tőkéjük megkétszereződnék azon idő alatt. Az egyházaknak pedig nagy segély lenne, ha drága kamat helyett 2i|20|„ fizetése mellett 32 év múlva az adóstól megszabadulnának. Sőt a nagyon súlyos helyzetben levőknek még ebből is lehetne elengedni

1—1 '/2 °|„-oh vagy kivételesen az egész járulékot. Igen, de hát a tőkeadósság törlesztésre honnét vétessék az 5(j„ ? Hát az államsegély, a Baldacci alap jövedelme, a tűzkár biztositásból vissza fizetett 4(V’[0 mire valók? Nem lehetne ezeket részben vagy egészben e czélra áldásosán felhasználni? Azért mondom részben, mert kellene ezen jövedelmekből egy kis részt fentartani azon czélra, hogy a hol kell, pillanatnyi segélyt nyújt sanak. Kerületünk az államsegélyből már tekintélyes összeget gyűjtött össze tartalék alap czimen. Hogy az mire jó, — hanem ha a most említett uton-módon a gyülekezetek felsegélésére — a mire az állam által is adatott — ón nem tudom? Mint már föntebb emlitém, hitem szerint más tőkét is fel lehet használni. A különbség csak az, hogy a kamat kevesebb. Ha ilyen ügyletet nyerészkedésre alapított hitelintézetek is tudnak kötni — miért nem tudhatna egy erkölcsi testület ? Különben is azért egyesültünk egyházmegyékké és kerületekké, hogy egymást gyámolitsuk.

Nagyon szívesen elhiszem, hogy az intéző körökben meg van a jó indulat segiteni ott, a hol tudnak. S igen nagy baj, hogy egyházi hatóságaink úgy el vannak halmozva közigazgatási dolgokkal, hogy másra alig van idejük. Nem a tanácsadási viszketeg mondatta el velem a íontebbieket — hanem hogy felhívjam figyelmüket emez igazán sürgős teendőkre. Mert ha az egyházpolitikai reformok keresztül mennek: igen va lószinü, hogy megkevesbednek közigazgatási teendőik — mert meg fogynak a kormányzandó egyházak is. De viszont nincs elveszve semmi, ha ideje korán meg tesszük, a mit tenni kell. A gyülekezetekből még nem halt ki teljesen az áldozatkészség, s ha látni fogják, hogy nincsenek magukra hagyatva: elveszti élét a pápisták ami csúfolódása „a ti autonómiátok csak abból áll, hogy fizessetek.“ Sót uj lendületet fog nyerni az egyházi élet nálunk is. Itt, Magyarországon is dicsőn befogja tölteni a protestáns egyház világtörténelmi hivatását. A f-A