Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-03 / 9. szám
131 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 132 kát, kivált mikor könynyű szerrel, kevés jóakarattal is sokat tehettek volna, p. a tagosítások alkalmával, nem emelték. Ma már arról, hogy járandóságok emeltessenek, hiába beszélünk, ez kivihetetlen, mert a nép szegény, különíéle adókkal már eléggé meg van terhelve, reá uj terhet rakni több volna már a soknál. Tudja azt ma már mindenki, hogy a néptől várni e téren anyagi támogatást — hiú remény — De hát nincs mód és ut arra, hogy ezen az égető bajon segitve legyen? Nagyjaink is gondolkoznak ihlette. Erre enged következtetni a főt. egyházkerület némely intézkedése. Ugylátszik némelyek a pápai ev. ref. tanító képezde felállításával gondolják ezt a bajt orvosolhatni. Némelyek pedig Pápán egy állami t. képezde felállítását reményük s azt hiszik, hogy ez lesz a bajnak legbiztosabb gyógyszere. Mind a két tervezet csábítóan alkalmasnak látszik arra, hogy általa a baj orvosolható legyen. Fájdalom azonban, hogy csak látszik mert a bajt alapjában — határozottan állitom — egyik tervezet sem fogja orvosolni. — Hogy menynyire igazam van, erre egy példa bizonyítékul: a lévai jó hirü állami képezde ott van a barsi egyházmegye legtekintélyesebb pontján s melyik egyházmegye szenved nagyobb tanitó hiányban mint a barsi egyházmegye? Itt most 42 iskolánál 7 tanitóra volna még szükség. Nem annyira tanitó hiány ez, a mint én tudom, hanem inkább fizetés hiány. Mikor egy jobb állomásra még mindig akad 25—30 pályázó, ez azt jelenti, hogy van tanitó, csak fizetés legyen. 2 - 300 frtos állomás betett inkább írnoknak megy, mert ott határozottan előnyösebb helyzete van. Ezen a bajon, a mint mondám, sem a felekezeti, sem az állami, Pápára tervezett, képezde nem segít. Segithetnek azonban első sorban maguk az illető egyházak az által, hogy rendezik a tanítói javadalmakat az 1893. évi XXVI. t. ez. értelmében s igénybe veszik az államsegélyt és pedig úgy, hogy a meglevő járandóságot 400 ftig kérik kiegésziteni. Ha a járandóságok 400 ftig biztosítva lesznek, mint minimális járandóság, lesz pályázó pápai képezde nélkül is. A nevezett törvény által adott segély Ezsau ismeretes lencséjét juttatja eszembe, mert oda kell adnunk érte az önrendelkezés jog egy részét, de hát azok a szegény prot. apróságok hogyan éhezik az ismeretek világosságát? Es ki tudja, melyikben és hol rejlik a protestantismusnak egyegy jövendő oszlopa? Ki tudja melyik kóczos kis leányban hallgat egy Dorántffy Zsuzsánna? Talán ők is megérdemlik azt a tál lencsét, a melyet elvett már az egyház a középiskolák segélye czimen az államtól Az 1893. évi XXVI. t. ez. megadja a módot arra, hogy iskoláink egy kevés áldozatkészséggel a kor színvonal ára emeltessenek. Itt az idő! Fogadjuk el az államsegélyt, rendezzük tanítói járandóságainkat mind úgy, hogy a járandóság 400 írtnál kevesebb sehol se legyen. Igaz Ezsau lencséje az az államsegély, áron vesszük, de meg éri az árát a lencse is, mert a mit ad, arra gyermekeink érdekében égető szükségünk van. Oly viszonyok között élünk, hogy uj államsegély igénybe vételét még maga az „autonómia“ sem róhatja fel bünül. *) Végh István. Nyílt kérelem a Főtisztelendő és Méltóságos Püspöki hivatalhoz. Minthogy az egyházpolitikai törvényjavaslatok közül a liázasságjogi törvény már szentesítve vau, s tudomás szeriut, a jövő év kezdetével actuálissá is válik: itt az ideje, hogy jó előre gondoskodjunk arról, hogy égyházkeriiletí szabályrendeletünk legyen majd arra nézve, hogy a ténykedő lelkészség minő liturgialis szertartással járjon el a polgárílag már megkötött, de az egyházi áldási igénybe venni akaró házasságok körül. Erre, az egyöntetűség kedvéért, minden bizonynyal szükség van. Hogy a lyturgia megállapítása, — esetleg csak a, lélkészek saját belátására bizassék, már csak azon egy oknál fogva sem helyeselhető, de meg sem engedhető,, mivel a különféle, talán egymástól látszatosan eltérő eljárás kompromittálná a protestáns felfogást, — ellenfeleink részére pedig ismét egy fegyver volna, a már egy politikai párttól hangoztatott „revisio“ követelésére. Részemről szükségesnek találnám, ha az egyházke*) Czikkirónak azon nézetét, hogy a tanitóhiányon a iizetésoknek 1-00 írtra emelése fog segíteni, csak részben osztjuk, (szükségesnek tartjuk ugyan a ílzetésjavitást, szükségesnek tartotta maga ;i~ füt. egyházkerület is, mert hisz már legutóbbi gyűlésen elhatározta, hogy a tanítói fizetéseket állami segélylyel mindenütt í-00 írtra fogja emeltetni), de nézetünk az, hogy tanítóképző intézet fölállítása nélkül a tanitó hiányon a fizetés emelés daczára is csak részben segíthetünk. Épen ezért a tanítóképző intézet fölállítását kerületünk népiskolai oktatásának érdekében olodázhatlanul szükségesnek tartjuk. Szer k.
