Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-03 / 9. szám
Hatodik évfolyam. 9. vimn. Pápa, 1895. márczius 3. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből MÁIÉI EV.REF. EtlYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖSYE.I----.----—-----------------HIRDETÉSEK DIJA: A hasábos petitsor több- | szőri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezen- i kívül bélyegdíj 110 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Praeparandia-e vagy fi zetésja vitás ? Végh István.— Nyilt kérelem a Főtisztelendő és Méltóságos Püspöki hivatalhoz. Barakonyi Kristóf. — Az országos ev. ref. lelkészi özvegy-árvái gyámintézet alapszabályter. vezete. Szász Domokos. — Templomszentelési beszéd. K. F. — T á r c z a. A mező-eörsi ev. ref. egyház története. Zsoldos Sándor. — Vegyes k ö z i emeu y e k. Praeparandia-e vagy fizetésjavitás? Prot. egyházaink életében egy valójában sajnos körülmény mutatkozik. Az egyház veteményes kertjeiben az iskolákban, a régi prot. szellem ez erjesztőiben igen sok helyen szünetel a tanítás és nevelés fontos és felette szükséges munkája. A tanító hiány hova-tovább mind ijesztőbb mértékben nyilvánul. Az illető egyházhahatóságok nem tudják, honnét vegyenek, hol kaphatnak tanítót a halálozás vagy nyugdíjazás folytán megüresedett tanítói állomásokra? Hiába keresik fel a képezdéket, hiába hirdetnek pályázatokat... pályázó nincs, az állás üresen áll és a gyermekek — várnak jobb idők reményében. Szomorú jelenség ez iskola ügyünkre s általa egyházi életünkre. Ha iskoláinkban szünetel a nevelés és oktatás: a nép gyermekei tudatlanok, neveletlenek maradnak, elvadulnak, elmaradnak erkölcsileg és szellemileg még azoktól is, a kiknek a prot. felnőttek mint világosság utat mutattak; vagy áldozatul esnek, a ma már folyton szaporodó fekete báránybőrbe öltözött farkasoknak. Honnét vesszük, bonnét nyerjük a jövő küzdelmeihez okvetlen megkivántató igazi prot. szellemű küzdőket, a hithü és buzgó egyháztagokat? Nagy es nemes harcz várakozik a protestánsokra a bekövetkező egyházi átalakulás nehéz korszakában, melyhez mindenek felett értelmes, protestáns szellemben nevelt és tanított hívekre van az egyháznak szüksége. Ha épen most lazul meg és szünetel a nevelés-tanítás alapvető munkája a népiskolákban, mikor arra inkább szükségünk van mint valaha: mivel biztat a jövő? mi sors vár egyházunkra? Oiy jelenség ez, mely komoly megfontolást igényel. Kell hogy vele minden protestáns, mint első rendű s égető kérdéssel foglalkozzék. Konstatálható tény az, hogy sok népiskolában azért nincs tanító, mert a tanítói járandóság vag}^ nincs 300 frt, vagy azt csekély mértékben haladja meg. Éhez járul még, hogy egyházainkban a járandóság a legtöbb helyen s a legnagyobb részben termények és földekből áll; a gabonaárak annyira alacsonyak, hogy szinte kétségbe ejtik töldmivelő népünket is: tehát árhullámzás miatt a megélhetés legelemibb feltételei sincsenek biztosítva, sőt az állás nem egyéb szánalmas nyomorúságnál; nem is csoda, ha nem jelentkezik pályázó. A magyar nemzeti és prot. nevelés és oktatás alapvetői a történelem tanúsítása szerint, prot. őseink voltak. Nekik köszönhető mind az, a mivel e téren bírunk. Azonban az ősök alkotásai számtalan helyen dűlőiéiben vannak. Az áldozatkész buzgóság a legtöbb helyen kihalófélben. Itt ott látható még egy-egy megkapó példája a régi buzgóságnak, a cselekvő kitnek, de a zöm, az egész ma már nem az a régi, mely annyit áldozott a szellemiekért. Hogy most szünetel sok helyen a tanítás, annak az ősök u nyes példáját nem követő utódok az okai, mert a kor kívánalmainak megfelelőleg fokozatosan nem rendezték iskolai ügyüket s a tanítói járandóságo-9
