Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-10 / 6. szám
85 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 86 Gyászoló halotti gyülekezet! E koporsóban egy férfiú tetemei nyugosznak, egy férfiúé, ki munkás életében nyugalmat nem ismert; e sir lesz pihenőhelye annak, ki íáradhatlan tevékenysége közepette pihenésre alig juttatott időt. Igáz tehát, mit kedvencz költője Jónia zengzetes nyelvén majdnem három ezer évvel ezelőtt megmondott: „nemcsak a tétlen száll sirba, hanem oda hanyatlik az is, ki fáradhatlanul dolgozott“. A munkás kezekből ime kihullott a toll, megné múltak a beszédes ajkak, s kinek varázs szavára letűnt évezredek nagy alakjai elevenültek föl, az most itt fekszik élettelenül, és az, oki az ókor mély elméjű íróinak szellemébe igyekezett behatolni, ki megfejteni igyekezett sokat olvasott és sokat magasztalt Plátonjának mélyértelmű képeit és hasonlatait, most maga egy burkolt szomorú kép, S várja nagy értelmét bús tele titkainak. Oh mily fájdalmas nekünk kiejteni ezt a szót: „meghalt.“ Meghalt?! hiszen nem hal meg az, ki ezerekre költi Dús élte kincsét, bár ha napja múl s kire vonatkozhatnának inkább e szavak, mint a tanárra, a ki annál gazdagabb, minél több tanítványát teszi szellemi kincsei osztályosává, a tanárra, a kinek életczélja abban áll, hogy az emberiség nagy szellemeinek lobogó lángjánál meggyujtott fáklyával minél több tanítványa lelkében gyújtsa föl a szép, a jó, a nemes iránti lelkesedés tüzét. Igen, mi, a kik tanítványaid voltunk, a kik veled együtt gyönyörködtünk Hellász és Róma költőiben, veled együtt lelkesedtünk nagy szónokaik remek beszédein, veled együtt szemléltük a nagy erkölcsi igazságokat történetíróik munkáiban, veled együtt hallgattuk mint győzi meg a haldokló Sokrates tanítványait a lélek halhatatlanságáról: mi tudjuk azt, hogy ez nem halál csak elköltözés. Oh de a válás mégis fájdalmas; kétszeresen fájdalmas minekünk kik nemcsak tanítványaid, de kartácsaid is lehettünk; kik láttuk hivatalos működésedet, láttuk mint fordítottad minden igyekezetedet ez ősi alma mater lényének emelésére; kik a hivatalos érintkezésen kivül barátságodnak is részesei lehettünk, kik köz és magánéletedben szemléltük azt, hogy mint valósítod meg a klaszszikus hajdankoi'i eszményét: óh, mi sokszorosan érezzük a válás lesújtó voltát! Úgy vagyunk, mint a tengeren há nyatott Odysseus, ki elvesztve kedves társait „tovább hajózik bánatos szivvel ;“ mi is tovább megyünk az élet ten gerén, merre rendeltetésünk pályafutása vonz, de bánatos szivvel, bánatosabbal, mint a görög hős, mert benned nemcsak a tisztelt, a kedves társat, hanem a vezetőt vesztettük el. 8zomoruan, a veszteség nagyságától lesújtva, mondjuk itt koporsódnál kedves halott: legyen könnyű a föld hamvaid felett; Isten veled! Az elhunyt koporsójára a gyászoló családon kivül koszorút helyeztek még a következők: Igaz barátjának — Pap Gábor püspök. Ref. főgymn. nagyérdemű igazgatójának — Darányi Ignácz, a főisk. világi gondnoka. A főiskolai tanári kar — Szeretett kartársának. Szeretett alelnökének — A pápai .lókai-kör. Igazgatósági tagjának — A pápai takarékpénztár. Nagyérdemű tanáruknak — Egykori tanítványai. Hála jeléül -- A theol. acad. hallgatói. Szeretett igazgatójának — A főiskolai ifjúság. Kegyelete jeléül - A főiskolai ifjúság. A szeretett hű barátnak — Antal Gábor és családja. Tisztelete jeléül — Eöri Szabó Sándor. A felejthetlen jó barátnak — Barauyay Zsigmond és családja. Szép Gábor, Irén stb. Amaz általános szeretetnek, őszinte becsülésnek s érdemei elismerésének eleven kifejezői a tanári karhoz s a gyászoló özvegyhez érkezett nagyszámú részvétnyilatkozatok és táviratok. Dr. Darányi Ignácz főiskolai gondnok a tanári karhoz intézett sürgönyben fejezte ki részvétét a gyászos esemény fölött, és sajnálatát, hogy a politikai helyezet miatt a temetésen személyesen nem jelenhetett meg. László JózseJ főisk. tiszteletbeli főgondnok részvétnyilatkozatából kiemeljük a következőket: „Főiskolánkban csaknem, félszázadra nyúlt tanárkodása alatt tanúsított ernyedetlen ügybuzgalma, szívós tevékenysége s főiskolánk tekintélyének, virágzásának emelésére hűen felhasznált kitűnő tanári tulajdonai igen szép emléket fűznek a boldogultuak nevéhez. A tanintézetünkben működött tanárok legjelesbjei közé fogja őt sorolni mindenkor a méltányoló közelismerés. Vajha a halála által főiskolánk tanártestületében támadt sajnos űrt kevésbé érezhetővé tenné egy hozzá hasonló utód!“ Dr. Németh Antal győr-tankerületi kir. főigazgató részvétirata: „Mélyen tiszteit Tanári kar! Nincs okom és alkalmam arra, hogy fejtegessem, mily megdöbbentően hatott rám az igazi tanférfiunak, a tudományosan képzett igazgató tanárnak, a békeszerető kartársnak, a nemesen gondolkodó és őszinte polgártársnak elhunyta. — Bensőleg átérzem a tanári kar mély gyászát és osztozom szivmarczangoló fájdalmukban. Az intézetet ért mély gyász közepette kisérje örök nyugalomra a boldogultat, a ki egész életében felebarátjai javáért munkálkodott és fáradozott, azon utolsó szavam: a szt, békesség angyala viraszszon és őrködjék hamvai felett! Szelleme, nemes lelkének árnya pedig példaképpen lebegjen folyton szemeink előtt!“ Beöthy Zsigmondi v. b. t. t részvéttávirata: „Mély fájdalommal értesültem a hivatását tudományosan, lelkiismeretesen teljesített Szilágyi József igazgató tanár úr haláláról. Elhunyta egyházkerületünk, de a közművelődés ügyére nézve is nagy veszteség“. Dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő távirata .„Kérem átadni legigazabb és legmélyebb részvétemet nagynevű igazgatójuk elhunyta alkalmából. Nagyon sajnálom, hogy a boldogult kitűnő férfi végtisztességén ott nem lehetek“. A debreczeni ev. ref. főgymn. részvétnyilatkozata: „Megilletődéssel vevén a főiskola tanári karának boldog ; emlékű Szilágyi József főgymn. igazgató elhunytáról szóló értesítését, a debreczeni ev. ref. főgymnasium tanári kara nevében őszinte részvétünket nyilvánítjuk a testvér főiskolát ért veszteség fölött“. *6
