Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-08 / 49. szám
Hatodi k évfolyam 49. szám. Pápa, 1895 deczember $. DUNÁNTÚLI a ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész j évre -í írt, félévre 2 írt. j i-----------------------— Az egyház és iskola köréből HIRDETÉSEK DIJA: 1 hasábos petitsor több szőri közléséért 5. egy szeriért 7 kr sorja. Ezen kívül bélyegdíj HO kr. X■-® MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ®* Í4RTAL0M: Á lelkészi állások anyagi rendezése. Kis József. — Az országos ev. ref. lelkészi özvegy-árvagyámintézet alapszabálya. — A református egyház szenvedése Francziaországban és Németalföldön a Ifi. században. (Folytatás.) s. — Kupi temetés decz. 2-án. Szekeres Mihály. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Alap- és lelkészképesitő tételek irásbáli dolgozatokra az 1896-ik évre. Körlevél. A lelkészi állások anyagi rendezése. Minél tovább megyünk az időben, annál fokozottabb kívánalmakkal lép fel társadalmunk a lelkészekkel szemben. Megkívánja tőlük, bogy a tudományosságot illetőleg tartsanak lépést a korral, hogy pártolják legalább a magyar nemzeti irodalmat s e végből évröl-évre gyarapítsák könyvtárukat szépirodalmi termékekkel, szakmunkákkal , folyóiratokkal. Megkívánja tőlük, hogy a jótékonysági egyesületekben elől menjenek a jó példaadásban; hogy gyermekeik taníttatásáról legalább is úgy gondoskodjanak, mint a kik a középosztályhoz tartoznak. Megkívánja fölük, hogy házi berendezésük, általában háztartásuk ha egyszerű is, de Ízléses, tisztességes legyen. Sót az Egyházi Törvény azt is megrendeli, hogy milyen legyen a nem hivatalos ruházatuk is. De hát van-e, lebet-e olyan lelkész, a ki gyönyörűségét ne találná abban, ha e követelményeknek megtelelhetne? Ugyan melyik ne óhajtaná, hogy akár egy casino olvasó-szobájához hasonlóan rendezhetné be kis múzeumát ? Van-e, lehet-e hivatott lelkész, a ki a jótékony egyesületekből — ha csak a mindennapi szükség nem kényszeríti — kivonná magát? De ha van, a ki ezek nélkül még eltudna lenni: az már csakugyan képzelhetetlen, hogy akadna olyan, a ki gyermekeiről illendően gondoskodni ne igyekeznék; a kinek ne lenne érzéke a házi szép rend és csinosság iránt s a ki az öltözetben a kopottat inkább szeretné, mint a fényest! És ha mégis általában sok fogyatkozást találunk a lelkészeknél mindezekben, mi máé lehetne ennek általános oka, mint köztudomású szegénységük?! Az a szegénység, a mi immár közmondássá lett. Az a szegénység, a miről oly sokszor szóltak már gyülóstermekben és hírlapokban, de — fájdalom — mindez ideig hiába. Élénken megbeszélték e tárgyat már 1883- ban a budapesti prot. lapban. Ricz Károly vetette fel a kérdést: „Nyujt-e biztos megélhetést a lelkészi pálya?“ És azzal felel e kérdésre, hogy 8/10 részben nem nyújt biztos megélhetést. — Mi dunántúli reformátusok már másként felelnénk. Mi — aránylag — abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nálunk a lelkészi állomásoknak legalább is fele biztos megélhetést nyújt. És ha mégis úgy találnánk, hogy a nagy ekklózsiákban levő papjainknak van legkevesebb tényleges vagyonuk: annak —■ Dorombéi Péterrel szólva — az az oka, hogy hiányzik náluk a gyakorlati bölcseség, a szigorú takarékosság és mértékletesség. A Közpapok Lapja is nagy buzgósággal ölelte fel e tárgyat és sürgette az 1848. XX. t.-cz. életbeléptetését. Ma ismét egyike ez a kérdés azoknak, a mik egészen előtérbe nyomultak. Régebben még nyugodtabban tárgyalták e e kérdést. Ma már itt-ott éles hangok hallatszanak. A küzdők kezdenek türelmetlenkedni. Kezd a dolog olyanformát venni, mint mikor az éhes sereg dohog a jól táplált vezérek ellen. 1883-ban Rácz Károly még csak azt mondta: „Helyzetünkön nem segit se canonica visitatio, seid AiÉÍTIiLI IV.REF. ICTHÍIER. HIVATALOS KÖZLÖNYE.
