Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-01 / 48. szám

765 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 766 Apróságok külföldről. Az orosz hatalom nemcsak Lengyelországban hasz­nál fel minden 1 ehető eszközt, a durva erőszakot sem véve ki, hogy nemzetiségükből kiforgassa őket, hanem a balti tenger melléki tartományokban is, hol jelentékony szám­inál vannak német lutheránusok. Legbiztosabb eszközül szolgál czéljuk elérésénél, ha vallásuk elhagyására bír­hatják ezeket. Mert a melyik a gör. kel. orthodox egyház tagjává lett. az végkép elveszti nemzetiségét, az biztosan beolvad a nagy muszka tengerbe. S hogy nagy eredmény­nyel haladnak ez utón, mutatja az, hogy 1892 óta minden évben ezernél több tért át a két balti tartományban. A rigai érsek annyira meg vau elégedve e fényes eredmény­nyel, hogy áldását küldötte papságának s buzdítja őket a további lelkes munkára. Ismeretes dolog, hogy menyire irtózik a hivatalos kath. egyház a szabadkőművességtől. Kárhozatra méltó, de egyúttal veszedelmes ördögnek tartják, ha valaki a szabadkőművesek közé tartozik. Nos tehát, ha ezen gondol, hozásukban következetesek, akkor most a pápai székelőttt nem lehet valami szörnyűbb és rettenetesebb, mint a mos­tani frauczia minisztérium, melynek valamennyi tagja sza­badkőműves, kivéve Berthelot külügyminisztert, a ki meg minden egyházi köteléken kívül áll épen túlságba vitt .szabad gondolkozása miatt. Ismeretes dolog, hogy XIII. Leo pápa egyesitési kí­sérleteket tett a gör. kel. egyházaknak a római egyház­zal való egyesítésére ; s különösen a török birodalom terüle­tén élő gör. keletiek közt hatalmas és sikerrel kecsegtető tevékenységet fejtettek ki, hogy azok dogmáik teljes ép­ségben tartása mellett ismerjék el a pápa felsőbbségét.— De ez a kísérlet is hajótörést szenvedett, sőt kemény visz­­szautasitást vont maga után. Mert a konstántinápolyi pátriárcha, Anthimus, kibocsátott iratában egyedül a ke­leti egyházat nyilvánítja az igazság fundamentumának s a Krisztus igazi egyházának, melylyel szemben a római egyház tele van tévtanokkal s az egyházi atyák és a szentirás téves magyarázatán épült újításokkal. A megkí­sértett barátkozásnak tehát utóbb még az lesz a vége, hogy a régi mód szerint kölcsönösen kiátkozzák egymást, nagy mulatságára a józan világnak s legnagyobb dicsősé­gére a szembe került szélső ortliodoxiának. Kháma, az a derék szerecsen fejedelem, kiről la­­puuk egyik előző számában már emlitettük, hogy orszá­gába szeszes italt bevinni nem engedett s hogy mily áll­hatatos küzdelmet folytat az ellen a nagy délafrikai angol társaság ellen, mely kiakarta erőszakolni a szeszes ita­lok bevitelét az ő földjére: — végre mégis elérte óhaj­tott czélját. A múlt napokban fogadta az angol királynő két másik szerecsen fejedelemmel együtt] s kijelentette előttük, hogy országuk területéről kitilthatják a pálinkát. Nincs is nagyobb átka a szerecsen népfajnak, mint a pálinka. A hova szabadon vihetik be ezt az átkozott italt, ott a négerek mindenüket erre költik. Ez a napszám, a jutalom s a csalogató eszköz mindenre, mig teljesen tönkre jutnak testileg és szellemileg s nemcsak maguk, hanem utódaik is. A missionáriusok mennyi lelkes mun­káját teszi tönkre ez a méreg! Egy lelkes hittérítő azt mondja, hogy a rabszolgaság fenntartása sokkal tiirhetőbb volna rájuk nézve, mint a szeszes italok szabad bevitelé­nek megengedése. Kliama király a fokföldí kormányzósághoz beadott panaszlevelében azt mondja: „Jobban félek a fe­hérek pálinkájától, mint a Matabélék lándsáitól, amelyek csak a testet ölik meg; az ital szétrombolja mindkettőt: testet és a lelketu Belátja mindenki a pálinka iszonya hatását a négerek közt és mégsem segítenek a dolgon; nem tiltják el a kivitelt, mert hát — hova tennék akkor a német és angol szeszgyárak spiritusz-feleslegüket? A misszió társulatok roppant sokat költenek a négerek evau­­gelizására, de fáradtságuk mindeddig kevés eredményt érhet el, mig a bibliával együtt pálinkát is szállítanak oda. Spanyolországban 25 év előtt alig 200 protestáns volt, most pedig 18 ezer. Van több mint 140 egyház és misszió, 200 iskola 5000 gyermektől látogatva s 250 va­sárnapi iskola. Az ország szabad egyházai egy synodust képeznek, mely évenkint Madridban tartja üléseit. Az amerikai Clevelandban megjeleuő német ref. egy­házi lap elején miutegy 8 soros kis közlemény van, meiy­­bek kijelenti, hogy szívesen venné, ha előfizetői száma vagy 500-zal szaporodnék s ezt elérhetőnek tartja, ha egy­házi férfiak buzgóságot fejtenek ki terjesztésében. Ezt csak azért említjük meg, hogy világot vessünk az ottani és a hazai viszonyok közti külömbségre. Bezzeg, mi ná­lunk 50-nel is igen nehéz volna szaporítani az előfizetők: számát! S hogy próbát tegyünk, hát: mi is igen kérjük lapunk barátait ennek terjesztésére, mert szívesen ven­­nők, ha előfizetőink száma 50-nel megszaporodnék. Majd meglássuk, milyen arányban valósulnak a mi ábrándjaink és az amerikai laptárs reményei ? Amerika egyik pénzkírálya, Rockefeller, 3 millió dol­lárt adott a chikagói egyetemre, ebből 2 milliót csak oly feltétel alatt, ha az egyetem más barátai szintén annyi (2 millió dollárt) adományt hoznak össze. Azt hiszik az; egyetem barátai, hogy ez rövid idő alatt minden nehézség' nélkül megtörténik. Ekkor azután a tudományok minden ágát, a theologiát is tanítják e nagyszerűen felszerelt egyetemen. Borsos István. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Két nagy ember, kiket a nők hálája kisér. Egyik Wlasics Gyula, kitűnő kultuszminiszter, a miért kieszkö­zölte a király engedélyét arra nézve, hogy ezentúl a nők is látogathassák az egyetemet s a tudományos pályákra léphessenek. A másik Tisza Kálmán, kinek köszönik a re­­formáta papnék, hogy ők 250 frt s árváik 50 frt nyugdíj­hoz jutnak 1896 január 1 óta. Aláírjuk s hangoztatjuk Fejes kellő időpontban s tapintatosan kifejezett köszöne­tét, melyet a konveut világi tagjaihoz intézett, de meg­tol djuk azzal, hogy a kon vent világi elnökét, Tisza Kál­mánt, illesse ebben az oroszlán rész. A hazai történelem egykor felvési az emlékezet márvány táblájára e két nagy ember nevét, és áldani fogja nevét, és áldani fogja emlé—

Next

/
Thumbnails
Contents