Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-24 / 47. szám
745 . DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 741» korán következik be, igaz voltában és mélységében ép oly fájdalmat okozott egyházkerületünk közönségének, mint Méltóságodnak és családjának. Méltáu sírhat, zokoghat az özvegy az örökre kihűlt szív fölött, mely egykor Méltóságodra folyton égő szeretetével annyi boldogságot árasatott; de viszont mi is méltán könyezünk az elköltözött nagy szellem után, ki minket bölcsességével vezérelt, apostoli szelídségével nemesitett s szemetével, mely együtt ölelt hazát és egyházát, lelkesített és vigasztalt. Igen; jog és szabadság voltak eszményei. Ezekért küzdött fényes tehetségei egész erejével, s lelkesedése mindig lobogó, kiolthatlan lángjával. Lelkének fénye világossággal árasztá el tanácskozásainkat a közügyekben; s szive egyenessége és jósága, még az általa szigorun védett igazságot is, az emberiesség s szelídség békítő érzelmeivel igyekezett érvényesíteni. Szelleme úgy a hazában mint az egyházban közkincs volt, melyet ha a közélet nyilvánításaiban elvesztettünk is; de nem vesztettük el örökké fenmaradó hatásában? mely egyházkerületünk híveit minden jó és nemes törekvésekben oktatni, buzdítani és lelkesíteni fogja. És ez lesz nekünk, az elköltözött nagy szellem által feledhetlen atyai gonddal és jósággal kormányzott egvházkeriileti közönségnek egyetlen vigaszunk. Méltóságodnak, a koronáját vesztett özvegynek, súlyos bánatát s vérző sebeit azonban mi euyhitné jobban és igazabbau, mint a Mindenható Istennek kegyelme, melynek közöltetését, az özvegynek és családnak bánatát őszintén megosztó részvéttel kérjük az Egek Urától, hogy gyógyítsa sebeit s vigasztalja mély fájdalmában. — Kiváló tisztelettel Méltóságodnak, Sz.-Fehérvárott, 1895. november 19-én tartott rendkívüli közgyűlésünkből a dunántú’i ev. ref. egyházkerület közönsége. A helyettesítésre vonatkozó eddig tett intézkedések helyeslése mellett kimondotta a kerületi közgyűlés, hogy helyettes püspök ur részére a rendes püspöki illetékek f. évi november 1-től kezdve folyóvá teendők és kiszolgálta/andók. Az előzetesen teljesített leltározás alkalmával a Wertheim szekrényben talált 6 drb takarékpénztári könyv helyettes püspök ur indítványára a kerületi és főiskolai gazdasági tanács elnökének adatott át további intézkedésig a kerületi pénztárban leendő elhelyezés végett s egyúttal elrendeltetett, hogy a püspöki irattár leltároztassék, minek végzésére Gyalókay László p. titkár közreműködése mellett egy helyi bizottság neveztetett ki. Ezek után a püspökválasztásra vonatkozólag tette meg a szükséges intézkedéseket a közgyűlés kimondván, hogy az egyházakat szavazatadásra felhívó főgondnoki megkeresés az esperesi hivatalokhoz intézendő, úgy azonban, hogy a mennyiben az érdekelt e.-megyei gondnok tartózkodás helye megállapítható, az esperes urak a szavazást elrendelő főgondnoki levél megérkeztéről elnöktársaikat értesítsék s velük egyetértőleg járjanak el. A szavazatok 1896 január 10-ig főgondnok ur 0 Nagyméltóságához küldendők, hogy az azoknak felbontására kinevezett bizottság, melynek tagjai főgondnok ur elnöklete alatt Br. Nyáry Béla, Boné Géza, Eötvös Károly, Molnár Béla, Tatay Imre, Juhász Pál, Veres Ede, Dózsa József, feladatának 1896 január 15-én tartandó összejövetelében megfelelhessen. Felhatalmaztatik egyúttal ezen bizottság, hogy a mennyiben az első szavazásnál absolut többség nem éretnék el, a legtöbb szavazatot nyert két jelölt között újabb szavazást rendeljen el. A közgyűlési meghívóban jelzett egy tárgy mellé felvétetett Nméltóságos Beöthy Zsigmond ur elnöki jelentése Kis Ernő főgymn. igazgató ur által megirt történet átvizsgálása s felülbírálására kinevezett bizottság f. évi november hó 18-án Sz.-Fehérvárott tartott üléséről, mely elnöki jelentését a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. A gyülésteremből a tagok Nagyságos Molnár Béla kér. tanáesbiró s aljegyző vendégszerető házához vonultak, hol a magas műveltségű háziasszony úrnő által történt lekötelező figyelmes fogadtatást mindnyájan annak előjeléül és biztosítékául tekintettük, hogy a szívességéről oly sokszor megemlegetett igazi magyar vendégszeretet hajlékába voltunk szerencsések juthatni. A gazdag, de azért minden izében magyaros ebéd újabb tanúbizonysága volt annak, hogy minő áldás, ha a ház úrnője nemcsak magas műveltséggel, finom Ízléssel ékeskedik, hanem háziasszonyi teendőiben teljesen otthon van. Vajha minden magyar úrnő olyan volna, mint ő. s. TÁRCSA. Egyháztörténeti adalékoh. Anno 1751 Tts Ns. Zalavármegyébeu, a veszprémi Cáptalan jószágában, Csopak nevii helységben, Helv. Confession levő ecclesiábaKJnTrieTmü törvénytelen dolgok történtek mind az parochián, templomon, oskolán 3 április, ekképen jegyeztettenek föl: Ttts. Ns. Vármegyénk feő bírája Dóczy Ferenc uram jővén helységünkbe, úgymint tapolczai plebánus és két vármegye esküttjeivel, és utánunk 12 fegyveres katonák érkeztenek. Már akkoron Capitularis generilis-vicarins Lenthy István uram prédikátorunkat hivatván mostani quartélyos zászlótartó uram házához, midőn prédikátor urunk megjelent volna, igy szól feő biró Urunk eeelésiánk tagjai előtt: „én kegyelmedet Prédikátor uram judicialiter adnioueálom, hogy három óra alatt kiköltözzön klmed a parokhiából. mivel Tts Ns. veszprémi káptalan a Tts Ns. vármegyét requirálta, hogyha klmed becsülettel ki nem költözik, tehát brachiumot adok a Tts. Ns. Captalannak.“ Melyet hallván a két nemes ember, eléggé protestálnak és kérik mutassák meg micsoda parancsolat mellett cselekszik ezt a nagy violentiát; de azok semmit nem tudának mutatni, sőt ezt mondották a papok : a felségeskirály sem parancsol az ő jószágukból, ez a jus patronatust nekiek adta. Melyet hallván prédikátorunk, visszamenvén a parochiába, és ott levő becsületes embereknek
