Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-17 / 46. szám

731 DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 732 Mindezek után bátran elmondhatjuk, hogy a „kolozs­vári ev. ref. theologiai fakultás oly mintaszerű intézet, mely hazánkban ritkítja párját. Adja Isten, hogy az ala­pítók szép reményei megvalósuljanak, s legyen az az in­tézet századokon át a magyarságnak, a magyar protes­tantizmusnak erős-vára! Vivat crescatt íioreat! Kolozsvár. Nov. 5. Borsos Károly. fia«*. Eezéd, müveit iíju házaspár esketése alkalmával. (Első esetkor a polgári házasság életbe lépte után.) Keresztyén házaspár! Itt álltok a vallás oltáránál, hogy hazánk törvénye szerint polgári módon immár megkötött házasság-levelete­ket az egyház pecsétjével is megerősittessétek. Csak ma­gatok iránti kötelességet teljesítettetek, midőn szivetek vágyát, telketek kívánságát követve ide jöttetek, hogy éltetek e nevezetes forduló pontján áldást kérjetek attól, iakitől száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándéké‘ Keresztyén gyülekezet, keresztyén házaspár! A folyó 1895-ik év örökre emlékezetes marad hazánk történetében. Nemzetünk géniusza, eddig lekötve tartott szárnyait kibontva, a szabadság verőfényes levegőjében megcsattogtatva, bejárja hazánk bérczeit, völgyeit, síksá­gait, palotákban és kunyhókban, keresztyénnek és nem keresztyénnek hirdetve az evangyéliomot, az örvendetes izenetet: „nincsen közöttetek különbség!“ mindnyájan egyen­lően szeretett, egyenlően védett, egyenlő jogokkal felru­házott szabad gyermekei vagytok e hazának, mert ime, a régeiek elmúltak és mindenek megiijultak! A felekezeti szükkeblüség és elfogultság rozsdás bé­kéit széttördelte a szabadság szelleme, a társadalmi, faji és vallási gyűlölködés démona által egy ezredéven át épí­tett és erősített választófalakat lerombolta. Jól megvilá­gított biztos utat készített a haza és vallás oltárához, mely utóbbi oltáron nem, mint a múltban, a törvény gyám­kodó és kényszerítő erejére, hanem szivünk fellobogó buz­­góságánál gyújtjuk meg az áldozati lángokat. Egyszerre lettünk két ország: a haza és Isten or' szaga nagykorú polgáraivá! Szeressük . . . szeressétek keresztyén házasok ezredéves hazánkat, a melyben szü­lettünk; amely táplál és amelyben „élnünk, halnunk kell“— szeressük szivünk összes nemes érzelmeivel, iránta való. kötelességünk önkéntes, lelkes teljesítésével! Szeressük, szeressétek keresztyén házasok vallásunkat, ezt a gondo­lat- és lelkiismeret-szabadság angyala által minden ha­szontalan gyomtól és mérges maszlagtól megtisztított pa­radicsomot, a melyben van számunkra felállítva Jákob lajtorjája, amelyen közlekednek leikeink teremtő és gond­viselő atyánkkal, megváltónkkal a Jézus Krisztussal, a megvilágositó és minden jóra indító szentlélekkel, egy- ' szóval: az egy örök Istennel, — és ahova térünk meg végre az irgalom és örök üdv elvételére. Hazáját és vallását azonban csak az szererheti iga­zán, akinek szive teljes embertársai iránti szeretettel. — Embertársaink közül pedig ki áll hozzánk közelebb, mint liázastársunk, akiért az ember „elhagyja apját, anyját, hogy ragaszkodjék ő hozzá ,“ akit „egy testté és egy lélekkéforraszt össze velünk az Isten az örömek megédesitése, a bánat enyhítésére, az élet keresztjeinek könnyebbitésére, közös munkálkodásra, közös kötelesség teljesítésre. Szeressétek hát egymást ifjú házastársak azzal a nemes érzelemmel, mely összeforrasztotta sziveiteket, az­zal a szeretettel, amely „mindent hisz, mindent, mindent eltűr, mindent megbocsát, mindent elfedez és a mely soha el nem fogy“ Ebből a szeretettől fakad számadókra a hűség vi­rága, mely7 alapja és biztosítéka a családi élet nyugalmá­nak és mindvégig tartó boldogságának. Mert ne feledjé­tek, hogy nem a házassági frigy polgári vagy egyházi vagy együttes megkötési formája, hanem a soha el nem hülő szeretet, a soha meg nem lankadó hűség termi meg a boldogság édes izü gyümölcsét. Csak egymásban és egy­más által lehettek boldogok. Isten csak úgy áld meg ti­teket, ha hitből és szeretetből folyó kötetességeiteket hiven teljesítitek hazátok, vallástok, embertársaitok iránt! Ezt véssétek be mélyen sziveitek táblájára, hogy azt on­nan az élet semmiféle változó körülménye, csábítása, kí­sértése, öröme, bánata vagy nyomora ki ne törülhesse. Hisszük: hogy ilyen érzelemmel és elhatározással jöttetek e szent helyre. Ezen érzelem és elhatározással fogjátok meg egymás jobbkezét a szent eskü letételére. (Eskü, ima, áldás.) Gy. — Az előfizetési dijakkal hátralékban levőket hátralékaiknak minél előbb beküldésére, — kelle­metlenségek kikerülése czéljából, — tisztelettel kéri a kiadóhivatal kezelője. — Az állami tanitóképezde részére Pápa városa által felajánlandó segély képezte a f. hő 9-én tartott vá­rosi közgyűlés tárgysorozatának egyik pontját. A bizott­ság, mely ez ügyben még. szept. hóban ülésezett, telket, az építéshez homokot és kavicsot, illetve ezek ellenértéke fejében 5000 irtot s évi 500 fit járulékot javasolt aján­­landónak. A közgyűlésen különösen az évi járulék ellen szólaltak fel többen, azonban a közgyűlés dr. Antal Géza, Barthalos István, Sült József felszóllalása folytán 77 sza­vazattal 4 ellenében elfogadta a bizottság javaslatát. — Midőn e határozatot közöljük, nem tehetjük, hogy teljes elismerésünket ne fejezzük ki úgy Pápa városának a közművelődés érdekében minden áldozatra kész képviselő testületé, mint az ügy lelkes védői iránt. — Iskolalátogatás. Ns. Németh Antal tankerületi főigazgató ur f. hó 4—9-ig főgymnáziumunkat meglátogatta

Next

/
Thumbnails
Contents