Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-03 / 44. szám
691 DŰNANTÜLI PROTESTÁNS LAP 692 A másik főtárgy az „ Utasítások.1-'' A miskolczi utasításnak meglehetős végzetes lett a sorsa. Itt is, ott is megnyirbálták, — itt is, ott is kipótolgatták. Csak csontváza maradt meg. Most a konventen a sor, hogy a csontvázat is elvesse, vagy pedig húst aggasson rá. A magam részéről úgy gondolkozom, hogy a csontrész maradhat, csupán a tartalmat kell gazdagabbá, kövérebbé tenni. Különösen egy a fontos dolog: a stóla kérdése. Hallunk napról-napra nyilatkozatokat, — olvasunk liétrőhhétre közleményeket, melyek e kérdésre vonatkoznak s itt az eltörlés, amott a megtartás a jelszó. Melyik a helyes?, Talán egyik sem, csak úgy mereven kimondva. Hanem igen is helyes az a felfogás, mely a kérdésből fejlődik ki, t. i. az állam gondoskodjék a jövedelmében újólag kisebbedéit prof. lelkészt állomások t isztességes ' segélyezéséről. Az ágostai testvérek egyetemes konventje intézkedett az 1848. 20. t. ez. életbeléptetését sürgető kérelmének az illetékes helyre juttatásáról. Minekünk sem lehet s nem is szabad elmaradnunk. Nem lehet s nem szabad azért sem, mert mint tudjuk, a tiszántúli egyházkerület őszi gyűlésén e tárgyban indítvány tétetett s most a konventen, ez is tárgyalás alá kerül. Államsegély és pedig az 1848. 20. t. ez. értelmében, ez az egyetlen helyes mód a stóla kérdés megoldására nézve. Addig pedig, mig az bekövetkezik, alkalmazkodjunk az új viszonyokhoz, a melyek épen most nagyon is veszélyeseknek látszanak az egy háziasságra nézve. Majd, ha az első mámor elmúlik, a nép józan felfogása régi kerékvágásába visszatér, a stóla kérdés nem fog kisérteni. Ha vészit is egy-egy jobb helyen levő lelkész 100—200 frt stólát, nyugodjék bele, mert inkább ö veszítse el azt a jövedelmet, mint az egyház ugyanannyi tagot! * £ % Ezeket kívántuk elmondani a konventi ülések előtt. Egyházunk életére nézve igen fontos az a két kérdés, melyet tárgyalni fognak, óhajtandó, hogy egyházunk javára oldják meg mind a kettőt. S. N. Egyetemes lelkészi gyámintézet. (Folytatás.) Mig azonban a tárgyalt módosítások közül pénzügyi nehézségek miatt egyik sem tarthat számot az elfogadásra: addig csak a méltányosságnak tesz eleget a konvent, ha felveszi a lemondottak s állásukból itéletíleg elmozdítottak özvegyei s árváinak ügyét. Pénzügyi nehézségekbe ez már aligha fog ütközni, mert hisz, a menynyire tudom, a tervezet mathematikai kidolgozásánál az ily módon eleső kiutalások nincsenek számításba véve s különben is, remélhetőleg, csekély összeggel fognának szerepelni. A mi pedig az erkölcsi oldalt és humanitást illeti, szinte felesleges hangsúlyoznom, hogy ép a keresztyónség szellemével ’áll a legmerevebb elleniében az atyák bűneiért az amúgy is mélyen sújtott nőt és gyermekeket lakoltatni. Igaz ugyan, hogy a lelkészi állásra méltatlanokért az érdemeseket javaikban megrövidíteni szintén helytelen lenne: de úgy a méltányosságnak s keresztyéni szeretetnek, mint az egész lelkészi kar érdekeinek is egyenlően megfelelnénk, ha kimondanánk, miszerint itéietileg elmozdítottak részesíthetők azon segélyben, azonban annak mérvét és feltételeit mindenkor az elmozdító Ítélettel egyidejűleg állapítsák meg a bíróságok. Ezzel egyúttal elérnénk azt is, hogy az özvegyek és árvák nyugdíj igényeinek megsemmisülése nem lenne egyik ok a sok esetben egyházaink határozott kárára gyakorolt elnézésre. Ép úgy nem lennének kizárandók feltétlenül a gyámintézetből a hivatalukról lemondottak sem, mert azon esetben az ily lemondás épen egyházunk érdekében felette kívánatos, úgy hogy azt nem megnehezíteni, hanem lehetőleg előmozdítani kellene. Természetes azonban, hogy az intézet kötelékében bentmaradás feltételei s a segélyezés mérve itt is esetenként a körülményekhez képest lennének megállapitandók. Végül pár szóval a dunamelléki és tiszántúli egyházkerületeknek a 3. §-ra vonatkozó módosításaikról kell megemlékeznem. A tiszántúli egyházkerület ugyanis az intézet tagjai közé felvenni kívánja a vallástanárokat és fegyházi lelkészeket, a dunamelléki ugyancsak a vallástanárokat. Azonkívül a dunamelléki egyházkerület a 3. §. második bekezdését, a mely szerint: „Tagjai lehetnek ezen gyámintézetnek a theol. r. tanárok is, ha a jelen szabályzatban az egyes lel
