Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-20 / 42. szám

DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP

668

fi 67

ségben kurucz-világ előtt Plebánus volt (ki is a fatens atyja házánál ebéden is lévén, a fatens jól ismerte s tudja, hogy Nagy nak hivathatott, de keresztnevét nem tudja) és azon Plebánus a mostani oratóriumon alól levő akkori templom mellett lakott, s azon templomban tett isteni tisztaletet, akkor pedig Prédikátor nem volt. Ad 5-um. A megirt okból tudja azt is bizonyosan, hogy a mostani oratórium sokkal erősebb fákra és egészen uj vastag karókra van építve, csak némely régi fákat az előbbeni oratóriumból közibe tévén, az előbbenit pedig egészen elbontván, úgy építették a mostanit.

Tertius Testis : Providus Nicolaus Méreg, helv. conf. addictus, ibidem degens, Annorum circiter 58 juratus, axaminatus fassus est: Ad 1-um. Ezen fatens is az édes atyjától az előbbieket hallotta.

Quartus Testis: Providus Mathias Takács catholicus in Possessione Ságvár degens, annorum circiter 75 juratus, examinatus fassus est. Ad 1-um. Varga Péter nevű igen öreg emberiül, fokszabadii lakostul hallotta a tanú, liogy ezen helység mezeinek közepén levő puszta pápista templom mellett volt Fokszabadi helység, a hol most is a templomnak falai és a házaknak helyei meglátszanak; de a midőn a török Fejérvárott lakott, attól való félelmükben, hogy a tőlök kívánt adót meg nem adhatták, azon Fokszabadi helységnek lakosi az említett elpusztult, akkor pedig ép pápista templomnak kerítésében vették magukat, a hol is némely Varga Mihály nevű a török által okozandó veszedelemtől tartván, komájával és cselédjével együtt rudazó kötélen leereszkedvén ki szökött és a Sió bozótjában a lápon maradtak meg, az honnan is halottak hajnalban az említett kerítésben megmaradt fokszabadi lakosoknak nagy sírásokat és kiáltásokat, a mint is azután tapasztalták, hogy azon virradóra a török által mindnyájan levagdaltattak. némelyeket rabul elhajtottak, és az ott levő Fokszabadi helységet fölégetvén elpusztították. Ad 2-um. Hallotta azt is a tanú, hogy azon említett török veszedelmétől megszabadult személyek a Sió bozótja mellett egy ideig csak föld-likakban lappaugottak, azután pedig azon bozót mellett levő vámház mellé házakat építvén, mindaddig ott laktak, migleu a tör ik errül a földről és Fejérvárról ki nem üzettetett. Ad 3-um. Hallotta azt is, hogy a török elmeuetele után Fokszabadiak a vámház lakásukat (az hol a török világban csak harangjuk volts ;iz liaranglábjokat maga is érte a tanú) elhagyván s ezen helyre szállván, a török elmenetele után négy vagy öt esztendővel csináltak maguknak Kálvinista templomot a mostani Marosiul ezen helységben jövő ut mellett, és nem ott a hol a mostani vagyon. Ad 4-um Ezen helységben is gyakran megfordulván a tanú fiatal korában, s tapasztalta s jól tudja, hogy az elmúlt 1693-dik esztendőben a mostani Fokszabadi helységben Plebánus volt, ki is a mostani templom mellett lakván, ugyanazon templomban szolgált az híveknek; de a kuruczvilágban a kuruczok «lőtt egy padlásra bújván, onnét a kuruczok^által nyakkal levettetett, azután Tihanyba vitetvén, Tótiba ment plébániára, az hol is azon rokkanyás után nem sokáig élt; a midőn pedig azon plebánus itt vult, akkor prédikátor

nem volt. Ad 5-am. Az előtt is ezen oratóriumban gyakran megfordulván, tudja s tapasztalta a mostani tekintéséből is, hogy a mostani oratóriumot sokkal erősebben ésmagasabban épitették, mintsem az előbbeni volt, — és a mostani látásából tapasztalta, hogy egynéhány darab fákon kívül egészben uj fákból vagyon fölállítva és új födéllel födve. (Következik még 8 tanú vallomása, de a kik semmi íijat nem mondván, elhagytam.) Super quibus praesentes nostras extradedimus literas testimonials. Sign. Fokszabadi die ll-o Julii 1759. Franciscus Orosz J. Cottus N eszpr. V. Judilium m. pr. (L. S.) Petrus Virág ejusdem J. Cottus jurassor m. pr. (L. S.) Praesente me Stephano Giczey parocho oppidi Palota et V. Archi-Diaconus m. piv (L. S)

(Folyt, köv-)

Földváry lászló.

Apróságok külföldről.

Az amerikai prot. keresztyén társadalomnak nagy tevékenységét, utánzásra méltó vonásaival, gyakran aggodalmat keltő kiilönczségeivel eleven rajzolja egy amerikai német hölgynek európai rokonaihoz írott levele, melyet érdekessége miatt egyik német egyházi lap közöl. A nő Nebraska állam egyik nagyobb városában (Beatrice-ben) lakik s ezen város tehetősebb polgárainak nyári szórakozásait Írja le. A szórakoztatásról főleg egy irodalmi társulat gondoskodott, melynek harmadfél dollárért mindenki tagja lehet. Ez a társulat rendezett minden reggel 9 órakor könyörgést (Gebetversammlung), 10-i 1-ig bibliamagyarázatot, hol egy hires missionárius tartotta az előadást, 11-12-ig irodalmi felolvasást; d. u. 2-4 hires szónokok tartottak előadásokat fényes díjazás mellett; este mindig concert volt. Kiváló szónokok délutáni előadásaiért ez egy évszakban hatezer dollárt fizetett ki az egyesület. Az előadók közt volt Amerikának jelenlegi két legnagyobb egyházi szónoka : Talmage és Jones Sámuel. Mindegyik 500 dollárt kapott egy predikáczióért és felolvasásért. Erre a német nő azt jegyzi meg : „azt találom, kissé drágán adják az evangéliomot, de ha követelnék, még sokkal többet is kaphatnának.“ Tál magé jelent meg először s különvon atokon a szomszéd helyekiől mintegy 12 ezer ember jelent meg, hogy halhassák őt. A német nő azt Írja róla, hogy egész megjelenésében és előadásában van valami megragadó. Ismeri jól az embereit, az amerikaik érzés és gondolkozás módját s épen azért képes annyira megragadni mindeg}Tik lelkét. Sám.

II. 12. 23 alapján beszélt sa többek közt igy szólt: “Oly gyakran kérdezik tőlem, viszontlátjuk-é majd előttünk elköltözött kedveseinket s újra felísmerjük-é őket? Hetenként néha 4-8 levelet kapok Ugyanazon kérdéssel, melyek közül némelyik reszkető kézzel Írott, másik könnyek nyomait mutatja, némelyiket finom papírra Írták, másikat régi könyvből kitépett papírra s megtört szív nyomait viselik magukon. Viszont fogjuk-é látni kedveseinket ?“ Erről a tkemáról|beszélt csodaszépen, égi megnyugvást öntve hallgatói szivébe.

Jones <Sd/mte£,ßa|másik hires egyházi szónok, Geor-