Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-20 / 42. szám

663 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 654 lenik meg, mint a presbitérium akarata, de csak akkor, lia önzetlen munkásságával, buzgalmával híveinek szere­tetek bizalmát kivívta. Felhívja végül Verus figyelmemet arra a körül­ményié, 17 lelkész egy értelem és érzelemben van s en­nek még ethikai alapot akar tulajdonítani. Megvallom, ez engem igazán gondolkodóba ejtett s ebből én egyházi életünk, szervezetünk meglazulására következtettem. So­kat töprengtem a felett, hogy a között a 15 — mert a káplánok még nem lelkészek — lelkész között az öre­gebbeket, kik a presbitériumok bizalmából tanácsbirói hi­vatalt is viselnek, — mi indíthatta ily törvényellenes lé­pésre, hogyan adhatták oda nevüket ily szokatlan actió­­hoz. Kettővel érintkeztem is, de bizony azokra Verus nem hivatkozhatik, mert visszaélés történt a nevükkel. Az­után pedig több van a 15 közt olyan, ki magától soha sem lépett volna fel, hanem csak nagymérvű pressionak, rábeszélésnek engedett, midőn nevét oda adta. Nem folytatom tovább, hanem azon megg3'őződésem­­nek kifejezést adok, hogy Juhász Pál alkotmányos érzel­mének hatalmas, fényes tanú jelét adta az által, hogy ily illetéktelen zaklatások daczára is espérési hivatalát elfoglalta s igy esperest működésének, — mely kizárólag a presbitériumok bizalmán nyugszik — független alapot biztosított. Most nem mondhatja senki, hog}^ barátság, ro­konság befolyásolta a választást, mert ez igazán az egjr­­házmegye közönségének bizalmán nyugszik. Spectator. Templom és orgona szentelés Szent-Gälon. Vasárnap, e hó 13-án ment végbe nagy ünnepélyes­séggel Szent-Gálon az újonnan felállított orgonának fel­avatása az ev. ref. gyülekezetnek gyönyörűen renovált templomában. Már szombaton érkeztek a vidék minden irányából nagyszámú előkelő, érdeklődő vendégek; közel­­távoli falvak, városok : Veszprém, Pápa, B.-Füred, Vámos, Tót-Vázsony, Ajka, Nyárád stb; mind képviselve voltak a lélekemelő ünnepélyen, mely messze földön ritkítja párját. Az orgona átvételénél szakbirálónak Gáty Zoltán pápai főiskolai zenetanárt kérte fel a gyülekezet, ki is e biza­lommal reá ruházott tisztet azzal fejezte be, hogy az or­gonának részletes, tüzetes átvizsgálása után úgy az épít­tető egyháznak, mint Ország Sándor cs. és kir. orgona­­készitő urnák melegen gratulált az igen szépen sikerült munkához. Az orgona úgy külsejének elegancziáját, mint hangjának lágy tömörségét, változatainak karakterísztikus­­ságát, gépezeteiének szolidságát s könnyen kezelhető prak­tikus összeállítását tekintve valóban megérdemli, hogy „sikerült“ jelzővel tiszteltessék meg. Vasárnap délelőtt jóval a harmadik haraugozás előtt már zsufolásig megtelt a tágas templom, pontban 10 órakor vette kezdetét az ünnepélyes szertartás, mit a helybeli dalkar Balassa Kálmán kántor-tanitó vezetése mellett szép énekléssel nyitott meg, minek elhangozta után a felavató ünnepi be­szédet nagytiszteletü Nyikos Kálmán litéri esperes ur tar­totta, ki is midőn ékesen szóló szavakban rámutatott a kö­telességekre, melyek örökségképpen szállanak az utódokra s a kötelességek teljesítésére lelkes szavakkal buzdított, mondván: szenteljétek fel ti is e helyet érzelmeiteknek tisztaságával s a híven teljesített kötelességnek magasz­tos érzetével, megzendiilt a 14 változatú orgonának lágy salicionelja s Gáty Zoltán gyönyörű prelúdiuma után a 23-ik Zsoltárhoz intonált, melynek 2 ik versszakát az or­gonának harsogó hangjainak kíséretében énekelte nagy áhítattal a szent gyülekezet. Az úrvacsoráját Thuri Etele vámosi lelkész ur osztotta, Barthalos Dezső tót-vázsonyi és Gózou Gyula szt.-gáli lejkészek segédlete mellett s végül a gyülekezetre ékes szavakban kért áldást a hely­beli lelkész ur, minek utánna az orgonának újra felhangzó akkordjai mellett a gyülekezet egy magasztos ünnepség­nek emlékével vonult ki a templomból. Délben, majd minden háznak lévén vendégei, meg­kezdődött az általános lakmározás. A parokhiának gazda­gon terített asztalánál mintegy 10-an vettek részt s az általános jókedvből természetesen fakadták a felköszöntők, melyek a szentgáli lelkész és áldozatkész gyülekezetre, dr. Ováry Ferencz orsz. gyűlési képviselőre, Barthalos Istvánra, ifjabb Ország Sándorra stb. stb. mondattak. 2 órakor ismét megszólaltak a szén'.egyházba hivő hangoks csak úgy megtelt a tágas templom áhitatos hívőkkel mint délelőtt. Ez alkalommal Gőzön Gyula helybeli lelkész vé­gezte az Istentiszteletet, s a gyülekezet az orgonának most már nem ismeretlen hangja mellett oly biztosan énekelt,, mintha mindig igy lett volna ez. Vidékiek, kiknek temp­lomuk még nem dicsekedhetik orgonával nem győzték ma­gasztalni az ilyen éneklAs szépségét, s bizony igen óhaj­tandó volna, hogy ev. ref. templomaink kivétel nélkül lát­tassanak el orgonával, mert ha már istentiszteletünknek oly lényeges részét teszi az éneklés, legyen az minél szebb, minél magasztosabb. Vegyenek példát a szentgáli leikes gyülekezettől s azon buzduljanak a többi egyházak, elől a lelkész kibontott zászlóval mint ott s a győzelem biztos leend. Fényes tánczvigalommal záródott a nevezett nap, az iskolának, az olvasó körnek termei zsúfolva vol­tak s az örömittas jókedvnek csak a hajnal derengése szabott határt. Egy jelen volt. Támmá» Egyháztörténeti adalékok. Species Facti. íokszahmliu. Tts Ns. , Veszprém vármegyében lakó kálvinisták 1758-ik esztendőben folyamodnak a Ns. vár­megyéhez, hogy oratóriumokat megreparálhassák, melyre nézve a Ns. vármegye maga, főbiráját oculátára kiküldi, ki az oratóriumnak fogyatkozását oculálván, mit tapasz­talt a Ns. vármegyére referálta, s a nemes vármegye is annak reparatióját megengedte. Ezen engedelem mellett megirt helységbeliek oratóriumokat elbontják, s azon helyre hol előbb volt, s azon mértékre a mint előbbi volt,

Next

/
Thumbnails
Contents