Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-20 / 42. szám
659 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 660 melyeknél az egyházhoz tartozóság csak arra jó, hogy a nálunk ez idő szerint még oly rossz hangzású telekezetnólkülisóg veszedelmes gyanúját elhárítsa s takarja a vallási dolgok ismerése s értése tekintetében tényleg létező nagy fogyatkozást. Mert valamint őseink erős hitélete, önfeláldozó buzgósága s összes kulturális intézeteinket megteremtő áldozatkészsége csak a vallásosdolgokban való alapos jártasságának, s a tiszta protestáns tudat erőteljes működésének volt a következménye: úgy némelyeknek a velünk ellenkező táborban állók közötti szereplésük alkalmával kitűnt szanasága — hogy erősebb kifejezést ne használjunk — nem lehet másnak, mint a protestáns tudat nagyfokú meggyöngülésének következménye, tehát a leggonoszabb fajta synkretismusé. — Csak igy történhetik meg, hogy akad ref. egyh. megyei gondnok, akinél alkalmazást csak katholikus kulcsár kaphat, s kinek a hivatalos jegyzőkönyveket s más efféléket szinte már küldeni sem lehet; csak igy érthető, hogy akad ref. vallásu orsz. képviselő, ki Írásban kötelezi magát, hogy a teljes lelkiismereti szabadság ellen legjobb tehetsége szerint küzdeni fog, s igy azok közé sorakozik, kiknek ha sikerül a szabad fejlődés és haladás kerekét megállitaniok, legelső dolguk lesz a protestantismusra mérni halálos csapást, mint a mely szerintük minden bajnak a kutforrása; csak igy érthető, hogy akad magának egyházunkban tekintélyt s elismerést igénylő olyan tag, aki beáll néppárti vezérszónoknak, tehát csatlakozik ahhoz az irányzathoz, mely előtt nincsen semmi szent, ha az önző világuralmi czéljainak útjában áll. mely előtt semmi a haza jóléte, békéje, felvirágzása, honpolgárok nyugalma és igy azokat támogatja, kik még a faluból is ki akarják túrni azt, a ki nem hozzájok tartozik. Hogy mi idézte elő az elmék működésének ezt az Össze-vissza zavarodását, a vallással kapcsolatos dolgokban, a protestáns tudatnak gyenge lábon állását, azt eltalálni igen nehéz. Azt senki se mondhatja jó lélekkel, hogy a vallásos oktatás vezetői nem teljesítenék kötelességüket odaadó buzgósággal s kitartással. Mert ha néha merül is fel egy-két panasz, abból az egészre következtetést vonni ogészen jogosulatlan eljárás lenne. Még mindig tiszta öntudattal mondhatjuk el, hogy lelkésztestvéreink mindegyike méltó iparkodik szép nevére lenni. Szerintem a baj forrása inkább abban keresendő, hogy a kötelesség fogalmával nem szeret a mai időben sok ember tisztába jőni, s azt véli, hogy ha teljesítette köztársadalmi kötelességét, ezzel már eleget tett egyháztársadalmi kötelességének is. Indokoltnak látom e föltevést azon jelenség által, hogy ismerek minden tekintetben igen derék férfiakat, kik szívesen vesznek részt a társadalom közhasznú mozgalmaiban,, de ha beakarjuk őket vonni egyházi életünk müködéskörébe, rendszerint azzal felelnek, hogy én már megtettem a magam kötelességét. Mintha sohase hallották volna az illetők, hogy mi az egyház feladata, czélja s ebből kifolyólag mi az egyháztag kötelessége; hogy a társadalom legnemesebb emberbaráti intézményei se teszik soha feleslegessé az egyház áldó szeretetmunkásságát, hogy ebből kifolyólag az egyháznak is megvannak saját igényei, s kötelezettségei, hogy Isten országának polgáraira nézve csak egy a szükséges dolog. S ami azután elég különösen hangzik, mégis az egyháztól megvárják, hogy számunkra külön helyet jelöljön ki s nekik különleges jogokat osztogasson, mert ha ezt elmulasztja, akkor nem közömbösséggel fordáinak el tőle mint eddig, hanem lenézéssel s nehezteléssel. „Ha ón értem nem tette is meg, de őseimért mégis megérdemeltem' volna talán.“ Furcsa világ elhagyni az apák ősi erényeit: áldozatkész hitbuzgóságát, az anyaszentegyház ügyei iránt való meleg érdeklődést, az ahhoz való szabad ragaszkodást, sőt odaszegödni egyházunk nyílt ellenségei sorába, s mégis elismerést várni, előkelő férfiúink között szerepelni akarni! Y. EGYHÁZI ÉLET. Ismét a barsi esperesválasztásról. Hálátlan szerepre vállalkozom, midőn a barsi esperesválasztás érdekében tollat fogok és annak correctségeit erősítem, mert a felett már egy pártatlan bíróság úgy is ítélt, a bizalmatlanokat pedig felfogásuk és eljárásuk helytelen voltáról meggyőzni úgy sem lehet. Hogy azonban mégis tollat veszek, teszem azt azért, mert Verus & tárgyban nagy mérvben túloz s nagyon elfogultan ítélkezik.
