Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-27 / 4. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 60 59 szedek mögött a Lévajéi, sőt mivel ezek a hazai gondol- | kodás gyümölcsei, azoknál értékesebbek én előttem. A XVI. számú apologétikus beszédet a Jezsuita misjsio Sárkereszturon időzése alkalmával tartotta szerző és nagyon helyesen cselekedett, hogy az ilyenfélékből is nyújtott egy mutatványt. Oh a Zichy Nándorok szomszédsá- j gában résen kell lenni, és a ki igy áll őrt, mint Lévay, ! ott nem féltjük a Krisztus kicsiny seregét. Éhben fényes j bizonyságot tesz az Isten igéjének hatalmáról, s a velőknek megoszlásokig fényes apotheosíst tart református hitünk igazai mellett. Még a XIX. számú beszédről, mint szintén az eddig felsoroltakhoz tartozóról, nehány szóval megemlékezni óhajtván, méltó az a nagy hazafi Kossuth emlékéhez, s oly érzékenyen van Írva, hogy bizonyára nem maradt szem könnyek nélkül hallgatói nagy seregében. A felosztásos beszédek közül kimagaslanak a XVII. és XVTTI. számuak, mig a többi, az I. II. IV. V. VI. VII. XL XII. XIII. mind arról a kiváló figyelemről tesznek tánubizonyságot, a mely Lévay minden beszédének jellemző sajátsága. Nem a beszéd rovására, hanem csak a magam Ízléséből említem fel azt, hogy az V. számú beszédet nem tartom í-pecifice farsanginak, de akár ezen időszakban, akár — szerintem — iskolai év kezdet után, vagy vége felé, haszonnal használható az épülésre. Lévay azt Írja előszavában, hogy „úgy mondta el ezen beszédeket, mint Írva vannak. Aki azonban a rövid pi edikácziók barátja, könnyen beoszthatja azt az egy-két hosszabb beszédet két vasárnapi alkalomra.“ íme egy gyakorló lelkész, aki maga írja az általa elmondott beszédek legnagyobb részét, tudja és érzi, hogy nemcsak maga és gyülekezete, hanem lelkésztársai számára is irta azokat, íme egy előkelő lelkész, aki őszintén beszél. Mert hiába tanítja a homilétika, hiába prédikálják a farizeusok, arra, hogy minden liefen, egész esztendőn keresztül, az önmagunk által Írott beszédeket mondanák közöttünk még a legkiválóbbak is, nincs sem erőnk, sem fizikai időuk. — .Szinte jól esik, ha ilyenféle prédikácziók jönnek segítségünkre, mint a Lévay kötete. Tartozom még annak megemlítésével, hogy a kötetben egy-egy ádventi, karácsonyi, téli, húsvéti, áldozói, bűnbánati beszéd van ; farsangi kettő, közönséges négy alkalmi hét, összesen 19. Melegen ajánlom a Lévay kötetét kedves lelkésztársaimnak a megszerzésre. Ezen beszédek között eg^yetlen egy síucs, a melyet a gyülekezet építésére nagy haszonnal elmondani ne lehetne. De a kik olvasmányul szók- j ták az ilyeneket megvenni, azok isnag} lelki gyönyörűséget szereznek vele maguknak. Nem szégyeulem bevallani, hogy a kötetből én három beszédet elmondtam, s mivel magamnak is nagyon tetszettek, hallgatóim is gyönyörűséggel hallgatták. Adjon az Ur sok olyan szolgát anyaszenteg) házunknak, mint Lévay, akit az^rt küldött, hogy új irányt mutasson a már színtelenné változott egyházi beszéd irodalomban. És hiszem is, hogy vele nem ez alkalommal találkozunk utoljára. Thury Etele. NECROLOG. Vida Ferencz. 1828—1894. Az 1894-ik év utolsó napjával a komáromi ev. ref. egyh. megyének egy kiváló alakja lépett le az élet színpadáról. Vida Ferencz a nemes-ócsaí egyháznak 34 évig volt tevékeny lelkésze, számos évekig egyh. megyei főjegyző s egyh. megyei tanácsbíró, 74 éves korában súlyos betegség után jobb hazába költözött. A boldogult született Veszprém megyében Gyimóthon jó módú földmives családból. Elemi iskoláit szülőföldén végezve, a pápai ref. főiskolába lépett, hol úgy a gymnáziumí, mint az akadémiai tanfolyamokat kitűnő sikerrel végezvén, az 1816—47-iki tanévre a harmadik gymnasiumi, vagy az akkori elnevezés szerint a veteranus syntaxisták tanítójává neveztetett ki. Innét Nagy-Igmándra ment akadémikus rektornak. Itt érte őt az 1848-ki szabadságharcz, honnét egy majdnem életébe került véletlen eset zavarta ki. A táborával Komárom felé vonuló Hayneunak egy szigorú rendeletére - hogy a kinél bárminemű fegyver vau, adja által — mit sem hederitvén, két csővü fegyverét továbbra is szobájában a falra függesztve hagyta, melyet a szobájába betört fegyveresek megtalálván "fegyverét elkobozták, magát pedig vasra verve elhurczolták, s a Pozsonyban felállított hadi törvényszék által öt évi sáncz fogságra Ítéltetett, melyből azonban az olműczí kaszamátákban csak tizenegy hónapot töltött ki. Miután legmagasabb királyi kegyelem utján lehullottak kezéről s lábáról a bilincsek, Komárom megyében Tagyoson egy művelt úri család körében Huszár Ferencz házánál mint nevelő talált menedéket. Innét a komáromi egyházmegyébe lépvén, néhai Nyikos Dániel halála alkalmából mint káplán Perbetén nyert alkalmazást. Az ötvenes évek utolján Rév-Komáromban találjuk őt a bold, emlékű Nagy Mihály oldala mellett, mint s. lelkészt. 1858-ban Nemes Ocsáu Sydó Sándor halálával a lelkészi hivatal üresedésbe jővén, nevezett egyház nagy lelkesedéssel lelkészéül választotta, de rendes időben hivatalát nem foglalhatta el. Ugyanis az időben az absolut kormányhoz minden elválasztott lelkésznek , minekelőtte hivatalát elfoglalta, kötelességévé tétetett minden múltjára tartozó adatokat a legfelsőbb polit. hatósághoz felterjeszteni. S minden bizonynyal az igmándi eset lön oka, hogy az abszolút kormány nem engedte meg hivatalba lépését, sőt a püspöki hivatal utasítva lön a nemesócsaí egyházban más választást elrendelni. Ezen kormányi rendelet azonban mig a bölcs néhai püspök asztalán pihent, s a nemes ócsai eg\ház türelemmel várta zaklatott lelkésze sorsának jobbra fordultát: felderült az I860' dik év s sejtetni engedé az elnyomott szabadság hajnalának nem sokárai derengését. A jelek nem csaltak. A mint a haza borús egén a legelső sugár megjelent: meg sem várva az embertelen rendeletnek hatályon kívül helyezését: a u.-ócsai egyház kebelébe szállította óhajtva várt új lelkészét, ki is 1860. pünköst első napján tartotta
