Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-27 / 4. szám
51 DŰNANTÜLI PROTESTÁNS LAP 52 dij jövő évre az eddigi 21 írt helyett 37 írtra emelkedik. Az iskolakönyvek drágák és számosak. Szóval a szegény földmivelő — pedig ezek szolgáltatják a ref. tanuló ifjúságnak mintegy 60°l0-át — nagyon meggondolja, hogy felhozza-e fiát, mikor az első osztályba a beiratkozás, konviktusdij, könyvek, szálláspénz s egyéb kiadások 70-80 írtját viszik el egyszerre. Mily jótékonyan léphetne itt közbe az egyházmegye! Minden lelkész tudja, hogy van-e az elemi iskola végző osztályában olyan növendék, ki a középiskola látogatására alkalmas; tudja azt is, milyen vagyoni helyzetben vannak a szülők, s ha az egyházmegyék rendelkeznének alap fölött, a melyből a reászorult szülőket segélyezhetnék, mily könnyű volna rábirni a tehetséges gyermekek szülőit, hogy az egyházmegye gyámolitása mellett próbálják meg fiaikat taníttatni s a szülő is mily szivesen szedné össze minden erejét, ha tudná, hogy fiát egy erkölcsi testület kezdettől fogva figyelemmel kiséri s an}7agilag is gyámolitja. Magukra az egyházmegyékre hárulna ebből a legnagyobb haszon, nem anyagi ugyan, hanem annál is fontosabb: erkölcsi. Az egyházmegyei gyűléseken ott vannak a lelkészek mellett az egyes egyházak világi képviselői is c's ezek épen ilyen segélyek kiosztásából győződnének meg s győznék meg az egyházi terhek miatt sok helyen zúgolódó eg}íháztagokat arról, hogy az adó nem pusztán administrationális czélokra szolgál, hanem — ha csak csekély részben is — visszatérül magukra az adózókra is. A segélyezésnek az egyházmegyék által ily módon gyakorlása a valódi cura pastoralis egyik szép ága, s meggyőződésem szerint egyházunk érdekében s a maguk érdekében is tesznek azon egyházmegyék, a melyek követik a tatai egyházmegye által fölmutatott példát. Ezt a példát követhetik ez idő szerint is a pápai és őrségi egyházmegyék. A pápai egyházmegye az emlékezetes komáromi mozgalomból kifolyólag évi 200 frtos alapítványt tett, az őrségi egyházmegyének kezelése alatt régibb idő óta vannak alapok, amelyek eddig is tanulók segélyezésére lettek fölhasználva. Azon egyházmegyék pedig, melyek ilyen alapok fölött nem rendelkeznek, a tatai egyházmegye eljárása szerint sokkal könnyebben volnának képesek ilyen czólra alapot vagy évi járulékot előteremteni, mint azt maguk is gondolnák. Csak igaz buzgóság, igaz lelkesedés kell hozzá s az egyházmegyék hamar meg fognak győződni, hogy a tanulók segélyezésével nemcsak az egyetemes egyház érdekét szolgálják, hanem szolgálják a maguk specialis érdekeit is. Dr. Antal Géza. Diakonia és a szegények egyházi gondozása. Az egyházi törvények 98 — 100. § aibau a szegények és árvák gondozására vonatkozó rendelkezések alapján azon szabályrendelet elkészítése, mely a 100. § szerint a szegények és árvák segélyezését s gondozásának módját, az eljárás és felügyelet részleteit Írja majd körül, a mint tudom, kerületünknek csaknem mindegyik egyházmegyéjében most van folyamatban. Ugyancsak most választják a legtöbb gyülekezetben a szegények- és árvák gondnokát. Úgy gondolom tehát, hogy nem lesz egészen időszerűtlen, ha közöljük Láng A. egyetemi magántanárnak a fenti czim alatti megjegyzéseit, illetve fejtegetéseit. A szász provinoziában a múlt évi synoduson a cousistóriumnak ezen kiválóan örvendetes propouenduma képezte a megbeszélés tárgyát: „Mi történt legújabban a diakoniának és a szegények gondozásának előmozdítására a gyülekezeti orgánumok részéről; e szerint miféle kezdeményezések és további intézkedések volnának ajánlatosak az egyház szükségleteiből kifolyólag?“ A szegényeknek helyesen rendezett gondozása igen hathatós eszköz: bármely gyülekezetben is a közösség és összetartozóság tudatának fölébresztése s erősítésére. Jogosan mondja Gerhard Uhlhorn, a keresztyén szeretet-munkásság tudós, éles elméjű s melegen érző historikusa, nagy munkája bevégezése után kiadottt egyik kisebb művében *), melyben a szegények gondozásának lényegéről, határai s feladatáról szól: „mind tágabb körökben ismerik el ma már még a legkülönbözőbb egyházi irányzatok is, hogy az evangyéliomi egyház ereje a gyülekezeti életben vau; hogy a tartományi evangyéliomi egyházak jövője attól függ. hogy siket ül e azokban valódi gyülekezeti életet teremteni, a gyülekezeteket többé tenni puszta cultusgyülekezeteknél, jogilag elhatárolt parochiáknál? E tekintetben egyik legfontosabb eszköz a szegények gondozása. Az evangyéliomnak erős hitből, szilárd meggyőződésből való hirdetése mellett, a mi mindig fődolog marad, nincs semmi, a mi a gyülekezeti életet biztosabban és hathatósabban föl tudni ébresztem', mint a szegények gondozása“. Az említett proponendumot tehát annak hálás jeleként üdvözölhetjük, hogy az újra fölébredt gyülekezet-eszme mind mélyebb gyökeret ver, mind nagyobb befolyásra tesz szert. Vajha a kezdeményezésnek áldott eredménye lenne oly *) Die Kirchliche Armenpflege in ihrer Bedeutung für die Gegenwart. Göttingen. 1892. 7—8. lap.
