Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-01 / 35. szám
551 DÜNANTŰLI PROTESTÁNS LAP 552 gosultak és kötelesek; a miért azon anyakönyvek körül az eddigi törvényes rend és gyakorlat ezutánra is érvényben marad s különösen is felhivatnak a lelkészek az idézett törvény 94. §-ának azon büntetőjogi intézkedésére, hogy a mely felekezeti anyakönyvvezető ilyen kivonatok kiszolgáltatását megtagadja, kihágást követ el és egy hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntétéssel büntetendő. Mindezekkel összefüggésben, tekintve azt. hogy az állami anyakönyvvezetésekről szóló törvény folyó évi október hó 1-én életbe lép, az egyházi anyakönyvek ezen év szeptember 30-án, mint eddig állami köziratok, lezárandók s az azokról való másolatok, ezen év október havának első felében, az illető törvényhatósághoz beterjesztendők s az ilyen szempontok szerint történő lezárása egyházi anyakönyveinknek, már csak a nevezetes forduló pont történeti feljegyzése czéljából is megörökítendő anyakönyveinkben. 15. §. Az egyházi, születési, esketési és halotti anyakönyvek mellett az áttértek, valamint a konfirmáltak anyakönyve is pontosan vezetendő. Ott a hol ezek már eddig is életbe léptetve voltak, az e részben előirt rendszabályok szerint, a hol pedig még alkalmazásba nem vétettek, azoknak vezetésére vonatkozólag az illetékes egyházi hatóság fog intézkedéseket tenni és rendszabályokat megállapítani. 16. §. A törvény és a jelen szabályrendelet által nem érintett eddigi anyakönyvi utasítások az ezentúl vezetendő tisztán egyházi anyakönyveknél is teljesen érvényben maradnak; megjegyeztetvén itt is, hogy úgy a szokásos dij a régibb anyakönyvi kiadványokért, mint a rendkívüli lelkészi szolgálatokért megállapított stóla a lelkészeket mindaddig megilleti, a mig ezen ügy a jelen utasítás 10. § a értelmében rendeztetni nem fog. IY, A születési anyakönyvek. 17. tj, A keresztyén sakramentumok kiszolgáltatására s igy a keresztelésre vonatkozólag megállapított és gyakorlatban levő szertartási és kánoni törvények jövőre is teljesen érvényben maradnak. 18. §. Az 1894. évi XXX111. t. czikk 35. $-a akképéu rendelkezik, hogy minden gyermek születése legkésőbb a születéstől számított egy hét alatt, illetőleg a 39. §. értelmében a halva szülöttek vagy szülés közben meghaltak, a legközelebbi hétköznapon az illetékes anyakönyvvezetőnél, az arra törvényileg kötelezettek által bejelentendők és ezen újabb intézkedést, megelőzőleg már régibb egyházi kánonaink közül is többen az újszülöttek megkeresztelését legkésőbb 8. napra a születés után elrendelik: mindezekhez képest a szószékről történő kihirdetés utján is fel kell hívni a szülőket arra, hogy gyermekük születését idejében s mindenesetre az állami anyakönyvvezetőnél történendő értesítés előtt bejelentsék a lelkészi hivatalnál, keresztelés és az egyházi anyakönyvbe való bevezetés végett. Szükséges és maguknak a szüléknek és született gyermeknek érdekében álló ez az idejében történő bejelentés. már csak azért is, mert a született gyermek a keresztségben nyervén úgynevezett kereszt- vagy utónevet az állami auyakönyvvezetőnél is, csak ezen természetes rendtartás alkalmazása mellett lehetséges az állami pontos és a született gyermek családi s egyéni jogait is közelről érdeklő bevezetés. Ily módon történvén a gyermek megkeresztelése, az egyházi és állami anyakönyvek lehető megegyezése czéljából kívánatos, hogy a keresztséget kiszolgáltató lelkész rövid igazolást állítson ki arról, hogy a gyermek a keresztségben mely utónevet kapott. Minthogy pedig az idézett állami törvény 42. §-a a kivételes esetekre akképen rendelkezik, hogy ha a gyermek utóneve a bejelentés idejében még nem volt megállapítva, az legkésőb két hó alatt a szülék, illetőleg gyám által pótlólag bejelentendő ; ily esetben az ily hosszú időig halasztott megkeresztelésnél, megint az anyakönyvek pontos megegyezése czéljából megkívánható, hogy a keresztelésnél jelenlevő keresztszüléknek hiteles tudmásuk legyen a már állami anyakönyvbe bejegyzett gyermekuek utónevéről. 19. §. A keresztelési anyaköny jövőre is az eddig egyházi törvényeink által megállapított rovatok pontos betöltése mellett vezetendő. Az egészre vonatkozólag csupán azon változás történik, hogy a halva szülötteknek vagy szülés közben elholtaknak bejegyzése a halotti anyakönyvbe vezetendő be, a szükséges megjegyzések megtétele mellett. Y. Halotti anyakönyvek. 20. §. Az 1894. évi XXXIII. t. ez. a halotti anyakönyvekről szóló fejezet 68., 70. és 73. §-aiban ezeket rendeli: Minden haláleset legkésőbb a legközelebbi hétköznapon az illetékes anyakönyvvezetőnél bejelentendő. A bejelentésnél a halottkém által kiállított halottvizsgálati bizvnyitvány felmutatandó és erre a megtörtént anyakönyvi bejegyzés az anyakönyvvezető által rájegjrzendő. A haláleset anyakönyvi bejegyzése előtt a temetés csak a községi elöljáróság kivételes engedélyével történhetik meg. Az idézett törvény mindezen rendeletéiből önként következik, hogy senkit sem részesíthetünk mindaddig temetési szertartásban mig a megholtnak anyakönyvezése az állami anyakönyvvezető által meg nem történt s a szabályszerű anyakönyvvezetés előttünk a halottkémi jegyzőkönyv és az arra történt anyakönyvvezetői rávezetés felmutatása által nem igazoltatik. Az igy felmutatott halottkémi jegyzőkönyv a lelkészi okiratok között mindenkor megőrzendő. A halottnak az állami anyakönyvbe leendő bejegyzése előtt kivételesen csak a községi elöljáróság engedélyének felmutatása mellett temethetünk. Ezen községi elöljárósági engedély száma és kelte, a halotti anyakönyv észrevételi rovatában megjegyzendő és a lelkészi okiratok között megőrzendő. 21. §- A temetés szertartására, valamint a halotti anyakönyvek vezetésére vonatkozó eddigi szabályok és az
