Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-18 / 33. szám

52&

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

526

készséges hozzájárulásukat. Az értekezlet az ágostai egyház díszes könyvtár-termében tartatott meg s az egész napot igénybe vette. A megbeszélés tárgyát azon utasítások megállapítása képezte, a melyek fognak a lelkészeknek kezébe adatni, az új vallásügyi törvények életbeléptetése alkalmából. Ezen utasítások az értekezleten most már véglegesen megállapittattak s kinyomatásuk elrendeltetvén, az illető püspöki hivatalok útján rövid nap alatt a lelkészek kezébe jutnak. Ez alkalommal a hiresztelt félreértések cáfolatául is csak annyit, hogy a muukálat egészen gyakorlati irány ú s két nagyobb kiterjedésű részből áll. Az első általános tájékoztató az új törvényekkel szemben tanúsítandó miheztartást illetőleg, abból a célból, hogy a törvénynek egyházi életünkre nézve meg legyen jó hatása; a másik rész egyes előfordulható esetekre vonatkozólag ad részletes utasításokat s a törvény szakaszait világosító magyarázatokat. Az értekezlet tagjai Zelenka Pál ev. püspöknek voltak szívesen látott vendégei.

— A dunántúli ág. ev. egyházkerület ez évi közgyűlését f. hó 13-ikán N.-Kanizsán tartotta. A közgyűlést istentisztisztelet előzte meg, amelyen az egyházi beszédet Zábrák Dénes soproni evangélikus lelkész tartotta. Beszédében felhívta a küzönség figyelmét a gyámintézet jótékonyságára tés a humánus czélra való adományozásra buzdiotta a jelenvoltakat. Majd áttért az országbau dúló fetekezeti és nemzetiségi harczokra, óhajtván azok mielőbbvaló megszűnését és a szeretet tanának terjedését. A beszéd után rövid szünet következett, melynek letelte után Radó Kálmán egyházkerületi felügyelő, világi elnök, megnyitotta a közgyűlést. Megnyitó beszéde elején elismeréssel emlékezett meg Karsay Sándor püspökről, ki agg korára való tekintettel lemondását újólag benyújtotta. Majd megemlítette, hogy a belügy miszter az iránt fordult az elnökséghez, hogy az ev. tanítók, a hol szükség kívánja végezhessen. az állami anyaköuyvezetői teendőket. Radó elmondta, hogy az elnökség már bele is egyezett ebbe, amit a közgyűlés zajos éljenzéssel vett tudomásul. Aztán az uj egyházpolitikai törvényekről kezdett szólni. Azt ajánlotta a közgyűlésnek, hogy várják be a törvények életbeléptetését türelemmel és békével és az egyházi szertartásokra nézve csak azután intézkedjenek. Majd kifejezést adott ama nézetének, hogy a protenstáns egyház tagjai, mint a múltban, úgy a jövőben is, mindig ama zászló alatt fognak harczolni, amelyre a lelkiismereti szabadság és a szabad elvüség magasztos eszméi vannak felírva. Radó megnyitó beszédét a közgyűlés zajos éljenzéssel fogadta. Utána Gyurátz Eerencz szólalt fel, ki fájdalommal emlékezett meg Karsay távozásáról és azt indítványozta, hogy a közgyűlés fogadja el a lemondást, adjon Karsay iránt való elismerésének jegyzőkönyvileg kifejezést és szavazzon meg neki évi ezer korona tiszteletdijat. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. A zsinati törvények 162. §-a értelmében a püspöki teendők ideiglenes végzésével, mint legidősebb esperest, Mészáros Istvánt bízták meg és elhatározták, hogy az egyházközségeket püspökválasztásra hívják fel olyformán, hogy szavazataikat még október hónapban adják be. Ezután tárgyalták az egyházkerület folpó ügyeit.

— Előfizetési felhívás Tompa Mihály hátrahagyott papi dolgozataira. Eerenczi B. miskolezi könyvkiadótól vesszük e nagy pártolásra méltó felhívást: Több, mint harmincz évvel ezelőtt én voltam az a szerencsés, aki & hanvai mély gondolkozónak, nemzetünk ünnepelt költőjének s egyik legkiválóbb református papjának, Tompa Mihálynak papi dolgozatait két füzetben nemzetünk közkincsévé tettem. 1867-ben pedig halotti jemlékbeszédeit becsátottam közre, igazi gyöngyeit nyújtván azokban a magy* prot. egyházi irodalomnak. A következő évben kidőlt az élők sorából a sokat szenvedett nagy ember, méltó fájdalmára az egész országnak, s megsirathatlan veszteségére nemcsak a magyar nemzeti költészetnek, hanem a magyar prot. egyházi irodalomnak is. Édes-bús költeményeit, melyek megfogják a szivet, gondos baráti kezek csakhamar összegyűjtötték s lehetőleg teljes diszkiadásban mindnyájunk gyönyörére közrebocsátották, s azóta azok számos kiadást értek. Olajága diszesebbnél-diszesebb kiadásban jelenve meg, ezer meg ezer embert gerjesztett boldog áhítatra, csendes békességré. Csak kiadatlan egyházi dolgozatai hevertek érintetlenül évek hosszú során át, előbb feleségénél, majd az ő halála után egyik rokonánál. végre fogadott leányánál. Az idő és a bánatba merült hű szivek a költőpap megfakult írását egy negyedszázadig rejtegették már, midőn egy Tompáért ég» lélek figyelmessé tétetett reá, s látván a gazdag szellemi örökséget, mely a hagyatékban az utókorra maradt, minden igyekezetével odaműködött, hogy annak kiadását lehetővé tegye. Általa jutottam én, mint Tompának, a papnak életében kiadója, a nagybecsű hátrahagyott dolgozataihoz, melyeket, hogy világ elé bocsáthatok, életemnek: egyik főöröme és büszkesége. A dolgozatok (kiadásával hódolni akarok a kiváló szellemnek, mely legkisebb sententiáibanis meggyőzőleg mutogatja az emberbe adott isteni résznek erejét» s melynek minden kifejezett gondolatát, minden leirt szavát ereklyeszerü kegyelettel kell őrizni az utókornak. De a dolgozatok kiadására sarkal másodsorban Tompának prédikátori egyénisége és hirneee, mely olv magasan áll. hogy a magyar papi Írók közöl őt felülhaladni kevesen, s elérni is csak néhányan képesek. Bizonyára nem költői babérai szerezték meg az ő egyházi és halotti beszédeinek a közkedveltséget annyira, hogy némelyik füzétet másodszor kellett közrebocsátanom, hanem tartalmuk mélysége, kifejezésük erőteljessége és ax egészet átható belső, hitbeli meggyőződés. Végül a Tompa hátrahagyott papi dolgozatainak kiadásával hasznos szolgálatot vélek tenni a magyar irodalomnak is. Tompa, bár egy felekezetnek volt papja, de szellemének kiválóságánál fogva egy egész nemzetnek lett büszkesége és dicsősége. Müvei hát közkincsek, édes mindnyájunké, a magyar haza minden gyermekéé, mint ahogy pl. a Pázmány Péter egyházi beszédei nem pusztán a katholikus felekezeti, hanem általán a magyar nemzeti irodalmat gazdagítják. A reliquiák 54, tehát legalább is két kötetre való beszédet foglalnak magukban. E beszédek nagy részben ünnepiek és közönségesek, de ezeken kívül bármely alkalomra található közöttük. A sajtó alá rendezés fáradságos és nagy felelősséggel járó munkáját S. Szabó József \ debreezeni evref. főiskolai tanár úr teljesíti, ki az egyházirodalmi térem.