Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-18 / 33. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 522 521 ottani egy ház tag 1500 frt becsértékü ingatlanait s házát — halála után kezdődő haszonélvezeti joggal — hajlandó az egyházra tulajdonjogilag átruházni az esetben, ha az egyház az ingatlanra bekeblezett 472 frt 20 kr. terhet átveszi. Az egyház részére tett ajánlat előnyös lévén, a közgyűlés az egyházat felhatalmazza annak elfogadására s a beterjesztett átadási szerződést végleges megerősítés czéljából az egyh. kér. közgyűlésre pártolólag felterjeszti. 19. Az egyh. törv. 182. és 188. §-a alapján egyházaink — a jelentő ívekben felvett lelkészi javadalom mértéke szerint — következőleg osztály őzt attak: Barabásszeg 257 korona. 278 frt. IV. osztály, Felső-Eőr 1924 korona 962 frt III. osztály Kercza 1122 „ 560 „ IV. „ K.-Németfalu 963 „ 481 „ IV. „ Körmend 1694 „ 847 „ III. „ Nagyrákos 701 „ 355 ,. IV. „ Öri-Szt.-Péter 1169 ,, 584 „ IV. „ E.-Rádócz 1059 „ 529 ,, IV. „ Senyeháza 894 „ 447 ,, IV. „ Szalafő 797 „ 398 „ IV. „ Szt.-gy.-völgye 1248 ,, 624 „ IV. „ Ter.-Szecsőd 1530 „ 765 „ IV. „ Ez osztályozás oly megjegyzéssel terjesztetik fel az egyh. kér. közgyűlésre, hogy eddigi szokás szerint sem a stóla, sam a lakásbér értéke nem vétetett gzámitásba, s az osztályozásnál az egyh. kér. által megállapított IV. osztály vétetett Ügy elembe. Az a bizonyos dogma. Gyakran fölmerül a panasz, (közelebb a Kossuth temetése alkalmával országos fölháborodást keltett), hogy a plébános urak más kér. felekezetbeli halottra nem harangoztalak. Azt mondják, tiltja a dogma. Lássuk, hogyan magyarázzák és respektálják azt a bizonyos dogmát. 1894. év deczember havában temettem Csornán a főszolgabíró feleségét. „Fényes“ temetés volt. A megyei tisztikar, a környékbeli intelligencia erősen volt képviselve; a gyászéneklést a soproni ev. tanítóképző énekkara végezte; a város apraja és nagyja megjelent. Sokat a kíváncsiság vitt oda. Nem láttak ott kálvinista temetést ebben a században. A gyász és kegyelet minden jele meg volt — csak a harangszó hiányzott. Az evang. vallása főszolgabíró hiába könyörgött, rimánkodot a hazafias és felvilágosult premontreieknek, (ők ott a lelkek táplálói) hogy harangoztassanak; a tisztán rom. katli. lakosság hiába zúgott, követelt és fenyegetőzött skandalummal, ha a prépost nem harangoztat . . . hasztalan. A premontrei rend koszorút küldött; a temetésen testületileg megjelent. De nem harangoztatok Az mondták, hogy tiltja a dogma. 1895. év május havában temettem Boldogasszonyban ,a hires bucsujáró helyen, a körorvos feleségét. Az eset nagyon megható volt. A csak 4 hétig ott lakott 24 éves nő — apró árvák hátrahagyásával — hirtelen halt meg. Ott is megjelent a közeli Nezsider és a környék értelmisége. A tűzoltók díszben kirukkoltak. Azt lehet mondani: az egész nagy község lakossága jelen volt. Az már bizonyos, hogy azok soha se láttak kálvinista temetést. Megérkezésemkor kellemesen lepett meg egy hozzám jött szerzetes a plébános részéről tolmácsolt azon kérelemmel, engedném meg, hogy az egyházi énekkar a temetőben gyászdalokat énekelhessen. Természetesen megengedtem. A temetésen megjelent és mindvégig jelen volt az öreg plébános összes egyházi személyzetével. (Csak a papok voltak heten.) A kettős torony összes harangjai szomorúan zúgtak-búgtak és a temetői kápolna kis harangja sirt-rit egész az elföldelésig. A halottat — nem mint a legtöbb helyen, szokás, az árvák mellé — hanem a temető közepébe, a feszület közelében temették el. A róm. katli. tanítók és szerzetesekből alakult egyházi énekkar a temetőben szabatosan előadott, megható gyászdalokat énekelt. És mikor a temetőből visszamenet a tiszteletre méltó öreg plébános előtt elismerésemet és hálás köszönetemet kifejeztem igaz kér. türelem és szeretetről tanúskodó'nemes eljárásáért: szabadkozva azt mondotta> hogy az igen természetes, kölcsönös kér. kötelesség. Ugylátszik, a kér. türelmet nem a Schlauchok iskolájában tanulta. Most már csak azt szeretném tudni, hogy melyik tudatlan abban a bizonyos dogmában ... a csornai premontrei rend-e, a mely nem harangoztat. . . vagy a boldogasszonyi becsületes öreg plebánus, aki a más kér. íelekezetbelire való harangoztatást természetes kér. kötelességnek ismeri? Talán a „Magyar Állam“ megtudná mondani. Hogy melyik áll közelebb a Krisztushoz — ugyisf tudom. Szabó Zsigmond. ev. ref. lelkész. ISKOLAÜGY. A csurgói ev. reí. főgimnázium értesítője. E 304 lapos terjedelmes kötetet a főgymnázium „r<7- a«Z‘£-nek mondott története nyitja meg, bár e történet 185 lapot foglal el és igy rövidnek csak relative azért mondható, mivel egy még kimerítőbb története e szépen fejlődő, iskolánknak az uj iskolaépület felavatására készül majd el. De e rövid történet is dicséri Írójának, Héjas Pál tanárnak mindenre kiterjedő figyelmét és gondos munkásságát, mert az intézetre vonatkozó minden lényeges adatot megtalálunk benne. Aki ezt átolvasta, tiszta képet alkothat magának az iskola égész életéről. Különösen érdekes az iskola létréjöttének története, mely egy katk four, Festetich György gróf, áldozatkészségének köszönhető. Érdekes az igazgatóknak, tanároknak névsora s a tanulók száma a megalakulás évétől, 1792-től máig. Ezen egy századot meghaladó idő alatt 9935 növendéke volt az iskolának^ Tanárainak sorában foglal helyet Csokonay Vitéz Mihály
