Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-28 / 30. szám
469 DÚNANTŰLI PROTESTÁNS LAP 470 hoz ? A bourgeois család socíalista kritikusai igen könynyen mutathatnak rá a mai családi élet különböző tökéletlenségeire; de ha azt kérdezzük tőlük, hogy mi módon akarják ezen sajnos állapotokat megszüntetni, vagy enyhíteni. valósággal nem tudnak mást felelni, minthogy ezek helyett még sokkal gonoszabb bajokat akarnak meghonosítani 1. i. a család absorptióját a társadalom által, szabad szerelmet, a házastársak tetszés szerinti válásjogát, a gyermekeknek a szülői gondozás alól kivevését és állami gondozás alá adását. A család helyes organisatiőja socialista alapon lehetetlen. Ez kell, hogy kiinduljon a család autonómiájának gondos megóvásából a társadalom minden beavatkozásával szemben; kell, hogy úgy tekintse a családot, mint saját jogokkal és kötelességekkel bíró társaságot, mely jogok és kötelességek ép oly szentek és kötelezők, mint a nép — vagy államjog. A hol a nép ezt az igazságot szem elől téveszti, ott csakhamar eltűnik minden személyes méltóság, az igazság iránt való minden tisztelet. A nők emancipatiója házi illetve családi kötelességeik alól, a férfiaknak meg az alól, hogy kötelesek feleségük s gyermekeikről gondoskodni, úgy nemzetgaz dászati. mint erkölcsi tekintetben káros szabadság lenne nőkre és férfiakra egyiránt; sőt a nőkre nézve még ezen felyül kegyetlen igaztalanság is. A gyermekeket elvonni a családi gondozás alól s állami gondozásra bízni nem lenne más, mint elrabolni a család áldását, boldogságát, az államra meg ráerőszakolni olyan felelősséget, melyet el nem válalhat. Az álladalom csak kiegészítheti, de soha sem pótolhatja a családi nevelést. Az úgynevezett szabad szerelem meg nem igazi, hanem az embert méltóságából kivetkeztető szerelem, mely a családot megsemmisítheti, de meg nem nemesítheti. A socialismusnak legerősebb és legszebb oldala az emberi testvériesség elvének elismerése s élénk hangoztatása, a szerencsétlenek iránti rokonszenve. kárhoztatása az emberiség két nagy csapásának, t. i. a háborúnak s a szegények és ügyef'ogyottak elnyomatásának. Ha a socialismús egyedül és kizárólag csak ennyi volna, akkor azonos lenne az igazi morállal és tiszta vallással. Ámde ezen kívül még más egyéb is, sőt sokszor ettől el is tér. A testvériesség elvét sokszor megtagadja s nagyon is testvérieden magatartásra izgat. Eddig még csak gyülölséget. czivakodást, erőszakosságpt, vérontást, pusztulást és nyomort idézett elő; jót csak annyiban létesített, a mennyibeu ellenfeleit meggyőzte annak szükséges volta felől, hogy keresni kell a létező viszásságok igazi orvosságát. A socialisms vezetői hatalomra az által tettek szert, hogy nem a tömeg józan gondolkodására és lelkiismeretére, hanem szenvedélyeire, irigységére, kívánságaira s egyes osztások iránti előítéletére appelláltak. Összejöveteleiken és hirla] jaikban állandóan a gyűlölet prédikálása sajátszerű illustratioja a testvériesség állítólagos elvének. A szorgalmas polgárságnak improductiv korlátolt élősdiek ként ócsárlása, viszont a munkásosztálynak a nemzetek valóban erkölcsös és felvilágosult elite-jeként dicsőítése ellentéte a valónak, az igazságnak, a szeretetnek. ü. socialismus a felebaráti szeretetnek a szabad jótékonyságban kifej tett eddigi munkásságát az által akarja i fölöslegessé tenni, hogy megszünteti a szegénységet. Megengedve azt, hogy az oktalan alamizsnaosztogatás sokszor több kárt tett, mint hasznot, azért addig, mig a mostani világ új földdé s újjá született emberiséggé nem változik át, lesz elég nyomor és szenvedés az emberek között, melyek megszüntetésén a felebaráti szeretet találhat és kell is hogy találjon munkálni valót. Felényire sem oly valószínű az, hogy a collectivista társadalmi rend a jótékonyság szükséges voltát csökkentené, mint az, hogy az erre való motívumokat gyengítené, a hozzá való eszközöket elvonná. Személyes szabadság s a vagyonnak vele elválaszthatatlanul egybe kötött egyenlőtlensége nélkül még sokkal több nyomoruság volna a világon, mert ekkor hiányoznék a felebaráti szeretetnek és emberbaráti intézményeknek az a csodálatos kifejlődése, melyet a keresztyénség története felmutat. A felebaráti szeretetnek és igazságnak a socialdemokratiát annyira jellemző összetévesztése csak kárt vonhat maga után. Meg kellene próbálni megadni az igazságnak mind azt, ami az igazságé, s kiegészítéséül terjeszteni a jótékonyság gyakorlásának kötelességérzetét, nem pedig arra hívni fel az embereket, hogy jogokat követeljenek s e mellett kiölni a jóság munkáiért való hála érzetét, mely a segélyezett szivét fölemeli s megnemesiti. Hogy a jótékonyság valóban hatékony legyen, ahhoz megkivántatik, hogy önkéntes áldozatkészséggel gyakoroltassák s az individuális szükséghez alkalmazkodjék. Ezt az állam hivatalnokok által gyakorolt törvényszerű eljárásával solia sem teheti meg. Ezért nem pótolhatja soha is a szabad szeretet-munkásságot a törvényes társadalmi rend. A socialismus nagyra vau az internationalis világpolgári testvériesség elvével. Engedjük meg, hogy ebben van valami való a chauvinista nemzeti büszkeség és nemzeti gyűlölettel szemben. Valósággal azonban a socialismus nagyon távol áll attól, hogy a békét megvalósítsa e földön. Az általa proklamált testvériesség szűk körű, sectaszerü, önmagának ellentmondó; pártoskodó kasztérzet az, félig szeretet, félig gyűlölet, részben nemes, részben nemtelen, irigy. Mialatt vádot emel a kormányok ;ellen a népek háborúi miatt, felizgatja a szenvedélyeket, melyeknek a legirtóztatóbb polgárháborúkra kell vezetniük. A mig az európai államokban socialdemokratia lesz, mely kedvező alkalommal mindig hajlandó az 1871-diki páiizsí Commune viselt dolgainak ismétlésére, addig nincs kilátás az általános lefegyverkezésre. A mi civilisatiónk, mint az athenaei areopagus, olyan sziklán nyugoszik, a mely alatt a fúriák barlangja van; a socialismus a fúriák barlangja, a fúriák pedig nem alszanak. A socialista daemont előbb ki kell űzni, csak azután következhetik be a társadalmi béke. Az internationalis békének legjobb biztosítéka a józan, erkölcsileg tiszta hazaszeretet. Ámde a socialismus internationalis világpolgáriaskodása épen ezt teszi semmivé. A mint nincs érzéke az individualitás jelentősége iránt, ép oly következetesen ignorálja a nemzeti individualitásnak, az önálló népjellemnek és valósulásának értékét és jogosultságát. Úgy de 30*
