Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-21 / 29. szám
453 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 454 időjártával absorbealtathatnék, aránytalan és más fontos czéloktól elvont nagy áldozattal, kölcsönösen, gyenge, se élni se halni nem tudó fiók vagy leány egyházakat állitunk fel. Ily előzmények után, ily körülmények között az egyesülés csakugyan lehetetlen és az eszme bár mily nagyszerűnek tűnjék is fel, annak valósitásárói le kell mondanunk. De az egyesülésről való lemoodás koránt sem teszi jelenben sem azt, hogy közös czéljaink előmozdítására ereinket ne egyesíthetnénk és közös erővel közös intézményeket ne létesíthetnénk. Csak példákat akarok itt felhozni. Mint ovoda felügyelő bizottsági elnök pályázatot hirdettem az ácsi községi óvó női állásra; az eredmény az lett, hogy a pályázóknak több mint fele apácza zárdákban képzett és ott képesített óvónőkből került ki, protestáns óvónőképezdéböl azonban egy sem jelentkezett, mert olyan talán nincs is. Nem közönyös pedig, sőt a jövendő meg fogja mutatni, hogy egyházunk életébe nagyon mélyen belevágó kérdés, hogy legzsengébb korban levő gyermekeink a községi óvodában, a hová járni kötelezvék, apácza szellemben, vagy protestáns szellemben neveltetnek-e? Miért ne lehetne a két protestáns egyháznak egyesült erővel egy vagy több óvónő képezdét állítani? Ev. ref. egyházi énekeink sok tekintetben elavultak és az 1881-ik évi zsinat óta munkában van azok reformálása. Hasonlóan érzik annak szükségét saját énekes könyvükre nézve ág. ev. testvéreink is. Én azt hiszem, hogy ha egy énekes könyvet közösen, pályázat utján készíttetnénk, a melybe csak oly énekek vétetnének fel, a melyek egy vegyes bíráló bizottság által mind tartalom, mind művészi érték tekintetében kiíogástalanoknak találtatnának, sokkal hamarabb czélt érhetnénk. Azt pedig bizonyosra lehet venni, hogy zárt pályázatnál a bírálók, legtöbb esetben lel sem ismernék, hogy a művet micsoda vallásu ember irta. És mily nagy nyereség volna a testvéri érzület emelésére az, hogy közös énekeink lévén, ha egyszer máskor egymás templomában megfordulunk, nem éreznénk ott magunkat teljesen idegeneknek. Talán véleményem eljut azokhoz is, a kik ez ügyben tehetnek valamit. Ezek csak példák akarnak lenni arra, hogy az együttműködésnek van elég tere az egyesülés nélkül is, ha keressük és el akarjuk foglalni-Ezeket kívántam tájékoztatóul, esetleg kifejlődhető eszme csere alapjául előre bocsátani és most szives türelmükért bocsánatot kérve, a megjelent tagokat szívből üdvözölve, a tatai egyházmegyei lelkészértekezletet megnyitottnak nyilvánítom. Antal Gábor. Néhány észrevétel Dr. Rácz Lajos ur bírálatára. (Folytatás.) Még annak kimondását is várta Rácz ur Drummondtól: „ha az evolutio. a természeti világ kifejlődésének természeti, mechanikus okokból való, tehát minden isteni beavatkozást kizáró magyarázata mind egyetemesebben elfogadott elvvé válik a természettudományban : ugyanezen elv alapján lesz magyarázandó a szellemi világ kifejlődése is.u Erre a jeles váradalomra, azt hiszem, elég lenne csak annyit válaszolnom: mint a példa is mutatja, még nem vált a mechanikus okokból való, a minden isteni beavatkozást kizáró magyarázat egyetemes elvvé a természettudományban. Vagy legalább csakis abban az értelemben válik azzá. hogy a természettudomány mindentől eltekintve, a tényekkel foglalkozik, azoknak ok és okozati összefüggését kutatja. Ámde okról-okra menve, végre is egy határponthoz jut, a hol meg kell állnia. A földi élet előállásáról a tudomány csak annyit tud, hogy hőnek és fénynek már előbb kellett lenniük. Épen mint a szentirás tanítja : a teremtés kezdetén mondá Isten: „legyen világosság és lett világosság.“ Ezen határon túl azután megszűnik a tudás. Tág tere nyílik a combinatíonak, a hitnek és képzelődésnek. Van is aztán materialista, pantheista, deista és theista és a jó Isten tudja milyen — ista nézet. Mely nézetek közül egyik is, másik is kiválasztja a gusztusának megfelelőt, vagy egészen újat gyárt. De mindegyik a magáét tartja józannak és igaznak. És kérdem: ezen nézetek közül miért ne választhatná ki Drummond a neki legjózanabbnak tetsző keresztyén theísztikus nézetet ? S miért is kellene neki Istent a maga világából kirekeszteni? Lám Du Bois Reymond is, a kinek a világ teremtéséről és az organikus világ előállásáról való felfogását Rácz ur mint a józan felfogás mintaképét állítja elénk, — végső okul, úgy látszik. Istent szíveskedik elfogadni. Ámde ez az ur azt is áliitja ám, hogy ma már fizikai lehetetlenség, hogy egy immaterialis lény akaratára csak egy szúnyog is elő álljon. Nem lennének szívesek megmagyarázni, hogy amaz immaterialis lénynek, az Istennek miként sikerült hajdan nem csak az anyag alkotása, hanem az első ős bacillus létre szóllitásának fizikai lehetetlenségét legyőzni. Talán bizony azért nem talált fizikai lehetetlenségre, mert még fázis sem volt? Ezt már értem! Sőt ha a lélek csak a testtel való összeköttetésben existálhat, miként létezheűk Isten, a ki lélek, a ki immaterialis? S halsten nincs és egyáltalán nem is lehet, s ha Schiller Harang-dala nem jöhetett létre a már kész betűk önkéntes sorakozásábó], 29*
