Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-07 / 27. szám
Hatodik évfolyam Pápa, 1895 julius 7. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből A DDKÁNTCLI EV.REP. ECÍlítt HIVATALOS KÖZLÖSÍE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 80 kr. TARTALOM: Fel a munkára ! X-f- Y. — E g y h á z i é 1 e t. Esryházalakitási mozgalom. - Könyvismertetés. Munkácsy Sándor egyházi beszédei. I. k. — A főiskolai igazgató-tanács ülése. B. — Tár ez a. (Vége;, A magyarországi protestánsok vallássérelmi felirata a királyhoz január 5. 1819. Nagy Sándor. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Pályázat. — Szerkesztői üzenetek. Fel a munkára! Egyik vidéki lap a néppárt szervezkedő mozgalmairól Írván a tavasszal, olyanul tünteti fel a kath. egyházat, mint egy kezén-lábán megkötözött óriást, melynek vérét szívják az apró felekezetek. Meglehet, a czikkező csak a katbolikusoknak nyújtandó reconpensatióul engedte meg magának azt a mondást. Azért t. i., hogy püspöki városban megjelenő lap létére elitélőleg mert nyilatkozni a néppártról. Meglehet komolyan vette ezt az állítást. Szegény czikkező nem is sejti, hogy azok az apró felekezetek, melyek köze nyilván a mi egyházunkat is sorozza, szintén meg vannak kötözve kezükön, lábukon. Vagy legalább .is szunnyadoznak. alszanak, el vannak zsibbadva a sok kormányzástól. A mi egyházi életünk is megcsontosodott, mint azé a nagy óriásé. A mi még rosszabb, mi őrállók, miként „lakik vala hajdan Juda és”Izrael bátorsággal, kiki mind az ő szőlőtöve és fige fája alatt“ — mi is nyugodtan vagyunk. Ügyet sem vetünk a veszélyre. mely környez és fenyeget bennünket. Alig méltatjuk egy tekintetre a kívülről és belülről ostromló két nagy ellenséget a vakhitet és a hitetlenséget. Pedig mind a kettő egyaránt veszedelmes, mind a kettő a kősziklán épült házat, az evangeliomi egyházat akarja ledönteni. A nagy colossus, a római egyház nálunk is mint másutt, szép csöndben, majd meg nagy zajjal szervezkedik. Mária-megjelenéseket rendez, rózsafüzér egyesületeket alakit, néppártojt j szervez. Mindenféle, tőle telhető módon fanatizál. így állván a dolog, bizony nem elég elmés practikájukat megmosolyogni. Nem elég azt mondani: „az olyan, magát keresztyénnek neve; zett egyházban nincs, nem lehet minden rendén, a hol a nép kezébe nem merik a szentirást adni, sót kiveszik belőle, — holott maga az Idve- i zitő monda: olvassátok az Írásokat“. Nem elég, I nem szabad magunkat azzal megnyugtatni, | hogy: „az olyan egyháznak nem jól állhatnak : az ügyei, a melyben mesterséges és babonás esz- i közökkel kell a yallásosságot ébresztgetni, s a melynek politikai pártra van szüksége, hogy magát fenntarthassa“. Sót inkább tokozott erővel kell az evangehom világosságát terjesztenünk. De mielőtt az evangeiiom hódítására gondolnánk, fájdalom a saját falaink közt dúló hitetlenséggel is meg keli küzdenünk. Melyre nézve, hogy csak egy eccíatans ^példát hozzak fel, az „Orálló“ 48. számában Drummondnak most magyarul megjelent müvének bírálója, vagy ha úgy tetszik ismertetője, azt mondja róla, hogy őt nem elégíti ki, csalatkozott benne. De gustibus non est disputandum. Dé mégis különösen hangzik egy bevallott prot. lapban megokolása. Azért nem tetszik neki, mert Drummond nem tagadja le a lélek halhatatlanságát, mert elismeri, hogy Isten beleavatkozik a világ folyásába. O, a könyv czime után az ellenkezőt várta volna. Sőt még hozzá teszi, hogy ilyen könyv nemcsak kezébe illenék a lelkésznek, hanem még nélkülözhetetlen is rá-27 3 v/inn
