Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-30 / 26. szám
411 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 412 tik ezeknek az embereknek vétkök, a velők való bánás tekintetéből. Felséged a mi megváltónknak emberszerető printzipiumitúl lelkesitetvén, méltóztatott azt rendelni, hogy azok magok, kik a Római katholika vallásból egy más keresztyén vallásbeli felekezethez való általmeuetelre elszánták magokat; sem nem kényszerítés, sem nem fenyegetések által, hanem egyedül a szelíd tanítás és oktatás által egészen az evangyéliomnak lelke szerint kelljen azokat abban megtartani igyekezni. Azért is Felséged ezen principiumihoz képest, még annál inkább nem akarhatja azt, hogy az emberek egy olyan vallásnak, mely ő előttök mind eddig teljességgel idegen volt, t. i. a catholica vallásnak bevételére kényszeritő eszközök által hajtassanak, és abban erőszakosan tartóztattasanak; és még ezen f'elyül a lelkiismeieten való oly kegyetlen uralkodással, a legszentebb természeti eltulajdonithatatlan emberi Jusnak, mely szerint az Istent az ő legjobb belátások, és lelkiismeretek szerint kívánják tisztelni, ezen Jusnak oly tetemes megsértésével, hogy ő tőlök még a megkívántató oktatás is megtagadtassék, — a mint az Trencsén vármegyének az E) betű alatt ide mellékelt Írásából kitetszik. Yaljon az ilyen oktatás az által menetelkor, hogy az ne maga gondolatlanul történjen, a Felséged Istenben boldogult Ura Atyának, mindjárt a Novellaris törvényekkel kibocsátott Resolutziója szerint, nem szükséges-é? Váljon az ilyen oktatás, ott a hol szüntelen való tanításról van szó (a mely a mi törvényünknek ugyan esmeretlen és csak a lelkiesméritbeli szabadságnak eltemetésére gondoltatott ki azon rettenetes, csak a minap publicáliatott Resolutziónak szerzőitől'1 a papi hivatalnak megsértődése nélkül elhalasztathatik-e ? Es vajon nem az é sokkal inkább a lelki Tanítónak kötelessége, hogy hallogatás és csüréscsavarás nélkül egyedül szelíd tanítás által igyekezzen minden kételkedéstől megszabadítani. És ezt méltóztasson Felséged maga megítélni. De annak tekintetéből, hogy az 1790/, dik 26 Art. ]. §-ban egyenesen megállapittatott, hogy még a faluk lakosai se akadályoztassanak meg valami módon az ő vallásuknak szabad gyakorlásában; továbbá annak tekintetéből, hogy Felséged maga méltóztatott az oda feljebb, a D) betű alatt felhozott Eescriptumban azt vil ágosau parancsolni, hogy az olyan személyek, a kiknek ugyan a cath. vallásban kellett volna neveltetniek, de az ő gyermekségekről fogva egész 18 esztendős korukig az Evan- i gelika Tudományban neveltettek fel, az ő vallásoknak szabad gyakorlásában bántódás nélkül megmaradjanak ; végezetre annak tekintetéből, hogy a vallás a gyermekekbe némi-nemü képpen nem csepegtethetik belé, és hogy azoknak gyermekeik, a kiket pápistává tevésre kitzégéreztek, azon velek született természeti szabadságok- : tói, hogy az Istennek az ő tulajdon meggyőzettetések szerint szolgáljanak, igazságtalanság nélkül meg nem fosztathatnak; vagy egy olyan vallásnak, a mely az ő lelkiesméreteknek ellene van, követésére nem kényszerittethetnek, ha az ember a keresztyén eklézsiának közönséges •értelme ellen a nem teljes idejű gyermekektől a Már\ tyrságnak tisztességét meg nem akarja tagadni. Mindezeknek tekintetéből térden állva esedezünk, méltóztasson I Felséged mindazokat, a kik a vallásbeli utolsó törvény idejekor az evangelika vallásban voltak, és mind azokat a kik az ő gyermekségektől fogva 18 esztendős korokig^ az Evangélika Tudománynak, és sohasem a katli. vallásnak sorsosi voltak, valamint azoknak gyermekeiket és unokáikat is, a kath. Klérusnak további megtámadásaitól megszabadítani, és ekképen a Puchóv völgyéből, valamint Magyarországnak sok más részeiből is, csak a türelmetlenség által kiüzettetett, mindennemű, egyébiránt oly hűséges alattvalóinak ismét visszaajáudékozni. Mert az eddig említettek még koránt sem az egyetlenegy áldozatai ama magoknak tulajdonított lelkiesméreten való uralkodásnak. i?y p. o. Vattai Mihály, nemes ember, akinek az attya Vattay Zsigmond, néha napján forró hideglelésbe (a mint ezt az F betű alatt ide mellékelt Deputátió tudósítása bizonyítja) a cath. vallásra által ment; de majd a Felséges II. József császárnak dicsőséges uralkodása alatt, a születésénél fogva reá származott hitre, a lelkiesméretnek ösztönözésiből ismét vissza ment; egy Reformata személyei összeházasodott, és ezen fiát nemzette, a ki most 20 esztendős. Jóllehet az attya a kiállott 6 heti tanítás után, (a mint a G betű alatt levő tudósításból világos) az ő atyai hitében többé nem háborgattatik, ezen ő fija mindazon által a D alatt levő Felséges Resolutzio, és a törvényeknek világos értelme ellen, a szüntelen folytató Tanításnak színe alatt, az Egri Érseknek hamis előterjesztésére, a mely a Helytartó Tanács parancsolatjával együtt a H betű alatt ide van mellékelve, bilincsekben és megkötöztetve Egerbe vitetett; és olyan lekiesméretbeli kényszerítésnek vettetett alá, a melytől ötét még a kétszer kiállott 6 heti tanítás sem szabadította meg; hanem e mellett még azt várhatja, a mint ezt a H) betii alatt levő Ultimatum mutatja, hogy ha ő még tovább is az ő lelkiesmérete ösztönzését, — a mit pedig az ő kötelessége kívánt, követni fogja, a Magyar kir. Helytartótanács még keményebb eszközöket fog ő ellene rendelni. ügy vau a dolog Balogh Ggörgygyel egy 50 esztendős emberrel, a ki az ő gyermek korától fogva, az Evangelika Tudományban neveltetett, aboz mindig buzgón ragaszkodott is. Ez az Egri Érseknek csupán csak abbeli jelentésére, hogy az ő attya egyszer a cath. vallásra által ment, a Magyar kir. Helytartó tanácsnak egészszen a felyebb D betű alatt előmutatott Felséges Resolutzio ellenéle, az F betii alatt ide mellékeit Intimatuma szerint nemcsak a 8 heti tanításnak alája vettetett, hanem még az is parancsoltatott, hogy a gyermekei atyai kebeléről elszakasztassanak. így továbbá Paskovics Éva és Erzsébet, a kik mindig állhatatosan az Evatig. Reformata valláshoz ragaszkodtak, minekutánna 10 esztendőnél tovább nem voltak akadályoztatva az ő vallásoknak nyilván való gyakorlásában, Szatmár vármegyének előterjesztésére sem nyerhették meg ielkiesméretöknek szabadságát, kénytelenek voltak a Tiszántúl való Superíntendenshez szaladni, a mint ezt az
