Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-23 / 25. szám
397 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 39® tendő junius 24-én 6623. szám alatt költ, és a D) betű alatt ide mellékelt Rescrjptumban, egészen az utolsó törvény- értelme szerint, azt a kegyelmes meghatározást tette, hogy azok a személyek, a kiknek a katholika vallásban kellett volna ugyan neveltetni, de talán az ő kis gyermekségektől fogva az ő élőtöknek 18 esztendejéig az Evangelika Tudományban nőttek fel, az ő vallásoknak szabad gyakorlása nékik megengedtessék; mindazonáltal ez ellent nem állván, sokan az üldözéstől való félelem miatt az erdőben bujkálnak, a vallásnak minden vigasztalásától megfosztatva, ezen megvilágosodott században, az ő liazájoknak közepén, és Felségednek kegyes atyai igazgatása alatt, az ő polgártársaiknak türedelmetlenségök miatt számkivettettek módjára élni kénytelenitt etnek. Ezen kútfőből folyt az, hogy Vrabek István nak k“t gyermekei Laaz nevű faluban a halál áldozatai lettek, mivelhogy az egyik, hogy a hajdú kezét elkerülje, a ki őtet az ő szüleiknek kezéből ki akarta ragadni, az erdőkbe rejtette el magát, és ott a félelem és rettegés miatt nyavalyatörésbe esvén, az ő lelkét kiadta. A másik pedig hasonlóképen az ö szerencsétlen szüleitől elragadtatván, erőszakosan, és a püspöknek által adatván, a kiállott lelki esmeretbeli kényszerítésből származott szomorúsága miatt meghalt. Hogy Síréin Dániel az ő ttjának sírja felett sir, a ki félmezitelenen az attya karjai közül erőszakosan kiragadtatván, nem sokára azután a rettegés és nyomorúság alatt lerogyott, és csak a föld kebelében találhatott bátorságos nyugodalmat. Hogy Stulkó Éva, az ő nehézkes állapotában, a hajdúk káplárjától Mittuchtól megíogattatván, keményen megkötöztetek, és oly rutul bántak vele, hogy hirtelen való vérfolyásnak következtében idétlent szült. Ezen kútfőből származott az is, még csak a nem régen múlt 1817-dik esztendőben, hogy Skroman János, ki kis gyermekségétől fogva az Evangelika Tudományban nőtt fel, és most már 40 esztendős, nemcsak az ő szántóföldén, midőn nyugodalmasan szántott, egy vármegye hajdúja állal addig verettetek, míg a bot össze nem tört rajta; sőt még attól a deputacziótól is, a metynek eleibe idéztetett, ismét 24 pálczára büntettetek. Hogy többek, a kik a mi törvényeink előtt esmeretlen, és csak a gyermekek legitimitása megrontására nézve behozott Recopulatiot nem akarták megengedni, verésekkel hajtattak a Templomba, hogy ott újra összeeskettessenek. Hogy mihelyt a Vármegye Deputatiója székel oszlott, egy vármegye Esküdtje, Keresztes nevű, Dandiilik Jánost és Stróbán Jánost megkötöztette, két napon által koplaltatta, és akkor az elsőnek 24 páltza ütést, ennek feleségének 33; valamint Schútrich Andrásnak is 30 korbácsokat adatott. Hogy midőn a Vármegye esküdtje is már elment, végre még a helybeli plébános abban találta kedvét, hogy az ö oskolamestere által ezen szomorú scenát, — a mi durvább barbarismusnak régi idejéhez illett, — tovább folytassa; éjszaka tehát a bezárt ajtókat feltörette, és a csendes éjszakát rettegéssel és vad lármával betöltötte. Hogy 1818 észt. április hónapban egy másik vármegye esküdtje, két hajdúkkal és a helybeli oskolamesterrel (Boros nevű volt az esküdt) a mester lévén a vezér, Laaz-nak csendesen alvó lakosira éjfél tájban rajtok ütött; a szegény siránkozó gyermekeket az ágyakból és az ő szülőiknek karjai közül erőszakosan kiragadozta, és ezen nem emberi cselekedet által, minden felölről kiáltásokat, ordításokat, és verekedéseket szerzett. Hogy a felyebb emlitett oskolamester Pöckölik Jánosnak a házába is eiőszakosan betört s annak feleségét, a kinek leánya, abbeli félelemből, hogy az édes annyától el ne szakasztasson, nyakába ragaszkodott, hajánál fogva az ágyból kirántotta, a földre lecsapta, és ide s tova hurczolta, lábaival a fejére hágott, melyet három helyen be is tört. Hogy azután a vad csoport Dantsó Jánosnak a házába berohant, hogy attól az ő testvégének nála lakd leányát elragadja, a mely által az ő álmából felijedt, a házat és a szomszédokat jajgatásával betöltötte, úgy, hogy az igen közel lakó szülei oda siettek, hogy őtet oltalmukba vegyék. Sokáig ránczigálták ide s tova ezen szegén} áldozatot, midőn a szülői őtet erősen tartották, az ellenkezők pedig igyekeztek őtet elragadni; mig az oskolamester az atyát torkánál fogva megragadta, és rettenetesen fojtogatta; az anya pedig azt a kedvező szempillantást látván, szerencsétlen gyermekét az üldözőknek kezeik alól elvonta, és bátorságos helyre vitte. Jóllehet ezt a csendességet. megháboritó történetet csupán csak anuak az igazán nem keresztyén oskolamesternek, az ő segítőinek, és azok goromba bánásuk módjának kell tulaj donitani: mégis arra a vakmerőségre vetemedtek ezek magok, hogy ezek ellen, az egyébiránt békesség szerető szülék ellen, a kik csupán csak az ö gyermekük lelkiesméretének szabadságát igyekeztek oltalmazni, mint lázzasztók és csendesseg háborítok ellen panaszt tettek, sőt még bizonyságoknak kivárnák fel őket azok ellen, a kiknek vádulóik voltak. (Folyt köv.) Nagy Sándor. k* y VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — A pápai főiskola igazgató tanácsának időszaki ülése, jutius hó 4 én reggeli 9 órakor Pápán a főisk. épület nagytermében veendi kezdetét. Tárgyai lesznek: 1. Megnyitás és alakulás. 2. Theol. akad. igazgató jelentése az 1894—95. tanévről. 3. Fogyom, igazgató jelentése az 1894—95. tanévről. 4. Iskola látogató bizottság jelentése a tan-, és ezzel kapcsolatos ügyek állapotáról 5. Köztanári gyűlés javaslata a tandíjmentesség, oonvictusí segély és az ösztöndíjakban részesülő tanulókra vonatkozólag. 6. Fó'gymn tanári szék jelentése a főgymn. tanári állomásokra hozzá áttett pályázatokról s ez ügyben intézkedés ^gy. 23. p.). 7. Intézkedés a rajz és rajzoló geo
