Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-16 / 24. szám
379 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP idegenek által okozott túlnépesség miatt ott kellő gon do* sásban sem részesülhetnek, és a hol gyermekeink számára csak bármi előnyt is követelni szerénységünk tiltja, s ebből folyolag Török-Tatár egyforma elbánásban részesül. Ennyit egyelőre. Szabó János. gym. pénztárnok. A barsi evang. reform, egyházmegye közgyűlése. A barsi ev. reform, egyházmegye folyó évi jun. hó 5—6. napjain Léván tartotta meg rendes közgyűlését. Ezt megelőzőleg 4-én volt a tanügyi bizottság ülése. A mennyire lehet, igyekszem tárgyilagos lenni, igyekszem a gyűlésnek hű tükrét felmutatni, a történtekről híven referálni, s amennyiben ez nem történnék meg, éppen nem az igazság rovására Írandó, hanem csupán gyarlóságomnak tudandó be. Kezdem mindenek előtt a tanügyi bizottság ülésével. Ilyen szép, munkában ennyire is sikeres ülése a tanügyi bizottságnak még nem volt. Ugylátszik az ügy iránt kezd érdeklődni minden tag s kötelességének többé-kevésbbé megfelel. Alapos indítványokat, helyes vélemény és ellenvéleményeket volt alkalmunk hallani. A tárgysorozatban legelőször is a körlelkészek indítványai kerültek elő. Sajnos, hogy azon határozatnak, miszerint minden körlelkész jelentését Írásba foglalva tartozik az előadónak benyújtani, aki azután ezek alapján szerkeszti meg és nyújtja be az általános jelentést, $ az iskolák staíistikáját, továbbá azon kötelességnek, melynél fogva minden körlelkész tartozik a körébe eső iskolákat legalább egyszer évközben meglátogatni, még mindig kevesen tesznek eleget. Többen szóval terjesztették elő tapasztalataikat, vagy ott tákolták össze, amiben természetesen nem volt köszönet, többen évközben felé sem néztek iskoláiknak, ami felette nagy ázsiai kényelemre mutat, bosszaokodására Pólya Lajos előadónak, ki oly nagy buzgóságot tanúsít, hogy kész lenne az összes hazai körlelkészi teendőket elvégezni......... Ezután 0. az előadó olvasta fel jelentését. Felolvasása kezdetén egy türelmetlen tag abban a hitben, hogy hiszen ez úgy is helyes, korrekt, de meg tartva attól is, mintán egy papírhalmaz feküdt előtte, miszerint ennek felolvasása eltart másnap reggelig, azt indítványozta, hogy vegyük egyszerűen tudomásul a jelentést. Az előadó azonban e feleit szerfelett indignálódva felkivánta mutatni az ő munkásságának gyümölcsét, amin csakhamar túlesve, a bizottság lelkes jegyzője által nagy érdemeihez méltóan nagyon megdicsértetett. Következett a körök beosztása. Végh István körtanitó azon visszás helyzetből kiindulva, melyszerint egy körlelkésznek vagy körtanitónak a körök helytelen beosztása folytán többször kellett az egyh. megyei vizitátíőval folytatott körútját megszakítani, majd midőn ez körébe visszatéri, újra folytatni, egy igen czélszerü beosztást favasolt, melynek elfogadása esetén a körtanitó nincs arra 380 kárhoztatva, hogy az azelőtti napokon, midőn az iskolalátogatók hozzákerülnek, kénytelen legyen napokon át iskolájától távol lenni. Mint helyes indítvány természetesen elfogadtatott. Ez indítványon kívül még másik kettő került szőnyegre. Egyik szintén Végh Istváné volt, aki az interkaláris ianitóí jövedelmek helytelen felhasználására hívta fel a figyelmet. Indítványa az volt, hogy az ily jövedelmek ne mint eddig, az egyház napi kiadásainak fedezésére szolgáljanak, hanem az illető tauitói jövedelem javára tŐkésítessenek. Ez indítvány pártolólag az egyházmegyei gyűlés elé terjesztetett, a mely azt már szintén elfogadta. A másik Huszár Károlyé volr. Ez a fiatal tanító nagy buzgósággal lát hozzá az iskolai ügyek javításához, s a mi fő, nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is kiváló paedagogus, aki az előbbi indítványozóval együtt j méltán sorozható tanügyünk legkiválóbb emberei közé. Felismerve ő a kerületi tanterv némely hiányait, annak módositásához nyújtott be javaslatot, mely hosszas vitatkozás után Szabó Lajos képezdei igazgató és tanácsbiró elnöklete alatt álló bizottsághoz utasittatott. Jönne most az egyházmegyei közgyűlés. Vajha oly tudósítást írhatnék, amilyet szeretnék! Vajha oly lefolyása lett volna a gyűlésnek, a milyen nem volt! De hát nem kértük a sz. lélek segítségét, hát bizony az hívatlanul nem is jött el. Rövid megnyitás után következett az esperest jelentés. melyre nézve csak az a megjegyzésem, hogy talán jő lenne, ha jövőbeu kidolgozva, kinyomatva, jóval a gyűlés előtt szétosztatnék annak tagjai között. Bocsánatot kérek, majdnem elfeledtem felemlíteni, hogy segédgondnokunk is jelen volt a gyűlésen. Milyen szerencse. Mint praktikus előrelátó ember régóta igyekeztem egyet a mi főuraink közül megismerni, hogy majd adandó alkalommal mint patronusnak hasznát vehessem. Hálómat leginkább arra vetettem ki. aki legközelebb esik hozzánk. Sikerült! Több évi türelmes várás után végre megláttam, megismertem őt, ott elnökölt a gyűlésen. E kis kitérés után felveszem a fonalat s referálok a választásokról.Választattak kerületi képviselők és dornest. bizottsági tagok; amazokul Varannay Lajos, Patay Károly, Mocsy Lajos és Szabó Lajos, emezekül pedig Mocsy Lajos és Kis Károly választatott meg. Indítvány nem lévén, volt szerencsém hallani a megtörtént lelkész és tanító választások bejelentését. Első volt ezek között a mohii tanító választás. Megvallom, mindent vártam, csak azt nem, ami történt. Szabálytalan volt a jelölés, a választás, s az mégis megerősittetett. A mohii tanítói állomás 2-od osztályú, tehát oda pályázati jogosultsággal a választási szabályzat 11. §-a szerint csak az bir, ki jeles osztályzatú s legalább öt év óta szolgál. Pályázó volt három. Ezek közül csak egy jeles s mégis mind a három jelöltetett. Maga a választás valóságos kuriózum. Hát nem nevetséges-e, amint a mohii kérvényezők állítják és amit komoly ember tagadni nem mer, hogy először megválasztatott egy
