Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-19 / 20. szám
311 DŰNANTŰLI PROTESTÁNS LAP 312 megtérült a Koppy alapítvány ? Nincs is itt sehol pénz, legfeljebb K. ur leveleiben, de arra nem lehet adni egy fabatkát sem ... A mi a Kremsier elleni pert illeti, éidekes dolog olvasható az egyházkerület 1894 évi jegyzőkönyvében a 236-ik lapon, a hol a biz. tagjai jelentik, miszerint találkozván Kremsier ügyvédjével, ez határozottan kijelentette, miszerint Kremsier a pert el nem veszítheti ! . . Azt mondja K. ur: legutolsó ráfogásom. hogy ő 1892 ben kijelentette miszerint: ha a pénz elvesz — megfizeti. Tessék letagadni! A gyűlési tagoktól kiveszem nyilatkozatban és közzé teszem, ha még egyszer letagadja. Ez lesz — gondolom — a legcsattanósabb válasz . . . Hiszen az egész gyűlés előtt mondotta, hallotta mindenki, a ki jelen volt! Hogy lehet ezt ráfogásnak mondani? Most jön a java: Azt kérdi K. ur, miért nem lett jkönyvbe véve? Azért mert egy másik elveszett pénzről felmerült ügyben K. ur kérte a közgyűlést, hogy az ne vétessék jkönyvbe, igy maradt ki az említett nyilatkozata is. De azért az nem baj, az egész gyűlés tanúbizonyság. Ez a másik ügy pedig a lukfaiak számára 1887-ben a Baldácsy alapból adományozott segély ügye. Azt mondja még K. ur: new egg alapítvány veszett e\ már a múltban. Fájdalom igaz. De melyek azon alapítványok? Először is K. urnák alapítványa, a melyről azt mondta 1882-ben Darányban a közgyűlés szine előtt Nagy Sándor lelkész: K. ur egyik kezével felrakta az oltárt a az áldozatot, a másikkal lekaparta. Ez elveszett egy till érig, pedig több volt már ezer forintnál . . . Másodszor elveszett a Koppy féle alapítvány . . . Harmadszor lemaradt a Baldaccy alapítvány évekig . . . Es mindezen alapítványok K. ur esperessége idején és nevével kapcsolatban tűntek el! ... . Lássa, jobb lett volna erről is hallgatni! És higyje el, ha már egyszer a saját alapítványát lekaparta és ezt megakadályozni nem tudtuk: ezen másik alapitványt, a Koppyfélét lekaparni nem engedjük; mert úgy hiszem, hogy elég az, ha azt kaparja vissza, a mit saját kezével felrakott az oltárra és nem kívánja azon áldozatot, a melyet más jótékony kezek raktak arra! Legjobb lesz, fizesse ki, a mint megígérte. Azzal zárom be czikkemet, hogy K. urnák többet nem válaszolok, ha csak személyemet nem sérti, vagy ha valamit az általam mondottakból letagad. Ez utóbbi esetben minden commentár nélkül közlöm a nyilatkozatot^ vagy a tanuk vallomását . . . És ha majd összeül a bizottság, a melyet bizony nem szívesen lát K. ur — azért szeretné — ha soha sem jönne össze : lát akkor olyan dolgokat s jelenségeket, a melyeket emberi szem még nem látott; hall olyan nyilatkozatokat. melyeket még emberi fül nem hallott és a bizottság ülésének végén a falon ki fog nyúlni ama bizonyos kéz és ezen szavakat fogja írni: Mene, tékel, ufar sin! Lábod. Nagy Lajos Könyvismertetés. Lelkésztársaim figyelmébe. E becses lapok f. évi 3-dik számában hívtam fel kedves lelkész társaimat egy fiatal, tehetséges collegánk munkájának, Csáki István mohácsi helyettes lelkész urnák, „Gyász és sirbeszédek“ pártolására, s hála Isten! mint tudom, nem eredménytelenül. Akkor említettem, hogy Csáki ur szándékozik egy mások kötetet is kiadni. ígérete s a mi óhajunk, kik munkája első kötetét bírjuk, testté lett, mert megjelent a Gyász és sirbeszédek Il-ik kötete is. Kiállítása ép oly csinos mint az első é. Tartalmaz 27 beszédet, melyek között az I. II. III. IV. és X-ik beszéd halotti predikáczio, 10 gyászbes?éd, 10 siri beszéd, l temető szentelési és egy sirkőletételi beszéd. Mit szóljak ezekről? Csak azt mondom, hogy méltó testvérei az előbbieknek. Kelbe ennél szebb hasonlat, melyet az I-ső szánni halotti predikáczióban a boldogság hajlékáról mond s a Ill-ban mily ügyesen hasonlítja az önfeláldozó kormányoshoz az övéirt küzdött s halt családapát. Mily remek a Vili ik számú gyászbeszéd is. Bizony kősziviiek kell lenni, a ki ilyenekre meg nem indul. De nem csak a felsoroltakra, hanem az összes beszédekre ugyan ez mondható el. Hogy az ily szép leírások, hasonlatok s életviszonyok ügyes alkalmazása mennyire hatnak, nem csak az egyszerű népnél, de intelligens városi közönségnél is, tán felesleges mondanom. Az egész könyvön, összes munkáiban ügyesen s igazi hivatottsággal alkalmazza a szentirásból s életből vett hasonlatokat, hogy azok által ne csak hitünket erősítsék, de sőt tudattá legyen bennünk, hogy nem örökös az elválás. túl a síron újra találkozunk s látni fogjuk azokat, kiket bírni oly boldogság s kiket elveszíteni oly leirhatlan keserűség. Szóval ő ezen munkája által mig egyrészről a sebzett szivekre gyógybalzsamot csepegtet, az Istenbeni megnyugvást, az örök éiet hitét igyekszik a keblekben táplálni, másrészről a gyakorló lelkészt karnak tesz kedves szolgálatot. Én tehát ezen II. kötetét is, mint minden tekintetben jólsikerültet, jó lélekkel ajánlom lelkésztársaim párfogásába, s hiszem is, kik az első kötetet megszerezték s igy ismerik szellemét, népies, kedves voltát, a másodiknak is sietnek birtokába jutni *). Legyen az én hitem szerint. A szorgalmas, szép tehetségű lelkésztársnak pedig adjon a jó Isten továbbra is erőt a munkára, áldást a munka után, hogy azon ígérete is, miszerint közönséges egyházi beszédeiből is szándékozik egy kötetót kiadni, minél előbb valósulást nyerjen! Széki Aladár. „Krisztus az én életem“ evangyeliomi egyházi beszédek szerzője néhány bizalmas szót kíván hitrokonaihoz s a prót, közönséghez intézni. Beszédeim I. kötetét a f. hó 20-án megjelent VI. füzettel befejeztem. Istennek legyen hála, ki tengernyi hivatalos gondjaim közepette annak véghez vitelére is erőt és képességet adott. Mert ha elárulom, hogy csupán az *) A munka szerzőnél Mohácson kapható ára 1 frt; bérmentes küldéssel 10 krral több.
