Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-12 / 19. szám

295

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

zönség elé. — ő megcselekszi azt, hogy az a birtok 5—6 ezer frt értékű legyen, s ki eszeli, hogy 6 testvér lemondott hiteles közjegyzői okirattal örökségéről, azzal a kijelentéssel, hogy ki vauuak elégítve, tehát ez mind Fuchs Józsefé — és a 2 ezer frt rákebelezhető . . . Azt mondja erre K. ur: íme itt van 5—6 ezer frt érték — a Koppy pénz biztosítva van! . . . Mit is lehetne erre mondani? Nesze semmi, fogd meg jól! Igen ám, de mikor árvereztek kitudódott, hogy ez nem igaz, mert F.-nak csak 7s része van a birtokban — 750 frt értékben. — Hogy eshetett ez meg? . . K. ur megint ki eszel egy mesét: úgy hogy a 6 testvér minden ok nélkül (? .) vissza lépett és nem F. J. re , hanem F. S.-ra hagyta örökségét! . igy lett a pénz levegőben függővé! Hát most azt kérdeni: kinek regél K. ur ilyen badar meséket? a sioux indiáuoknak-é, vagy e becses lap olvasó közönségének?

K. ur szerint a közjegyzői okirat csak olyan mint a babaruha. — ha akarom oda adom, ha megharagszom viszsza veszem! . . . Hát egy közjegyzői okiratnak semmi értéivé nincs? olyan az mint egy darab rongy, amit bárki kirúghat az útból?

Azonban — posito séd non concesso, hogy ez a mese igaz, megtörtént, akkor is ki a felelős? . . K. ur! Olvassa el csak az 1894. év. kei', közgyűlés jkönyvének 235. lapját, szóról szóra ezen szavakat olvashatja; nt. Németh István és Antal Gábor urak jelentésében a Koppy-féle ügyről: „Az első nagy hiba után a második az lett, hogy a mint ff Fachs testvéreknek a b.-somogyi egyh. megye kijátszására irányuló eljárása köztudomásúvá lett, a Koppy féle hagyaték érdekének megóvására azonnal nem tétettek a legerélyesebb lépéseku. Kinek kellett volna ezen legerélyesehb lépéseket megtenni? Az egyházmegye elnökségének, első sorban K. urnák, mint esperesnek. És ön nem tett semmit. ennélfogva súlyos kötelesség mulasztás terheli. Egy parány kevés, de annyi lépést nem tett a Koppy-féle pénz megóvására; tétlenül nézte, mikor a F. testvérek kíjátszőttük az egyházmegyét. — Hát ezen bűnös cselekmény ellen nincs semmi megtorlás? Igenis van, egyszerűen meg kellett volna ellenük indítani a bunfenyitő eljárást, az a pénz megkerült volna. Nagy okának kellett annak lenni, hogy ezt K. ur elmulasztotta, bizonyára még jobban compromittálta volna vele magát! Azt is méltán kérdem: Miért hallgatott idáig? Most 9 év múlva kell megtudni az egyházmegyének, hogy milyen dolgok történtek K. ur esperessége idejen? Ugy-é Fuch élt, az volt a baj, azért kellett hallgatni. Most menekülni próbál a felelősség alul — de nem eresztjük ám! Elő tanuk. - napnál fényesebb bizonyítékok vannak ön ellen! És ha semmi más nem volna •— mint a súlyos kötelesség mulasztás — az maga elég arra, hogy elmarasztaltassék! — Lássa, újra nekem vau igazam, mert akár igaz, akár nem az a közjegyzői mese: ön a felelős, ön a hibás, a kötelesség mulasztó!

Lássuk most a 16-ik számban megjelent mosakodó czikkjét. Minden állításomra azt mondja: nem igaz. Mondani könnyű K. urnák, de nekem még könnyebb be is bizonyítani azt. hogy a mit irtani, igaz.

296

Azzal áll ki a küzdtérre, hogy „um igaz, mintha ő mondotta volna, hogy az ügyész a kölcsönkiadását megtagadta, ff pénztáros mégis kiadta“, hanem ezt az ügyész mondta. — Jól ván, tudom én is, hogy ezt az ügyész irta jelentésében; azonban K. ur ezen szavakat átvette, szóról szóra czitálta, magáévá tette annyira, hogy döntő momentumnak nevezte, és ezen szavakkal R. Cs. urat megfenyegette. Ennyiben jogosan irtani, hogy K. ur mondta,(értsd alatta az ügyész után). Remélem, hogy ezen magyarázat után igazat ád nekem.

Második állításom pedig — Írja — nemcsak téves, de egyenesen nevetséges is, midőn azt mondom: Nem az a fő, hogy ki követte el a kölcsön adásnál a hibát, hanem az, hogy hová lett a pénz“. Nohát én ilyen nevetséges dolgot igazán nem írtam, tessék elolvasni bárkinek czikkemet, ezen állításnak, még csak árnyékát sem találja benue,— nem is felelek erre, mert a ki ezikkemet átnézi, — fel ment ezen kötelesség alól.

Éu csak azt mondom: az a fő dolog, hová lett a pénz ? Ez oly fogós kérdés K. urnák, hogy bármint csűri csavarja, megfelelni rá nem tud . . . Nézzük csak vergődését. Kérdése az: hová lett a pénz? És milyen feleletet ad erre K- ur! — Hát úgy in mi köze a kölcsönadónak ahoz, hogy hová teszi a kölcsönvevő a pénzt? vagy mi jogalehet a felett rendelkezni, ha már kiadta azt“. Ez nem felelet. Ez arra volna felelet: hova tette Fuchs a pénzt? de ezt én nem kérdeztem, mert Fuchs a pénzt, nem látta. Ekkor, mikor látja, hogy sehogy sem boldogul, — feljaj - dúl, és igy kiált fel: szüksége volt D. nek ily hamis axiómáin — az az — ilyen fogós kérdésre! Lássa K. ur, — ha tisztességesen lett lebonyolítva ezen ügy, akkor mondja azt: ff pénztáros F.-nak kiadta ff pénzt; de ugy-e nem meri mondani! Most ő tesz fel kérdéseket: De hát ha Fuchs nem látta, kinek adta azt a pénzt, a pénztárnok9 Ezután gyanúsít, hogy én a pénztárnokot vádolom; felállít egy elvet, a melylyel maga alatt levágja a fát, t. i. nem elég egy kötvényt csak aláírni, hanem meg is kell annak öszszegét az adósnak kapni, különben az az adós nem adós és az a kötvény nem kötelező! és azzal végzi be erőlködött vergődését: meg kellett tehát F.-nak. kapni, a pénzt, Ő meg is kapta. íme 3-or nincs igaza D.-nek. Most majd én megfelelek az ön kérdésére, nem csavargatom a szavakat. Ezt kérdezi: Kinek adta, hová tette azt- " pénzt a pénztárnok? Szűcs Mihály pénztáros ur kiadta a kiskönyvet annak, akinek K. ur utalványozta; és liigyje el, utalványában nem Fuchs József neve van — hanem más valakié — és ennek a más valakinek a pénztáros elküldte a kis könyvet . . . ? Én tudom, kinek a kezébe ment a kis könyv, K. ur is tudja, hát miért nem mondja meg? mit kerülgeti ezt a fogós kérdést? De ha talán kétségbevonja szavaimat, és mint szokta egyszerűen letagadja: akkor bebizonyítom egy nyilatkozattal, mely kezem közt van, és ezt közlöm e becses lap hasábjain minden commentár nélkül! Lássa, hogy ismét igazam van, és a pénz nem Fuchsnak adatott ki! így saját szavaival élve — az az adós t. i. Fuks nem adós, és annak kötvénye, nem kötelező. Ezért veszett el a pénz. Ugy-é most már tudja K. ur isi