Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-05 / 18. szám
279 DÚNANTŰLI PROTESTÁNS LAP 280 mennyit egy csillagászati földrajz nyújt. Önálló csak ott kezd lenni — de azután nem sok köszönet ran az önállóságban; — a hol a bolygók lakosairól kezd Flammarion hatása alatt ugyan, de tőle még is eltérve beszélni nem vonatkoztatva ott önmagára azon szavakat , melyeket Flammarionra vonatkozólag Humboldból idézve ir: „Die Wissenschaft soll nicht iiberschveifen in das Nebelland kosmologischer Träume!“ Hogy ezen kozmologikus álomlátásokról az olvasónak némi fogalma legyen, ide iktatom a munka következő sorait: „A nap és bolygók egymásra való kölcsenhatása szüli azon láthatatlan anyagot, mely a test'szervezettel egyesülve, fejleszti a lelki tehetségek különböző fokozatait. E láthatatlan anyagot a bölcsészek eddig aether, paráuy — atomus, villamosság — electricitás, és delejesség — magnetismus — névvel fejezi ki, s az eddigi tapasztalatok szerint a villamosság és delejesség bir azon erővel, mely a testszervezettel egyesülve, fejleszti a belső tehetségek külöuböző fokozatait“. Innen okszerűen következtetni lehet, hogy mennél gyengébb fényt és melegséget áraszt a Nap valamely bolygóra, annál kisebb mértékben fejlődhetik ott ki a villamosság és delejesség, melynek csekély hatása csak alsóbb lényeket hozhat elő; s viszont mennél erősebb fényt és melegséget áraszt a Nap valamely bolygóra, annál nagyobb mértékben fejlődik ki a villamosság és delejesség, melynek hatása a delej mértékéhez képest magas, majd magasabb és felsőbb fokú lényeket hoz elő. Ehhez képest a gondolatok lánczolatán tovább haladva következtetni lehet, hogy Neptun és Uranus bolygókban okos lélekkel felruházott lények nem élhetnek; ugyanezen okból Jupiter és Saturuus bongókban sem lehetnek okossággal felruházott lények: ugylátszik, hogy a Mars bolygó azon határvonal, melyre a Nap a fényt és meleget oly mértékben árasztja, hogy e kettő kölcsönhatásából a delejesség és villamosság oly mértékben fejlődik ki, mely okos lélekkel felruházott lényeket hoz elő. (89—90. 1.) Ha ezek után a gondolatok lánczolatán tovább haladunk, okszerűen következtetnünk lehet, hogy a Vénus és Merkur bolygók lehetnek azon égitestek, melyekben magasabb lelki tehetséggel felruházott lények lakhatnak; s minthogy az emberi lélek mint a villamosság és delejesség eredménye felfelé, a nap fénye és melege felé törekszik : innen következtetni lehet, hogy az emberi lélek, midőn a test anyagától elvélik, oly égitestbe költözik, mely közelebb van a Naphoz, mint a föld és ez az égitest a Venus bolygó lehet“. (102. 1.) Ezen idézet, melynek hosszabb voltát az iró gondolatmenetének hamisítatlan feltüntetése tette szükségessé, azt hisszük, fölment a bírálattól ; a kozmológiai álomlátások s a spiritizmus mezejére nem követhetjük szerzőt, ki munkájában — s ezt magyar viszonyaink közt teljes őszinteséggel nagy érdemül tudjuk be — ha önálló gondolkozásnak nem is, de a tudomány iránti érdeklődésnek s olvasottságnak kétségtelen jelét adta. Dk. Antal Géza. Első küzdelem az iskola székhelyéért. A tizenkílenczedik század első tizedében ádáz küzdelem kezdődött Pápa és Komárom között az iskola székhelyéért, mely küzdelem lángja fellobog a század derekán újra, és megújul még a század utolsó évtizedében is, tehát csaknem egyenlő szünetekkel végig kisérte az egész századot. Az első küzdelem alapja, a dunántúli református hívek egyház és iskoláért lelkesülő érzelmein kívül, a szegénység volt. Az egész kérdés felkerekedése onnan veszi eredetét, hogy a pápai egyház bármily lelkesedéssel áldozna is az iskola visszatérte után annak felvirágoztatására, mivel a száműzetés évei alatt a hívek, és pedig & vagyonosabb hívek száma tetemesen megfogyott, lelkesedésének megfelelő áldozatokat tenni nem képes. Az egyház lelkészei is, mídőu az egyház régi fénye alapján ismét, két lelkészszel kezdi pályafu.ását, a legelső alkalommal kimenekülnek innen falusi papságra, s a kiket helyeikre meghívnak, a meghívást, ha már van egyházuk, visszautasítják, igy 1787-ben Vecsey Miklós teveli lelkész, 1787. jul. 10-én Ács József kömlődí lelkész utasítja vissza az egyház meghívását, s csak egy egészen ifjú ember Búzás Pál fogadja el az egyház meghívását, ki azonban 3 év múlva innen szintén eltávozik a pázmándi falusi papságra. 1790-ben a második lelkészi állomás megszűntével Márton István professor lesz a pápai lelkész segítője, ki ezért üzetésjavitást is kapott, 12. p. m. búzát * *), a, mely körülmény viszont azt vonta maga után, hogy a második professor Látzaí József 1793. jun. 1-én azt kéri az egyháztanácstól, hogy mivel ő a tanári széken Márton professor helyére lépett, annak előbbi fizetése adassék meg ő neki is, s azon kívül 60 frtot kér házbérre. Az egyház tanács csak első kérelmét teljesítette 2;, Látzai azonban már 1704. jul. 19 én újra folyamodik egész kérelme teljesítéséért, s erre az egyháztanács nov. ll-én Látzai fizetését 40 p. mérő gabonával megjavította 3). De mig a dolog ezen megoldásig jutott, nem ment az simán, mert közben megbírálják a tanárok munkáját és mérlegelik, hogy megérdemlík-e fizetésük felemelését? E közben sértő megjegyjézek kerülnek szárnyra, hogy tanóráikat elhanyagolják, hogy az éneklést mellőzik, a szünidőket megnyitják, s az ifjúságot a hétköznapi istentisztelettől visszatartják. Látzai József ezen vádakat élesen visszautasítja, s tanártársával Horváth Józseffel maguk ellen vizsgálat elrendelését kérik *). Ezek voltak előhírnökei egy csakhamar egész erejében kitört viharnak. Hogy ezen előzmények után nincs-e része a professoroknak abban, hogy az iskola tovább ne a pápai egyházé maradjon, hanem a kerületé, akár a dunamelléki kerületé ') Pápai ev. ref. eh. levéltára 529. sz. *) U. o. 543. sz. *) U. o. 546. sz. *) U.. o. 549. sz.