Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-05 / 18. szám
275 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 276 declarálja, adandó alkalommal eldobatja a tömeggel a haza védelmére fogott fegyvert. — A nemzetek vallását és hitét megpróbálja a hazáért és szabadságért vívandó harcz. S ha a szellemdús emberektől a tömeg közé az a tan szivárog át s lesz gyakorlativá, hogy akárhol, akármely uralom alatt boldogságunkra elég a vallás: ez a harczi kedvet lohasztaná, a fegyvert az ellenség lábához rakatná. Ezt talán az ország herczegprimása sem óhajtaná. Mi igy gondelkozunk Schwarcz Károly dr.ral, a nagy német protestáns theologussal: vallás az, ha az ember a hazáért és szabadságért való harczban „mindent koczkára tesz, egész véges valóját örömmel veti a halálba“. Igen, ez: vállán, „Ezen örömmel rohanás a halálba, ezen bizonyosság a győzelem felől, a legmélyebb gyalázat és megaláztatás idejében, ez: hit!! Igen, ez, hit! Nos, hát melyikünknek hite, vallása szebb, életre valóbb, melyikkel lehet az ideákat, mint pl. a hazaszeretetet, a tömeggel jobban realizáltatok A Péterre épített egyház mellett a hazát másodrangunak tekinteni s a Krisztuson, az igaz fundamentomon épült egyházat elnyomni s ezen élettelen tanért, mely ha életre hivatnék, a magyar nemzetre csak gyalázatot hozna, a régi idők szellemét felidézni, bizony bizony mondom, nem hozza be. Es az ilyen tanok birtokosa beszól Bécsben követe, a nuncius által, kinek magyarországi látogatása felett méltó lesz elmélkedni, Krisztus igaz vetői ellen vagy is a szabadság ellen. A pázmányi szellemet representáló egyházi fömóltóság jelenlegi birtokosa és alantasai miatt az ország nem haladhat a békés, igazi liberális fejlődés utján. Ily körülmények között kétszeres kötelességünk törhetlen hűséggel és kitartással működni a protestáns tudat fejlesztésén, erősítésén, mert tökéletesen igaz, a mit kerületünk bölcs főgondnoka mondott, hogy a midőn mi egyházunk ügyét szolgáljuk Önfeláldozó buzgósággal, ugyanakkor hazánknak is hasznos szolgálatot teszünk. Beismerjük, hogy nehéz helyzetben vagyunk, mert sokszor merül fel ellenünk annak látszata, mintha a haza szeretet feledtetné velünk az isteni mester és annak tudománya iránt való lángoló szeretetet. Tudjuk azonban, hogy a kik a dolog lényegét tekintik, azok tisztában vannak azzal is, hogy valósággal nem úgy van a dolog. Legyünk tehát továbbra is jó hazafiak, hithű protestánsok, hogy a boldogabb jövő a mi nehéz küzdelmeinkből kifejlődhessék; törekedjünk a biztosítékot megszerezni arra nézve, hogy abban a szabadságban, melylyel Krisztus minket megszabadított megállhassunk mi, megállhassanak a magyar protestáns egyház tagjai. Cs. A. Felvilágosítás. Nagytiszteletü Szerkesztő U r ! Kötelességem hazám és egyházam iránt Teljesítem lehetőséghez képest egyaránt. Becses lapjának f. évi 16. számában foglalt értesitőnknak német nyelvű kiadása feletti kifakadó megjegyzésekre — eljárásunkat igazolandó — a következőket van szerencsém tudatni. Értesítőnknek három nyelven való kinyomatásának szükségességéről mindnyájan megvoltunk s vagyunk győződve; azonban ebbeli szándékunk megvalósítása költségfedezet hiányában hajótörést szenvedett. És hogy nem magyar — hanem német nyelven jelent meg, nem hazafiatlauság vagy germauizáló szándékból történt, hanem a szükség adta helyzetből kifolyólag. íme a kimutatott. 253 fiumei egyháztag közül a gyermekekkel együtt 114 magyar ajkú; adózik pedig 183 frt 40 krjal és igen kevés kivétellel mind beszél németül. A többi 179 tag — nehány olasz és angol kivételével, kik szintén tudnak németül, mind német ajkú és magyarul nem tud; adózik 547 frt 50 krral. Végre a kimutatott 32 magyarul tanuló uöveudék fele, egyrészt felső intézetekbe járó idegenek, kiknek szülei tehát egyházunknak, nem tagjai, — másrészt idevaló oiasz gyermekek, a kiknek szülei azonban magyarul mitsem tudnak, de németül igen. És azt hiszem nem a tanuló gyermekek, hanem az adózó szülők és egyháztagok számára kell első sorban, kiadatnia az ártesitőnek. Ezeket, és nem nehány előkelő egyháztagot, vettük figyelembe akkor, mikor arról volt szó, hogy — miután csak egy nyelven adhatjuk ki értesítőnket, - melyiken tegyük azt, és ezért jelent az meg csak német nyelven; és határoztuk el, hogy egyházkerületünk számára magyarul az egyházi lapban közöltessék, a miért is voltam bátor Nagytiszteletiiséged kezéhez juttatni. Azon körülmény, hogy a német isteni tiszteletek száma nagyobb mint a magyar istenitiszteleteké, ismét szükségszerű természetes következménye a helyzetnek; ugyanis a 72 felnőtt magyar ajkú egyháztag nagyobb részt vasúti altiszt, vámhivatalnok és pénzügyőr, kik szolgálatuk által az isteni tiszteletek látogatásában akadályozva, vagy ha nem is, nem látogatják csak is nagy ünnepek alkalmával azokat. Már most, — miután az orgonista minden hirdetett istenitisztelet után, mert megjelenni meg kell jelennie, ha nem tartatík is meg, két fo
