Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-28 / 17. szám
261 DŰNANTÜLI PKOTESTÁNS LAP 262 rüJet mindegyikbe háj mat választ a kijelöltek közül. A sorrend megállapításánál most a szolgálati évek száma volt az irányadó, úgy azonban, hogy a más iskolákban töltött évek felében számíttattak s fognak számitatni ezután az ötödéves korpótlék megadásánál is. a gymn. tanári kar javaslata a tantárgyak csoportosításáról s a tanórák beosztásáról elfogadtatott, valamint az előbbi bizottság javaslata arra nézve, hogy a szükséges 4 tanári állásra (2 class, pliil. 1 phys. 1 rajztana]! állomás) úgy hirdettessék meg a pályázat, hogy az illető tanügyi téren szerzett érdemeire való tekintettel esetleg a 2-ik, vagy 3-ső fizetési osztályba is besoroztathatik. E czélra hagyatott üresedésben egy hely az 1-ső; egy pedig a 2-ik fizetési osztályban. A theologiai tanárok fizetésének a konvent által megállapított magaslatra emelése tárgyában kiküldött bizottság javaslata elfogadtatott s az egyhk. közgyűlés elé terjesztetik. E szerint a fizetés 1500 frt 300 lakbér s öt Ízben 100 fitos pótlék. A más iskolában töltött évek itt is csak Jelében számíttatnak. Az ó-kollégium eladását megajánlott áron (18 ezer frt) nem tartja az ülés elfogadhatónak, hanem e helyett a főépületnek bérlakásokká való átalakitását hozza javaslatba a kér. gyűlés előtt a beterjesztett építészi ajánlat alapján (mintegy 2100 frt költséggel), mert így sokkal jobb pénzügyi eredmény érhető el. A fóg^mn. tanári kar javaslata a tandíjnak 3 részletben fizethetése tárgyában elfogadtatott oly módon, hogy feie tandíj fizetendő tv elején, egy negjede január 1-én egy negyede pedig húsvéti szünidők bevégeztével. Iskolánknak a győri tornaversenyen (május 30 vagy 31-ikén) való részvételét az ig. tanács elhatározza s a szükséges segélyre vonatkozólag a rendelkezést a gazdasági tanácsra bízza. Elfogadtatott azon indítvány is, hogy a pápai egyházmegye, mely az ig. tanácsba képviselőjét mindeddig nem választotta meg, a kér. gyűlés által hivattassék fel ezen jogának és kötelességéeek gyakorlására. B I. NECROLOG. Végh Mihály. 1832—1895. A komáromi ev. ref. egyházmegye lelkészi karának egyik veterán tagja: Végh Mihály negyedi ref. lelkész, meghalt 1895 ápril 5-én. Született a boldogult Komárom megyében, Apácza- Szakállason 1832-dik év január 12-én, Végh Gergely és Pálfi Teiézia szülőktől. Fölnevekedett Csicsón, a hova szülői később átköltöztek. Tanulmányait Nagy-Megyeren kezdette s folytatta két évig Pozsonyban, majd befejezte a pápai ref. főiskolában. A theologiai tanfolyam végeztével akadémikus rektor lett Kamocsán, a honnan Nagy-Megyerre ment segédlelkésznek s ott egy évig működött. Majd Ekelen szolgált, mint helyettes lelkész, két évig. Ekeiből Negyedre rendeltetett segédlelkészül s itt egy évi működése után, a gyülekezet bizalmát kiérdemelve, rendes lelkipásztorrá választatott. Házasságra lépett 1863-ban Kossá Johannával, Kossá László és Halász Juliánná földbirtokosok leányával. A negyedi ref. egyházban harminczhárom éven keresztül munkálkodott buzgón és híven, gyülekezetének javára; végezte lelkészi teendőit mindaddig, mig csak hanyatló egészsége és ereje engedte. De végre is győzött a hatalmasabb ellenfél: a halál s az Urnák eme hű szolgája, összeroskadó, fáradt harczosként, haiálos álomba szén derült. Ezek az életrajzi adatok, feltüntetik íme, a boldogultnak családi viszonyait; jelzik a megfutott pálya irányát kezdettől fogva a végső határig. Lelkipásztor! működéséről pedig tanúskodik az a fényes negyedi reformált gyülekezet, jól rendezett anyagi viszonyaival, a birtokaránylagos egyházi adózás életbeléptetésével, a templom és torony kijavításával, a szép uj iskolák és tanítói lakoknak a mai kor előhalado tságának megfelelőleg lett felépítésével. A lelkészi működésnél, annak hatásos volta mellett, talán mi sem szolgáltat fényesebb bizonyságot, mint azok a szép egyházi épületek, melyeket a gyülekezet buzgósága emel, lelkészének vezérlete alatt, — mutatva a gyülekezeti tagok szivében lángra lobbantott hitnek áldásos erejét; mutatva a lelkipásztornak azon érdemét, hogy az Urnák nevében végzett munkálkodása nem volt hiábavaló ! Ha valahol igaz! úgy itt is igaz ám teljes mérvben, hogy: „Minden szónál szebben beszél a tett.“ Nem a sablonszerű dikciók, nem az öndicsőitésnek kortesfogásokkal eszközölt sikerei, jelzik a valódi érdemet, a lelkipásztori buzgó működést, hanem az ilyen tények, melyek kétségbevonhatlanul igazolják a megáldatott munkát s utasítják mintegy az üres szólamok embereit erre az útra: ha van hited, hát igazold azt tettek által! A boldogult a tettek embere volt. Nem lankadó erélylyel vitte gyülekezete előtt a haladás lobogóját bátran, csüggedetlenül. Nem nyugodott, mig a czélt el nem érte. S az ily építési czélok elérése nem könnyű feladat ám. A földet előre jól meg kell mivelni, hogy az elhintett mag kikelhessen. De az építés fáradalmai, nehézségei, kellemetlenségei is, számbavehető küzdelembe kerülnek. A mások által igy megszerzett babérokon pihengető kartársnak talán sejtelme sincs a bevégzett munkának életerőt fölemésztő küzdelméiről. A temetés virágvasárnapján, délután 2 óra után ment végbe. Ott volt az egész negyedi reformált gyülekezet s vidékiek is igen nagy számmal jelentek meg. A fungáló lelkészeken kívül ott voltak a deákii, kamocsai, ölvedi, sóki ref. egyházak lelkészei s a helybeli segédlelkész, Osváld Kálmán. A koporsót zokogva vették körül a boldogultnak özvegye és gyermekei: Végh Géza apácza-szakállasi, Végh Béla somorjai ref. lelkészek, Végh Iloua, néhai Szabó Imre somorjai ref. lelkész özvegye, három kis gyermekével, Végh Mária, férjével Szabó Gyula negyedi földbirto
