Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-28 / 17. szám
Hatodik évfolya m. l«f. s/áni. Pápa, 1895. április 28. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből % HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj HO kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Levél a Horváth-Szlavon missio köréből. X-f-F. —A főisk. igazgató-tanács ülése ápr. 22 —23 ik napjain. B. L —Ne cr o log. Végit Mihály. 1832— 1895. X. — Tár ez a. Egyházi régiségek. (Vége). Földváry László. — Tudósítás az egyház kerül éti közgyűlésről. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Pályázati hirdetés. Levél a Horvát-Szlavon missio köréből. Kedves barátom! A nálunk, Horvátországban még mindig teljes érvény nyel biró 1859. szeptemb. 14-én kelt császári pátens 48 §.— igy hangzik: „A superintendens vagy helyettesének megüresedett állása csak az összes az illető superintendentiához tartozó egyházközségek szabad választása utján tölthető be.“ Az 53 §. pedig igy szól: „ügy az egyik, mint a másik felekezet superintendensei az állampénztárból évi átalányt, mint segélyt nyerendenek. Ezen átalány következőkre terjed ki: a) évi functionalis járulék a superintendensnek, b) évi functionalis járulék az esperesnek, c) szegény lelkész állomások és iskolák segélyezése.“ Óhajtásodnak eleget teendő horváth-szlavon protestáns egyházi viszonyainkról írva: szükségsnek találtam e két §-t előrebocsátani. Úgy a hogy le is fordítottam azokat. Jól tudom, hogy zord idők emlékét idézi föl hennünk a patens, de azt nem tagadhatni, hogy gondoskodni akart rólunk. Az absolut kormány liberalisabban gondoskodott felőlünk, mint akármely szabadelvű kormány. Nehogy ezen szavaim visszatetszést szüljenek benned, jó lesz megjegyezned, hogy nem Magyarországról, hanem Horvátországról van itt szó. Ez a császári nyílt parancs biztosítja nekünk még a vallás szabad gyakorlatát is. Hiszen itt 1859-ig protestánsnak még birtoka sem lehetett. De még ennél többet is adott, t. i. teljes egyházi autonómiát. És ha élni akarunk, nem szabad elég garantiának tartanunk a liorvát nemzet vallásos türelmességét, lianem igyekeznünk kell azon, hogy a császári pátensnek foganatja legyen. Ügyelnünk kell rá, hogy annak rendelkezései üres szavakká ne váljanak. Nincs más, a mibe kapaszkodhatnánk. Ne csóváld a fejedet. A vízbe fuló a szalmaszálhoz is kap, ez pedig nem szalmaszál nekünk, hanem gerenda. „Szabadon tenyészik“ jelszó alatt neveltettünk föl — és hogy mégis ezeket leirom, ne tégy föl rosszat felőlem. Nem vagyok én se absolutista, se ultramontán: csak drávántúli. A hol a magyarhoni legfőbb egyházhatóságunk 14 évi erőlködés után sem részesíthet bennünket a zsinati törvények áldásaiban. Kérded miért? Mert a horvát kormány nem fogadja el, nem hirdeti ki. Egyik egyházkerületi jegyzőkönyvben olvashatod: „Horvát- Slavonországnak egyházi és iskolai ügyben önálló intézkedési joga lévén, az ügy nem tárgyalható.“ Nos, nem volna jó a gerenda után kapni ? És mégis a merev negativ álláspontjára helyezkedünk. Azt mondjuk nincs pátens. Még ha van sincs. Üdvös, nem üdvös: nem kell. Ha rám olvassák, a rosszabb félét eltűröm, de a jobbik fele (a 43. és 53. §§.) sehogy sem kell. Inkább éhen halok. Ez a református és 1—2 evang. lelkész álláspontja. A hatalom meg azt hirdeti. Van pátens. Ott vau a kerületi főnök (főszolgabíró) törvényasztalán. Ezzel- tartlak féken rendezetlen tömeg. Zsinati törvényeiteknek itt nincs érvénye. Annak már az 1 §-a autonom törvényeinkbe ütközik. Idegenkedtek a pátenstől, hát majd kellő szakismerettel kiválasztjuk belőle, a mi nektek nem kell, nem tetszik, hogy az se kelljen a mi tetszenék, pedig tudom, hogy kellene az '53 §. c) pontja, mert nyomorult szegégények vágj tok. S a szegény protestáns pap nyög egyet. De nem hajlik. Hm! tövisekkel rakva a dicsőség útja! Anmi a bölcs államférfi az anya ország egyházi gyűlés termeiben és a 20000 evang. és 18000 ref. horvátországi hívek számára nincs egy mentő goadolat! Ismerik-e, nem ismerik-e az itteni helyzeteit, elég az hozzá, hogy az ő felfogásuknak a Drávántul nem tudnak érvényt szerezni. A hosszú várakozásban híveink fogynak. Népes egyházvidékeink lelkész nélkül elhidegülnek, tőlünk elpártolnak. A kerületi főnök meg beletekint a pátensbe, s annak nem óhajtott rendelkezéseit ránk olvassa, de arról, 17 ADIÍIIiLlEV.REF. EGYHÁZRER. HIVATALOS KÖZLÖNYE.
