Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-13 / 2. szám
Hatodik évfolya m. 2. s/nm. Pápa, 1895. január 13. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre pos- i tai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. X------------------------i Az: egyház és iskola köréből ADIÍITÉLI EV.REF. EGTHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASA'RNAP. v----------------—----------------i HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5. egyszeriért 7 kr sorja. Ezen, kívül bélyegdíj 30 kr. A ----i------------*-------j TARTALOM: Év elejéu. s. — A lelkészt özvegy- árva gyámolrla alapszabálytervezete. Konkoli Thege Gyula. — Táreza. Három érdekes tanúja az időknek a régmúltból. Földodry László. — Apróság >k külföldről. Borsos István. — Vegyes közlemények. — Év elején. II. Napjaink lefolyt eseményeiből harmadik kiemelkedő jelenségként tűnik fel a jó és balsorsban osztozás, az összetartás kiváló jelentőségű ténye. Megint nem a mi feladatunk állampolitikai szempontból venni elbírálás alá e jelenség fontosságát, horderejét. Az sem szándokunk, hogy világ- vagy egyháztörténeti áttekintés alapján szóljunk az összetartás hiányának káros következményeiről, azokról a szerencsétlenségekről, melyeket a visszavonás, a meghasonlás nagyobb és kisebb társadalmak életében okozni szokott, illetőleg tényleg okozott. Ne hánytorgassuk, ne feszegessük a múltat; elég gondolkodni valót ád a jelen ! Ne feszegessük még azt sem, hogy az egyes gyülekezetekben igazán testvérekül tekintik-e egymást az egyes tagok; követik-e az apostoli intés ama szavait: „egymás terhét hordozzátok“, hogy tudják, érzik-e, mely igen szép és ékes dolog az atyafiak küzött való békesség és egyetértés? Hagyjuk figyelmen kivül még azt is, hogy az elöljárók gyakorolják-e a kegyességet; megfelelnek-e azon követelménynek, hogy „az árvák atyjai legyenek, mindenben bölcsen járjanak, a jónak ügyét felfogják, a szegényt elveszni ne hagyják“. Ezek a belmissiónak olyan kérdései, a melyekre ha már előzőleg kellő gondot fordítottunk volna, tehát hiveink oktatásában, hitéletük fejlesztésében kellően méltattuk volna: akkor ma nem történhetnék meg az, hogy itt a mi dunántúli kerületünkben a dúsgazdag javadalmazásu püspökségektől közrebocsátott 100 ezer irtokból szegényebb sorsú bitrokonaink kiházasitására adott 200-300 írton azok megvehetők legyenek. Maradjunk csak meg a magunk legszűkebb körében, nézzük az úgynevezett belsőemberek: a lelkészek és tanitók, a lelkészek és lelkészek közötti viszonyt. Hogy ezek különböző vonatkozású teendőik legfontosabb részeiben, tehát a Krisztus testének építésében egymásra vannak utalva, az hosszasabb fejtegetést, terjedelmesebb bizonyitgatást nem igényel. Mi sem tetszhetik ennélfogva természetesebbnek, mint azon föltevés, hogy ezeket nagy fontosságú feladatuk teljesítésében egy ugyanazon lélek vezérli; a gyülekezetek anyagi és szellemi jóllétének előmozdításában válvetve működnek közre, a követendő eljárás előzetes megbeszélése folytán köztük a legnagyobb egyetértés uralkódik; szóval az összetartás tekintetében mi kívánni valót sem hagynak lenn, a kettőnek együttes működése ugyanazon egy test két kezének áldásos munkája. Hát lehet, hogy a munkában ott a két kéz, csakhogy, fájdalom, a kettő közül az egyik mindig balkéz. Az még nagyon is tűrhető állapot, ha ez a balkéz az írás szavai szerint való, tehát nem tudja, az az helyesebben, nem akarja tadni, hogy mit mivel az ö jobbkeze] ebkor legalább nincs ellentét, a megindított üdvös mozgalom haladhat tovább,, s igy létre jő egyik-másik köz-2
