Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-07 / 14. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 216 *215 Öröm és gyászünnep Nagy-Pirithen. Lélekemelő ünnepélye volt a nagy-pirithi ev. ref. egyháznak múlt márczius hó 24 ikén. Újonnan s nagy lelkesedéssel választott ifjú lelkésze, tiszt. Jakab Avon ur, ekkor iktatattatott be rendes lelkészi hivatalába. A helybeli s vidéki szép szánni közönség által telt szent hajlékban az ünnepély 10 órakor vette kezdetét a 235. dicséret 3 első verse eléneklésével. Ennek végeztével pápai egyházmegyei esperes, nt. Szekeres Mihály takácsii lelkész ur, s az itju lelkész az ursztala mellé álottak. Itt esperes ur, ihletett ajakkal s a tőle megszokott szép előadással mondta el azon kötelességeket, melyeket a lelkészeknek teljesíteni kell. A sok közül e hármat emelte ki, t. i. a vallás-erkölcsi élet terjesztését, a kormányzás fontos és nehéz voltát, majd végül a szenvedők vigasztalását. Ezeknek forrásául s kalauzásául áfadta neki a bibliát, mint a valláserkölcsi élet forrását; a törvénykönyvet, mely a kormányzásnak alapja, végül az imakönyvet, melyből a szenvedő szívre vigasztalás meríthető. Ezen egyszerű és mégis szép, megható jelenet után a gyülekezet a CXXXIV. zsoltárt énekelte el, melynek végeztével Jakab Áron lelkész ur mondta el ifjúi hévvel, lelkesedéssel, — Pál apostol Timotheushoz irt I-ső levele IV : 16. vers alapján, — nagyon szépen kidolgozott, beköszöntő egyházi beszédjét. A tudományosan fejtegetett beszéd mindvégig lekötötte a hallgatóság figyelmét, sokak szemébe jöttek könnyek a bevezető s bevégző rész alatt. A CXXII. zsoltár 3-ik versének eléneklésével ért véget a szép és megható ünnepély, mindenkiben azon érzést költvén fel, hogy igaza van a zsoltár írónak midőn ezt mondja: ,-jobb nékem egy nap a te pitvariéiban, hogy nem másutt ezer nap.11 Isteni tisztelet végeztével, ki ide, ki oda gyűlt ebédre, a szerint amint ez, vagy amaz jó ismerőse s rokona hívta meg. legtöbben azonban az ifjú lelkész vendégei voltunk, hol a kedves fiatal házi asszony Ízletes ételeit fűszerezték az elhangzott szép toasztok. Sajátságos, valamint rózsa nincs tövis nélkül, úgy öröm sincs bánat nélkül. Itt is ez történt. Délután 3 órakor megkondukak a gyász harangok, hogy a közel 50 év óta köztiszteletben és szeretetben álló tanító, Csaby Imre ur, 47 éveken keresztül hű hitvesének, Betes Eszter aszszonynak, 66 év küzdelmei után adjuk meg a végtisztességet A fájdalom sújtott feleken , az ünnepélyre jött nt. Szekeres Mihály esperes, Jakab Pál csöglei, Komjáti János adorjánházai lelkészek, vecsei agg tanító Barthalos János s a szomszéd falukból való tanító urakon kívül, ott volt a sötét koporsó körül a gyülekezet apraja s nagyja. Nem csoda, hisz kevés kivétellel az agg tanítónak szellemi gyermekei ők. A gyászének elhangzása után Jakab Áron lelkész ur, ki már tanító káplán korában őszinte szeretettel viseltetett az agg tanító család iránt, mondott egy a szív mélyéből fakadó s szívhez szóló oly remek gyászbeszédet és imát, melynek hallására nem maradt szem könnynélkül. Sirtunk és zokogtunk. Itt is bebizonyodott az: hogy az a szónok hathat igazán, ki maga is meg van hatva. A sírnál adorjánházi tanító Kemény Lajos űrmondott szép beszédet, mely után áldást kívánva a kihült porokra, azon szomorú tudattal távoztunk, hogy egygyel ismét kevesebb a legjobb hitves s a legjobb anyák száma. Béke és áldás a drága hamvakra ! Euy jelen volt. T^IICIák, (Folytatás.) Quarta Latens. Julianna Balogh, catholica, Joaunís Csajági consors. ibidem degens, annorum circiter 27 — jurata examinata fássá est ad praemissa: tudja hogy mintegy egy esztendeje leszen, hogy a Deutralis Szalay Péter ifjabbik prédikátor itt vegyen Alsó-Balháson; idejövetele után hallotta beszélleni a kálvinistáktól, hogy Szalay Péter káplánja leszen az öregnek, minthogy tapasztalta is azután, hogy szintén úgy temetett; azt pedig úgy hallotta, hogy prédikált is mint az öreg, hanem mármost közönséges hírből tudja, hogy az öreg letette volna a predikátorságot. de mindazon által a helységbeliektől az öreg prédikátor seniornak tartatik.1 Quintus Latens. N. Alexander Nagy, catholikus ín possesione Mező-Komárom degens, annorum circiter 30 jur. exam, fassus est ad praemissa. Ez előtt két esztendővel a Tanú itt Alsó-Balháson lakott egy egész és három fertály esztendeig, holott is nyilván tapasztalta, hogy a debreczeni és pataki Togátusok gyakran elszoktak jönni ezen lielységbe, és prédikálni, kiknek részekre hogy alamizsnát adjanak, kihirdetni szokta a prédikátor, s akkoron az ekklézsia ládája mellé tányért tesznek, s a ki mífc akar adni arra teszi, ezenkívül a mendikánsaik a falut járták házankint, a mint hogy itt laktában a tanúnak szállásán sokszor megfordultak az olyatén meudikánsok; azt pedig nemcsak Alsó-Balháson és más helységekben is tapasztalta a tanú, még annak előtte is, mig az igaz pápista Iliire sem tért volna. Sextus Latens. Egregius Daus Stephanus Nagy. catholicus in praefata possessione Alsó-Balhás, Excellmi a« Illmí Dni Christophen Níezky (Titt) Spanus, annorum cinekéi- 31, juratus, examinatus fassus est ad 1-um. Amint emlékezik Fatens ur, már több esztendejénél, mióta Deutralis Szalay Péter ifjabb prédikátor ide Alsó-Balhásm jött az öreg prédikátorhoz mint seniorhoz jövendőbeli accomodatiájára nézve, a mint hogy mint académicus egy darabig tartózkodván öreg Tóth István prédikátor és senior mellett, és tapasztalván mind a senior, mind a nép magaviseletét, azután káplánképpen volt bizonyos fizetés mellett, de mi volt a fizetése? azt éppen nem tudja. Ad 2-(hím. Azt sem tapasztalta, hogy Szalay Péter ifjabb prédikátor káplansága alatt az öreg folytatta s követte volna a prédikátori hivatalt, hanem azt magátul hallotta Tóth István prédikátortól, hogy mig él, a senioratust magának feltartja, de mivel maga öregségére nézve mindenkor ki nem mehet visitatiókra, tehát a subalternusit küldi ki; hanem azt a helységbeliektől hallotta, hogy a successora proventusának harmadrészét veszi. Ad 3-íum. Azt nyilván
