Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-31 / 13. szám
Hatodik évfolyam fi szám. Pápa, 1885 márczius 31. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész érre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből ilíl Mi. Mim. HIVATALOS KÖZLÖNYE. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 9» TARTALOM: Vélemény az országos ev. ref. lelkészi özvegy-árva gyámintézet legközelebb megjelent alapszabály tervezete felett. — A vallásos érzelem. Paiay Károly. — Égő szövétuek, me’y megvilágositja a halottak sírját és fényt vet az igazságra. Dobál. — T á r c z a. Egyházi régiségek. Földváry László. — Apróságok külföldről. Borsos István. — Vegyes közlemények. Vélemény az országos ev. ref. lelkészi özvegy-árva gyámintézet legközelebb megjelent alapszabály tervezete felett. Az országos ev. ref. lelkészi özvegy-árva gyámintézet legújabban tervezett alapszabályainak sorai között, melyek ezen egyházi lap f. é. 9 ik számában a 133. lapon megjelentek, tudjuk miszerint az egyházaknak ezen gyámoldat alaphoz járulására vonatkozó kötelezettségüket hasztalanul keresi az olvasó. A tervezett szabályok III. fejezete szól a gyám-alap előteremtéséről a 20. §-nak 1—5. szám alatt levő pontjaiban, melyek közül egyik sem tartalmazza, hogy az alaphoz a gyülekezetek, vagy a mi mélyen tisztelt hallgatóink valamivel járulnának. (Az országos törve ny még a napszámosnak iskolaköteles fiát is kötelezi a tanitó nyugdij-alap fizetésére). A szabályzat ezen eljárását Szász Domokos püspök, a szabályokat tervező bizottság elnöke az indokolás 10—11 -ik bekezdésében azzal védelmezi, hogy „túlterhelt egyházközségeinket éppen a mostani válságos intereoffessionalis viszonyokra tekintettel sem méltányosnak, sem időszerűnek nem tartanám a fizetésbe bevonni. — Továbbá, „midőn ezen intézmény által, — lelkész gyámolda — sem az özvegy-árvái kegy évi járandóság kiszolgáltatása, sem a lelkész eltemetési költségeinek hordozása alól fel nem mentetnek egyházaink...........újabb terhet kirónunk nem lenne indokolható“! Jegyezzük meg ezen érvelésre, hogy vannak gyülekezetek, melyek sem kegyévvel, sem temetési költséghez j árulással felszázad alatt sem segélyezik a lelkész gyámoldát. De térjünk vissza magához a főtárgyhoz. Az elnök püspök ur azon véleménye ellen, hogy az egyházak a lelkész gyámoldára leendő adakozásból kihagyassanak, tudtomra két felszólalás történt. Nem ért egyet püspök úrral Nemó a pesti prof lap 11-ik szám 171. lap és Fülöp József a dunántúli prot. lap 11. szám 166. lap. Az első meglehetősen elkeseredett hangon beszél. Káros nagylelkűséggel vádolja a lelkészikart, midőn a helyett, hogy követelne, még jogáról is lemond, s mintegy szemére lobbantja a lelkészi karnak ama golgotái beszédet: másokat megtart s magát nem védi, midőn felhozza, hogy mindent elkövetünk a tanítók és tanárok országos nyugdíj intézetbe való belépésök alkalmával stb. Mig ellenben Fülöp ur csak szerette volna, ha az egyházak — az alap gyarapításához bár mily kis összeggel is kötelezve lettek volna járulni. Bármily erős analógia szól is a mellett, hogy ha egyházaink a tanítói nyugdíj s gyámoldához filléreikkel járulni törvény által köteleztetnek, akkor ne vonnák ki magukat a lelkész gyáuoo'da ápolása alól sem; bár mily természetesnek látszik is az, khogy a tanárikar nyugdíjazásának javítása érdekében a lelkészi kar nem egyszer felemeló közérdekű szózatát, szólaljon fel tehát saját érdeke mellett is; bár mily erős logikai következetesség beszél is ez ügyben az egyházak bevonása mellett: alulírottnak vélemé-13
