Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-25 / 12. szám
191 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 192t — A főiskolai igazgató tanács április hó 2-án d. e, 9 órakor tartja ülését Sz.-Fehérvárott. A tanácskozás legfontosabb tárgyai lesznek az államsegély és építkezés ügy. — Orgona-szentelés N.-Igmándon. Virágvasárnap nevezetes nap Jézus életében! Ez a nap volt az egyedüli, melyen a nép örömittasan, szívből kiáltá a szabaditónak: „Hozsánna, Hozsánna“! Áldott, a ki jött az Urnák nevében“. Elmereng lelkem a távol múlton s látom az ujongó tömeget, a mint az Jézus vezérlete alatt vonul Jeruzsálem felé.— Ilyen tömeges, ilyen lelkesült vonulás Jeruzsálembe sem az előtt sem az után nem volt. — Közel 2000 év múlva N.-Igmándon volt némileg hasonló tömeges, ünnepélyes és lelkesült vonulás az Úrnak háza felé d. e. 9 órától—%10-íg. Sürü csoportokban hullámzott a tömeg, úgy hogy a tágas, nagy templom csakhamar egészen megtelt. A vidékről is igen számosán jelentek meg e nevezetes napra. Igen, nevezetes e nap! És örökké emlékezetes lesz az 1894. évi Virágyasárnap N.-Igmándon. Ekkor avatták fel ugyanis az Úrnak házában a hangszerek koronáját, az orgonát. Ezért történt az első Vírágvasárnaphoz hasonló tolongás, ezért az öröm mindenki arczán. Ezért látjuk most a helybeli lelkész mellett egyházmegyénk érdemes esperesét nt. Czike Lajos urat, Felvinczy Lajos, Sebestyén Dávid, Szijj Sámuel lelkész urakat. De im megzendül ama gyönyörű ének: „Isten ki fenn uralkodói“ a nagy-igmándi énekkar tagjai ajakán, melynek elhangzása után nt. Czike Lajos esperes ur lépett ki az Úr asztala elé. Remek beszédében előadta a zene keletkezését, a mint az fokozatosan létre jött a természetből, a fülemüle csattogása, — a patak csergése, — a vihar zúgásának utánzásából, mig végre a művészi zene létrehozta az orgonát. „S ma már ott vagyunk — mondá — hogy e nélkül istentiszteletünkben hézag, hiány van“. Ezen hiány okainak előadása után átment azon varázs fejtegetésére, mely az orgonában van. Ez a varázs az összhang. Azután ezen összhangot viszonyba hozta a családi, társadalmi és egyházi életben levő összhanggal. Ezen három részben fejtette ki, hogy csak úgy fog e nemes hangszer megszenteltetni, ha az egyh. tagok családi, társadalmi s egyházi életükben szeretetteljes összhangra törekedvén, ezzel jönnek az Isten házába s itt azon összhangot az orgona összhangjával egyesitik s emelik Isten zsámolyához. Végre azon áldás kívánással végezte remek beszédét, hogy a milyen rösszhang van az orgonában, oly összhang legyen a hívek családi, társadalmi és egyházi életében. Ezután megzendült az ily módon felszentelt orgona. A XXXIII. zsoltárt játszotta felállóra Kóczán Lajos kocsi főtanitó s utánna a 7. dics. 1. 2. versét, melynek elhangzása után Felvinczy Lajos, kisígmándi lelkész ur végezte az ünnepi istentiszteletet. — Méltán illett a Máté XX: 18. v. alapján készült beszéd az örömünnep keretébe; s hogy nem terjeszkedem ki részleteire, oka, hogy czélomra, az orgona keletkezés-történetére kell átmennem. Ezt nt. Kiss Károly helybeli lelkész adta elő igazán szép s költői nyelven tertott elő s utó beszéd közben. Az élőbeszéd után, — melyben fölemlítette, hogy 1877 óta a gyülekezet egyháza emelésére 25000 forintot áldozott, — röviden összefogva igy adta elő az orgona keletkezésének történetét. Múlt karácsonyi szt. ünnepek alkalmával a kántus énekelvén, hangadás végett Győri M. főtanitó felvitette a harmoniumot s a többi éneket is ezzel kisérte. Ez oly hatással volt a gyülekezeti tagokra, hogy az isteni tisztelet után egy egyháztag megjelent a papiakon s 50 frtot, egy kér. asszony 100 frtot, egy más egyháztag 20 frtot stb. ajánlottak orgonára. Ezen ajánlatok újév napján kihírdettetvén, másfél nap alatt kerekszámban 1500 fit jött össze, mind önkéntes adakozás utján, mely összeghez a szép, békés testvéri szeretet fényes bizonyságára róm. kath. tyánkfiai közül is többen, összesen mintegy 40 frtot adtak. Ezen összegből az egyház presbyteriuma 1200 írtért Szalay orgona készítőtől (Ugocsa m.) egy már készen levő, új és 8 változatú orgonát vett meg. S igy csakhamar az akaratot tett követte s a terv csakhamar megvalósult s harmadfél hónap múlva már kész s felszerelt orgonája van az Igmándi gyülekezetnek. Délután 1 óra felé járt már az idő, midőn a templomból kijöttünk . . . Mig oly tagjai vannak és lesznek prot. egyházunknak, kik nemcsak azért tesznek, mert kell, hanem azért is, mert szivüknek jól esik jót tenni és a kik érezik, hogy az Isten iránti szeretet, buzgóság és ragaszkodás az első és fődolog: addig nem félthetjük prot. egyházunkat az idők viharos járásától! Mig vannak és lesznek prot. egyháztagok, kik nemcsak szájjal, hanem szívvel is közelítenek az Úrhoz: addig az Úr sem fordítja el tőlünk az ő orczáját! Ha pedig Isten velünk — kicsoda ellenünk?! Nagy-Igmánd, 1894. márczíus 28. Vörös János ev. ref. papnöv. — Lelkészbeiktatás. Kis-Kovácsín márcz. hó 11-én foglalta el rendes lelkészi állomását Róka Lajos atyánkfia, Lukács X. 5. v. vevén alapjául szépen, tartalmasán kidolgozott s jól elmondott beszédjének; mindvégig feszült figyelemmel hallgatta a csinos kis templomot helybeliekkel és vidékiekkel teljesen megtöltő közönség az ifjú lelkészt. A beiktatást végezte Szűcs Dezső csajági lelkész afia. A templom ajtajánál isteni tisztelet után kalaplevéve üdvözölte az új lelkészt a díszes férfi közönség, — a lelkészlak ajtajánál pedig a jó édes anya tárt karokkal várta szeretett fiát és a mit a könnyező, pár hónap óta özvegy jó édes anya mondott, óhajtott, gondolt, azokat teljesítse be a jó Isten! — Dózsa József tatai lelkész, e. megyei tanácsbiró a főiskolai közpénztár javára 200 frt alapítványt tett, melyet felerészben a püspöki hivatalnál le is fizetett. E nemes czélu adomány nem szorul dicséretre, de tudva azt, hogy fenti összeget az áthelyezési mozgalom alkalmával Rév-Komárom javára ajánlotta fel igen tisztelt lelkésztársunk, nem tehetjük, hogy külön is ki ne fejezzük teljes elismerésünket irányában, mint a ki ezen szép tettel mutatta meg minden kétséget kizárólag, hogy előtte akkor is, most is csakugyan a főiskola jóléte lebegett! Laptulajdonos és felelős szerkesztő : NÉMETH ISTVÁN. Az előfizetési pénzek, megrendelések és reclamatiók BORSOS ISTVÁN főmunkatárs nevére czimzendők. Pápán, 1894. az ev. ref főtanoda betűivel ny. Kis Tivadar.
