Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-07 / 1. szám
5 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 6 proíessorai a mig egyfelől szorgalomra ösztönzők az ifjúságot, másfelől jó eleve hozzá szoktatták azon jótékony öntudathoz, miszerint bármi szűkén, de saját érdemük után tanultak megélni.“ Jóízű, de éppen nem bántó rajzban tünteti föl a nagytudományu rector professort, Tordai Szabó Gerzsont, kinek nevelési maximáját éppen az a viszás körülmény zavarta meg leginkább, hogy neki volt legszebb leánya Nagy-Enyeden. — A Rézpataki lelkész magasztos alakja, az Elátkozott család, plasticitásában kiváló Gutái Thaddeusa csak egy oly prot. ember tolla alól kerülhetett ki azzal az átható melegséggel, aki maga közelről ismerte a „tiszteletes urak“ anyagiakban bár szükes, de magasztos egyszerűségekben lelkiektől diszes életét. S találjuk-e valahol a kiengesztelődésnek szebben megirt rajzát, mint Gutái Thaddeusban ? aki miután mint pap megtette magasztos kötelességét, mint apa, mint szerencsétlen apa megérti a szerencsétlen apának szívfájdalmát s miután mentve volt az egyház, az apa kérelme utat talál az apai szívhez — mert hisz csak egy szülő értheti meg a szülői szív fájdalmát, midőn gyermeke igaztalanul szenved — s megérti az Isten szavát — ki maga a tiszta szeretet—ti harcban éltetek egymással, haragot támasztottatok az égbe vezető ut miatt, ime én szerelmet támasztok a haragból és ez vezet az tetvességre; s visszadugja keblébe az átkot s a békés szív tiszta örömével zengi „Uram, ki lészen lakója a te szentséges hajlékodnak?“; e pillanattól fogva nem volt többé megátkozott család- Magasztos kép, lélekemelő rajz! Történeti nevezetességű, bár nem teljes történeti hitelességű az a megkapó kedves rajz „És mégis mozog a föld“ című művében, melyet a kollégiumi életről nyújt. S mily kedves, csaknem könyekre indító a cívis s civa versengő adakozásának leírása! A kaleidoskop változatos, de mindig ragyogó színeiben vonulnak el szemeink előtt a kalvinismus mindmegannyi jellemző mozzanatai, alakjai: a mendikánsok, szuplikánsok, legátusok, kántorok, rektorok, kurátorok, a „tiszteletes urak; — a jó szivü s bő adakozók: az egyszerű földmives, a becsületes kézműves, a buzgó ur; a kegyes ősz matrónák, a szűzies hajadonok, a boldog családi élet vonzó képei, -k Énekeink zsoltáraink hányszor zendülnek meg; mily erős bizalommal tör ki az „Egy az Isten“ főalakjának szive mélyéből a szorongató körülmények között: Szivemet hozzád emelem, És benned bízom Uram ! És meg nem szégyenittetem. Jókai protestáns egyénisége szembetűnően fölismerhető a nem prot. életből merített tárgyak előadásában is. A Magyar Nábob, az Uj földes ur, Mire megvénülünk, Kőszívű ember fiai, Fekete gyémántok részint főalakjai tőről metszett kálvinista alakok. Nincs egy szép Írónk sem, aki ily nagy mértékben fölhasználná a vallása nyújtotta motívumokat; az ő káivinistasága végig vonul egész irói működésén, ben van csaknem minden egyes alakjában, jeleneteiben, de azért épen nem mondhatjuk, hogy felekezeties czélzatosságból ir; más vallásuakat művei nem bántanak, a magyar kálvinismus eredeti típusait, életét pedig megkedveltetik. Midőn ma egy ország ünnepli Jókait, egy ország hangoztatja: fény nevére, áldás életére, nekünk nem szabad megfeledkeznünk arról a forrásról, a honnan merítette Jókai az ő nagyságának cseppjeit s kétszeres mértékben kellene oda hatnunk, hogy Jókai műveiből éppen azon részletek jussanak bővebb ismertetésre iskoláinkban, melyek történeti valóságukban őrzik a magyar kálvinismus egész életét, a melyek hathatós mértékben mutatják be a kalvinismus vallási s hazafias erejét, támogatják vagy esetleg fölkeltik lelkesülő szeretetre iránta az ifjakat. S midőn ma egy ország ünnepli Jókait, egy ország hangoztatja: fény nevére, áldás életére, nekünk nem szabad megfeledkeznünk arról, ki nekünk Jókait adta s a zsoltárossal adjunk neki hálát azon dicsőségért, melyet kiválasztott fiában, Jókaiban, egyházunkra is árasztott: „Az Urnák dicsőség adassák, És az ő neve dicsértessók: Adjunk ő néki hálákat. — Örüljön az ég hangossággal, A föld örvendjen vigassággal; A tenger zúgjon, a mező zengedezzen és az erdő, az Ur előtt nagy hálaadással. Db. Kapossy Lucián. Jókai Mórnak pápai életéből. A nemzet legtermékenyebb koszorús Írójának és első rangú humoristájának 50 éves irói emlékünnepét üli meg most január 6-án egész Magyarország. A pápai főiskolai ifjúság képzőtársulata 1892 júniusban emlékezett meg kegyelettel róla, és tartotta meg 5ü éves fordulóját azon időnek, midőn 1841—42ben Jókai a pápai főiskolában, mint első éves philosophus (most VII. o.) tanult és az ifjúsági képzőtársulat tagja is volt. Rövidesen menjünk vissza emlékezetben az 50 év 1*
