Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-18 / 7. szám
103 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 104 egy legfőbb hatalom között létező viszony rendezése*)? Legújabban azt mondják, hogy a vallás az embernek nálánál hatalmasabb és érzékei által megközelíthetlen, de érzelmei és cselekvései iránt nem közönyös lényben vagy lényekben való hi:e, az ezen hitből származó érzetekkel és cselekvésekkel együtt **). Minden vallásnak közös törekvése, hogy az embert összhangba hozza a természet felettivel, kivel phisikai eszközök által nem érintkezhetík. És ha a vallást a minden vallásban feltalált közös tulajdonokból határozzuk meg, hozzáadhatjuk azt is, hogy törekszik kielégítő viszonyba jönni valamely személyes lénynyel vagy lényekkel, kiben vagy kikben a természetfelettiség székel. A divatos bölcsészeti felfogásokkal szemben természetesen nagy elbizakodottság tőlünk azt állítani, hogy a személyesség magasabb létalak mint a személytelenség. Pedig ezzel csak azt fogadjuk el, mit a világ összes vallásai tanítanak, és kétségtelen, hogy semmit sem tanítanak határozottabban, mint azt, hogy az ember vallási tehetéke a személyességet tartja a természetfeletti valódi alakjának. A brahmanismus megkisérlette, hogy a személyes Istent egy a világmindenségben szétömlő és az élet minden alakját viselő lénnyel helyettesítse, de az Indusok őszinte vágyai tiszteletük és bizakodásukul személyes objectumokat követeltek. A buddhismus úgy indult meg, hogy egyáltalán számot se adott Istenről, s csakis ezért van, hogy oly kiválóan alacsonyfokú polytheismus származott belőle. Ha tehát a vallás a közlekedés médiuma Isten és ember között: az a vallása legjobb, mely legtökéletesebben összehozza az embert az Istennel. Más szóval, a legjobb vallás az Isten igaz eszméjét kell hogy adja nekünk, és képesítsen bennünket a lehető legtökéletesebb összhangba jutni 0 vele. Mindaddig nem szerez az ész világos meghatározást a vallásról, mig a vallás számos alakját, mely ahoz bőségesen hozzá tapadott, nem kárhoztatja mint tökéletlent. Mindazon vallás, mely szertartások és helyettes sacrificiumokkal igyekszik az embert Istennel összhangba hozni; mind azon vallás, mely Isten haragjának elcsillapitó szereit, nem pedig az ő szerelmi eszközeit nyújtja az embernek, mint ki nem elégítő, kell hogy elvettessék. Hogy az ilyen vallások nem elégítik ki a legkezdetlegesebb vallásos kívánalmakat sem, bizonyságára szolgál azon tény, hogy a sacerdotálismussal rendesen együtt járt a mysthicísmus és theosophikus elmélődés kifejlődése. A természet követeli azt, hogy igazibb közeledést leljen Istenhez annál, mit a papi szertartások nyújtanak ***). Viszont mindaddig nem látjuk világosan, hogy mi legyen a vallás, mig egyszer kényszerűségből félre nem teszünk némely bizonyságokat, melyekre gyakran hivatkoznak mint olyanokra, melyek a keresztyén vallást megkülönböztetik más valllásoktól. Nem idézhetjük p. o. a keresztyén vallás felsőbbségének bizonyságára azt a tényt, *) »Univ. Serm.« 190. **) í’lins: »Baird Lect * II. felolv. ***) Lásd ennek gyönyürő megvilágítását Fairbairn »Studies* 143 o. hogy igazságának védelme és a hozzávaló ragaszkodásért sokan szenvedtek martyrságot. Minden vallásnak vannak áldozatai. A babismus martyrjai állhatatosságuknak csak olyan megható emlékét hagyták fen, mint a minőket a keresztyénség évkönyveiben olvasunk. Az önkéntesség és bátorság, mellyel asszonyok és leányok alávetették magukat a kínzásoknak és szembeálltak az amphitheátrumok vadállataival, meggyőzte a figyelmes szemlélőt, hogy azon vallásban, melyért azok meghaltak, van valami, mi erőt ad és bizonyára van valami igaz. Sokau egészen úgy indíttattak annak követésére, mint Justinus, ki később életét adá vallásáért. „Én — úgymond — platonista koromban rosszat hallottam a keresztyének felől, de midőn látám, hogy nem félnek a haláltól és mindattól, mit az emberek rettenetesnek tartanak, kezdtem belátni, hogy nem lehetnek aljas sensuálisták. Vagyis a nmrtyrság fölébresztheti a tudakozódást, de nem bizonyíthatja a vallás igaz voltát. És a siker sem fogadható el kritériumul. Hogy John Henry Newman szavaival éljünk: „Valójában semmikép sem világos, hogy a keresztyén vallás egykor nagy szellemi előnnyel bit t széles e világ- előtt .... A világ ‘igaz világossága megbotránkoztatá inkább, mintsem vonzá az embereket s isteni eredete nem az emberi nem tömegére gyakorolt hatásában tetszik meg, hanem azon bámulatos erejében, hogy az őt lélekben és igazságban befogadó erkölcsi character! képes fölemelni *). Ne várjunk hát olyant, hogy a vallásokat követőik számaránya szerint lehet osztályoznunk. Röviden a szerint kell megítélnünk a világ létezó vallásait, a mint viszonylag képesek a legmagasztosabb eszmét adni az embernek Istenről, és a legtökéletesebb összhangba hozni az embert ő vele. (helyt, köv.) Miklós Géza. Könyvismertetés. Vigasz a siralom völgyében. Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imádságok. Készítette Hetesig Viktor, ó-moraviczai evnng. reform, lelkész. Megrendelhető a szerzőnél. Ara fűzve 1 frt 50 kr; díszes kötésben 2 frt. „Vigasz a siralom völgyében“ czimen jelent meg Hetesy Viktor szép kiállítású imádságos könyve. A czim után Ítélve halotti imádságokat várnánk, melyekben a halál árnyékának völgyében járó megszomorodott felek vigasztaló mennyei atyjok országát keresik, de nem halotti, hanem vasárnapi, ünnepi és alkalmi imádságokat kapunk. A czim tehát nem valami találó, de e csekély hibáért bő kárpótlást nyújtanak maguk az imádságok. Hetesynek, valamint egyéb megjelent müveiben, úgy ezen kötetében is egyik legfőbb erénye a keresetlen egyszerűség. Le tud szállani hallgatóihoz a nélkül, hogy leülne a porba és föl is tudja őket magához emelni. Tűi szárnyakat fűzni vágyódó lelkűkre, hogy a mennyet keress. Másik erénye, mely nem kisebb az előbbinél, hogy *) University Sermons 40. o.
