Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-11 / 6. szám
87 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 88 s az egy ideig hitetlenkedő tanitványnyal mondják; „én Uram és én Istenem !“ Ez leszen azon első jó eredmény, melyet Isten az olyan nagy roszból kihoz s a mi fölött nagy öröm van mennyben és földön. Mindazáltal vigyázzunk! egy uj tévelygés kezd lábra kapni. Maradjunk meg Krisztus egyházában, szilárdítsuk meg az ő csodáiban és mysteriumaiban való hitünket; ez az a két oszlop, melyen a keresztyénség nyugszik. De ne felejtsük : ezen két oszlop hivatása, hogy bennünket a szent életre, reményre és szeretetre segítsenek. Valaki hiheti a csodákat, elfogadhatja a tanokat, s mégsem egyéb zengő czimbalomnál. Ha az evangelíom első napjaiban az volt a nagy csoda, hogy Krisztus megjelent testben: ma az a nagy csoda, hogy Krisztus kijelenti magát a mi életünkben; egy olyan életet hoz létre bennünk, melynek jellemvonásai a nemesség, szelidség, igazságosság, béke és szeretet. Ez a végczélja mind a csodáknak , mind a tudománynak. A csodák nélkül és a tan nélkül nem lehet keresztyén élet; de keresztyén élet nélkül a csodák és a tan semmik. 0 mily szép csoda az, a mely a világtól azon vallomást tudja kicsikarni, a mit az ős keresztyénekre mondának : „nézzétek, mennyire szeretik egymást“. Uram! add meg ezt a csodát a te egyházadnak. Egyedül ezt kérjük tőled. Ruházd fel vele a te megváltottidat és azok meg fogják győzni a népeket, és minden népek a keresztet fogják helyezni az Ő falaikra! Csizmadia Lajos Tervezet és indokolás az egyetemes leltár készítéséhez. Egyetemes konventünk az országos zsinat 703. és 705. sz. határozatai alapján, az 1893-ik évi 62. számú határozatával elrendelte az ev. ref. egyház egyetemes leltárának előkészítését. E végből egy hét tagból álló bizottságot küldött ki a tervezet megkészítésére azon utasítással, hogy azt véleményadás végett az egyházkerületekkel előlegesen közölvén, ezen véleményekkel együtt terjessze be a konventhez végleges megállapítás végett. Ezen kiküldött bizottság Beöthy Zsigmond elnöklete alatt Baksay Sándor, Bartha Lajos, Fejes István, György Endre, Bernáth Elemér, Széli Kálmán konventí tagokból megalakítva s előadóul Fejes Istvánt megbízva, az 1893. évi november hóban tartott zsinati ülésszak alkalmával a következőkben előadandó tervezetben állapodott meg. A bizottság nézete szerint az egyetemes leltárra ha valamikor, úgy a mai időben, elkerülhetlen szükség van, mert kétségtelen az, hogy az egyházak rendezett vagyoni állapotai s azokból folyólag a lelkészeknek és tanítóknak a kor viszonyaihoz mért fizetésük szolgálnak alapjául egyházunk fentartásának és előhaladásának. A szellemi színvonal emelése lehetetlen e nélkül, mert lelkész- és tanítóképző intézeteink most sem szűkölködnek a kor igényeinek többé-bevésbé megfelelő berendezésben; de hogy az említett pályákra alkalmas egyéneket növelhessenek, arra nézve jó anyag kell, a mely pedig mindinkább fogyni fog, ha az egyházi pályák elvesztik vonzó erejüket. A vallásszabadság versenyében ez volna a protestáns egyházra a legnagyobb veszedelem. Az elmúlt időben sok akadálya volt még egy ily egyetemes leltár elkészithetésének, de a legközelebbi zsinat biztos alapot adott arra az adózásról szóló t. ez. meghozatala által. Ezen törvényezikk ugyanis elrendeli azt, hogy minden egyházban készíttessék vagyonkönyv és a szükséglet évenkinti rendszeres kimutatásban tüntettessék elő. Ebből kiindulva kötelességükké válik a végrehajtó egyházi hatóságoknak az, hogy az említett törvénynek gyakorlatilag is érvényt szerezzenek, a vagyoni állást mindenütt nyilvántartsák, hogy így a legalsó foktól, az egyházközségektől kezdve, az egyházmegyéken, egyházkerületeken és konventen át, fel a zsinatig, mindenki ismerje a helyzetet s annak javítására a maga jogkörében közreműködni igyekezzék. Az egyházankénti megelőző összeírás alapján elkészítendő egyetemes leltárnak ez a becse, ez az értéke. Magában az ily leltár nem ad egyelőre sem vagyont, sem vagyonbeli szaporulatot; de állandóan nyilvántartásba helyezi az egyházak vagyoni állapotát; folytonossá teszi az egyházmegyék ellenőrzését; biztosítja az egyházkerületek felügyeletét; tájékoztatja a konventet, hogy az egyetemes egyház rendelkezésére álló segélypénzeket hol kell épitőleg s a közérdekben felhasználni; végül magát a zsinatot oly intézkedésre s törvények hozatalára készti, melyek a bajok és hiányok megszüntetésére, vagy enyhítésére legczélszerűbbeknek mutatkoznak. A helyes egyházigazgatás, kormányzás és törvényhozás magyarországi ev. ref. egyházunk alkotmánya keretében, önkormányzatunk alapelvei szerint úgy működhetik egy czélra és egyöntetűen, ha az egyházak létalapja minden további fokozat előtt ismeretes. így egy egyházmegye, avagy annak esperese sem nélkülözheti azt, hogy egyházmegyéjének leltára folytonosan kéznél ne legyen, hogy igy az egyházak vagjmnából, a melyről az egyházmegye évenkint számot kérni tartozik, semmi el ne pusztuljon s ott, a hol a szükségletnek fedezete biztosítva nincs, részint az egyházakat uj erőfeszítésre serkentse, arra nézve módokat ajánljon, — részint pedig úgy tegye meg ajánlatait az egyházkerülettől, vagy konventtől nyerhető segélyekre, a mint a szükséget a tárgyilagos adatok mutatják. De az egyházkerületnél, illetőleg a püspökök kezénél is meg kell lenni a kerületi leltárnak, hogy így a püspökök viszont és általuk az egyházkerületek az egyházmegyéket és espereseket ellenőrizhessék s esetleg' kerületi intézkedésekkel igyekezzenek a tapasztalt bajokat orvosolni. A püspöki egyházlátogatásoknak is leginkább ily szempontból van értelme és szüksége; mert — föltéve, hogy különösebb vallás-erkölcsi ok fen nem forog — mi végre a püspököknek általános körutakat tenni? Ennél sokkal czéls/.erübbnek mutatkaznék, ha a kerületi leltár, mint útmutató alapján, évenkint csak nehány nagyobb bajjal küzdő egyházat látogatnának meg, de ott aztán valami maradandó építés nyomát hagynák ma
