Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-30 / 52. szám

825

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

82S

I lsekkel és buzgó könyörgésekkel, a mint tudjuk és kötelességünkben áll, Istenünket dicsérjük; de azzal botránkozására a pápistáknak nem lehetünk, mert a mi templomunk jóllehet közel vagyon az uraság házához, melynek hátulsó részében vagyon a pápisták kápolnájuk. mindazíltal azzal egymáshoz nincs összeragadva, mert a közönséges utcza, azonkívül az első szoba, mellette levő konyha, és ismét második szoba köztök fekszik, úgy hogy az utczáu felyiil a mienk egy kissé északra, az uraságé pedig délre formán fekszik.

Az a ház pedig, a melyben a pápisták imádkozni szoktak összemenni, azelőtt a mi predikátorink parochiális háza volt, de azt 1749 dik esztendőben, maguk hatalmával földes uraink tőlünk minden pénz nélkül elvették és úgy jöttek oly közel templomunkhoz. Minekokáért is Felséges asszonyunk királyi kegyelmes lábaihoz borulva esedezünk alázatosan, hogy azt kezünkre visszaszállítani kegyelmesen méltóztassék.

4. Rendszerint harangozni napjában kétszer szoktunk, mikor t. i. Reggel és Estve isteni tiszteletre megyünk; mikor pedig valaki közülünk meghal, akkor a bevett keresztyéni szokás szerint, mint a pápisták is, többször harangozunk ; azért a mi rendszerint való harangozásunk soha Mise mondáskor nem esketik, és ha megtudjuk, mikor van Mise, akkor halottra sem kivannak harangozni.

5. Hogy a ládácskát innep napokon a templom ajtajában ki szoktuk tenni : azt vettük édes idvezitőnknek és a sz. apostoloknak hagyott példájából, melyet tanultunk sz. Márk. evang. XII: 41, 42, 43, 44 verseiből, és minden evangélistáknak és apostolnak a szent alamizsnálkodásra való intéseikből. Nem azért szoktuk pedig kitenni a ládácskát, hogy abba oskola építésre való a’amizsnálkodást várjunk, mert annak építésére és több olyas szükségekre ekklézsiánk Patronusinak gondjok vagyon: hanem azért, hogy az olyan önként való alamizsnából a szegényeket, kik megtalálnak bennünket, az adakozással segíthessük. Efíéle alamizsnálkodás pedig valaminthogy a sz. Lélek indításából önként való úgy szent végre rendeltetett eleitől fogva az Isten Anyaszentegyházában, mellyet nem cselekednünk vétek nélkül lehetetlen.

Anuakokáért tovább is alázatos térd haj lássál könyörgünk Ő Felsége előtt, hogy az illyen isteni tiszteletié tartozó és vétek nélkül való szokásunkban és rendtartásunkban bennünket meghagyni és ellenünk való ezen vádak ellen protegálni kegyelmesen méltóztassék. Tettes Exmissus Urainkat pedig alázatosan instáljuk, hogy ezen alázatos reflexiónkat relatiójokba bétenni és ügyünket Felséges királyné Asszonyunknak Atyai koppén recomen- Málni méltóztassanak

alázatos szo’gái Kenesseí Kálvinisták. III.

Tekintés Főbíró Uram, ló kegyes Urunk!

A mínémü instantiát Tiszt, pater Hatos Istvánés Csima .Antal vörös-herényi káplán urak ellenünk a most közelebb tartott Particular is gyűlésen a Tettes nemes vármegyének beadtak: arra ezen alázatos feleletünket tesszük rendszerint. Ad punctum.

1- mum. Hogy némelyek halottjaikat 24 óránál elébb eltemettetik, vagy egy vagy más okra nézve meglehet. — így maga tiszt, pater Hatos urunk lakostársunknak Horváth Ferencznek leányát azon nap mellyen meghalt, Tisztpáter Csima urunk pedig az említett Horváth Ferencznek leányát most nemrégiben elmúlt martius hónapban 24 óra előtt; ifjú Angyal Józsefnek feleségét és gyermekecskéjét hasonlóképpen 24 óra előtt eltemették. Nem is volt még abban a mi tudtunkra oly meghatározott idő. hogy teljességgel bizonyos órákig ne lehetne eltemetni az halottat. A pap vagy prédikátor pedig nem tehet arról, ha a megholtnak rokoni az halottat eltemetni sürgetik, mert azok tudják nyavalyáját és halála óráját. Es ha a temetéssel sietnek, még azon esetre is, ha annak bizonyos idő rendeltetnék, a lelki atyát és az olyan időbéli rendelést könnyen dudálhatnák, mert halálát előbb lőttnek lenni mondanák három vagy négy órával is, miut a mikor történt.

Mindazáltal mivel csak most értjük, hogy ő Felségének ez aránt lett parancsolatja, ezentúl magunkat ahoz fogják tartani s tartozó szorgalmatossággal alázatosan alkalmaztatni, mert ugyanis az magában haszuos rendelés. Ad

2- dum. Hasonlóképpen nem volt még eddig tudtunkra» hogy bizonyos Canon vagy parancsolat volna a felől, hogy minden gyermek mihelyest születik megkereszteltessék. Mi pedig úgy Ítéljük paraszti elménkkel, hogy az életre való gyermeknek keresztelését továbbra is lehet hagyni, — a kit pedig látunk, hogy nem életre való vagy nyavalyás, azon kell lenni minden tehetséggel és keresztyéni serénységgel, hogy megkereszteltessen és keresztség nélkül meg ne haljon. Nem is tudunk példát, hogy nálunk valakinek gyermeke keresztség nélkül meg holt volna, hanemha ideje előtt az anya méhében; ezután is pedig igyekezni fogunk azon minden keresztyéni serénységgely hogy soha is Casus ne adja elöl magát, hogy a gyermek keresztség nélkül meghaljon ; mert főképpen a szülőknek kötelessége ez, hogy gyermekeiket megkereszteltessék ideje korán, s ők tudják és a bába, mikor születik a gyermek s minémü állapottal. A pap pedig meg nem keresztelheti, hanemha neki annak születéséről előbb hirt tesznek vagy a gyermeket hozzáviszik. És néha más incidens ok is esketik, mely miatt a keresztel tetőst a szülők halasztani kívánják vagy kéuytelenitetnek; a mint hogy keuesei Mészáros Ferencnek és Szabó Pálnak fiacskái, nemkülönben Bogaár Xdámnak és Juhász Andrásnak az elmúlt esztendőben — noha mindnyájan pápisták volnának — mégis részszerint harmaduadra, részszeriut pedig harmadnap múlván kereszteltettek meg. Az honnan látni valór hogy titulált káplán uraimék maguk is nem mindenkoron keresztelik meg a kisdedet hamarjába. Fagynak is » pápista tudós Doctorok közt — mint pater Eugel in suo juris Canonici Collég. Libro 3" Titt. 42'* említi — olyatén eszesek, kik, helyben hagyták azt a szokást, az hol 8, 10 vagy 12 napokig tartották a kisdedet keresztelet-