Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-23 / 51. szám
813 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 814 Karácsonykor. Kicsiny Betlehemnek fényes éjszakája Égi angyaloknak zengő hozsánnája, S te ragyogó csillag boltján a nagy égnek, Boldogságot, békét, üdvöt hirdetétek! Sok század elmúlt már, mégis mintha újra Fény szállna le hozzánk s zengne halleluja, S mintha fényes csillag tündökölve, égve, Hivogatna minket jászol közelébe. Hívogat, hivogat s népek milliói Sietnek örülve a hálát leróni, Király és a koldus együtt ünnepelnek A hit oltáránál, jászolbölcső mellett. Öröm hatja át az érző szivet, elmét Ideig feledve élet baját, terhét, Lelkesültebb ekkor az ajk éneklés*1,— Hisz ez a Megváltó Jézus születése. A ti inneptek ez szerető családok, Melylyel a nagy Isten szerelme megáldott; A kisded, ki e nap a világba lépett, Egy családdá tette az emberiséget! Hadd lobogjon hát a szeretetnek tüze, A bánat borúját, homályát hadd űzze, S hogy a nélkülözés könyeket ne ejtsen, Kegyes könyörület segitni Messen! Jövel te is Jézus, ki e nap születtél, Hozz vigaszt, jelenj meg bánatos 1 elkeltnél, S a megtérni vágyó hadd öleljen téged, Adj neki nyugalmat, békét, ídvességet. Jövel, jövel Jézus angyalok is várnak Árttalan kis lelkek, hogy beszálsz bozzájok, Es mig ajándékod őket felvidítja Nevedet foglalják imádságaikba. Jövel édes Jézus, taníts szeretetne, Földi mennyországnak ez éltető lelke, S csak ha ez a földön diadalmat nyerhet. Akkor lesz valóban béke embereknek. Körmend. Fülöp József. Balatonmelléki egyházaink szenvedései a múlt században. Tekintetes Nemes Vármegye Jó Kegyes Uraink! A mi volt Jezsuita Tisztelendő Földes Uraink, jóllehet ezelőtt is 1748-ik esztendő utoljától fogva, majd magok földes úri hatalmával, majd ezen Tettes Nemes Vármegyére és Felséges Királyné Kegyelmes Asszonyunkhoz beadott instantiajokkal azon voltak, miképpen minket a Tettes Nemes Vármegyénél és Felséges király Asszonyunknál, úgy Felséges helytartó Consiliumnál kedvetlenségbe hozván, mind az Urbariális dologban megsulyosbitsanak, mind pedig vallásunk szabad közönséges exercitiumában a Felséges királyné kegyelmes asszo- J nyunk által megúsztassunk. Jóllehet pedig ezen szerzet I még a múlt !773-dik esztendőben Cassáltatott: mind az j által Helységeinkben azok közül három Tisztelendő atyák j hagyatak meg köztünk, úgymint Bufieur Gáspár ur mint jószágok adminisiratora, Hatos István és Csima Antal tisz- i telendő urak pedig a Pápisták részéről mint Plebanus , urak; de ezeknek idejében sem kevesednek, sőt inkább szaporodnak vádjaink, már erőnk felett való sok költségeink ua,k és fáradságainknak okozásával; mert sub Dato 15-tae Mártii 1774. Felséges Locumteuentíale Consilium valakinek — a mint azon Felséges Consilium parancsolatjából olvassuk — hiteles vádjára, melyet sub nro. 1. ide zárunk, parancsolatot irántunk adott; Tisztelendő Hatos és Csima plebanus urak pedig a Tettes Nemes Vármegyére, említett parancsolatnak publicatiója alkalmatosságával ellenünk instantiát, mint sub nro 2-do*) adtak ; a Tekintetes nemes vármegye pedig mind ezek eránt disquisitiót rendelt. Jóllehet pedig mi oly értelemben vagyunk, hogy Felséges Consiliumnál vagy ezen Tisztelendő plebanus urak, vagy együtt titulált Buffleur Gáspár administrator ur vádoltak bennünket, és vagy egyik vagy másik, vagy mindenik vádjára jött reánk azon Fel\ séges Consilium parancsolatja, mégis nem tudjuk miként esett, hogy azon Felséges Consilium parancsolatjának disquBitiója alkalmatosságával a Tettes Nemes vármegye által kiküldött disquisitor ur mellé, titulált Buííieur Gáspár tisztelendő administrator ur rendeltetett és jelen is volt a Díaecesanus ur képében. Már ezen dolog jól esett-e vagy nem? hagyjuk a Tettes Nemes vármegye és Felséges királyné Asszonyunk bölcs ítéletire. Mi ugyan úgy tartanánk, hogy akár olyan, mint a kinek ezen dologban interessentiája csillámlik ki, akár mint a ki mi reánk már régtől fogva törekedik, akár pedig mint a ki vádló fél, a ; disquisitióban jelen nem lehetett, azért jelenlétében meg sem egyezünk. A mi a disquisitiót illeti: exmissus Szolgabiró urunk í disquisitio alkalmatosságával, a font jelentett parancsolat j eránt mi kenesseiek adtuk be ide sub Nro. 3° alázatos fe! leletünket; a fent jelentett tisztelendő Hatos és Csima I plebánus urak ezen Tettes Nemes vármegyére adott instautiájukre pedig feleltünk, mint itt sub Nro. 4° alázatosan beadjuk. Mi pedig Vörös-Berényiek feleltünk úgy, mint sub Nro. 5° beadva itt vagyon. Kértük is mind kenesseiek, mind vörös herényiek főbíró exmissus urat, hogy azon feleleteinkbe foglaltakról is diquisitiot tenni méltóztassék, de azt — maga tudja mi okból — meg tenni elmulatta; sőt némely pápista és kálvinista lakostársíukat megesküdtetvén, a pápistákat examinálía, a kálvinistákat pedig, kiknek közelebbről a dologban tudni kellett volna, *) Az 1. és 2 sz. a. említett latin okmányok meg vannak a_ dimamelléki egyházkerület levéltárában B. e. B. b. e. okmány-kötegbeii
