Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-23 / 51. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 808 807 rint úgy szokott történni—igv szól, — liogy a korsó addig jár a kútra, míg eltörik, e példabeszéd végül rajtam is teljesül, úgy hogy én. ki oly sokszor, annyi veszélyben ontottam véremet Svédhon javáért, de eddig Isten segedelméből életem megmaradt: ezt utoljára is el kell vesztenem. Ezért most elindulásom előtt titeket, úgy a jelen mint a távollevő alattvalókat, rendeket a magasságos Istennek ajánllak azon óhajtással, hogy a nyomorúságos, fára dal más élet utáu. ha az Urnák úgy tetsziK, ő nála újra találkozhassunk ama mennyei, örökké való életben.“*) 1630 június 26 án szállott partra a király, ki partra lépve letérdelt és fenhaugon imádkozott. „Uram, Istenem, ki szélnek és a tengernek parancsol'/, ki az égen és a földön uralkodói, mikép dicsőíthetlek méitéan e veszélyes, de szerencsésen végzett utón tapasztalt védelmedért! Te tudod, hogy én ezen vállalatra nem a magam, hanem a te dicsőségedre és elnyomott egyházadnak segélyére indultam el. Adj továbbra is szerencsét, hogy a szent feladatot teljesíthessem, azon óráig és czélig, a melyet számomra Te magad kitűztél.“ Midőn felállva, kísérőinek szemeiben a megindulás könyeit látta, így szólt: „Ne sirjatok, hanem imádkozzatok ti is szivetek mélyéből. A buzgó imádkozás i fél győzelem“ **). „A buzgó imádkozás fél győzelem !“ Nagy svéd király, ki az imának az emberi lélekre gyakorolt hatását igy ismerted, neked meg volt engedve, hogy seregedet egész győzelemre vezesd. Azokat a diadalokat, melyeket Gusztáv Adolf a most következő két évben egymásután kivívott, nem ismertethetjük. Elég ha felemlítjük, hogy az ősz Tilly a győzelmes svéd király ellen csatát csatára vesztett, s hogy a szorongatott Ferdinand, ki hatalma tetőpontjáról a svéd király megjelenésével egyszerre bukott alá, elbocsátott, haragvó másik vezéréhez Wallensteinhez fordult, elfogadva euuek föltételeit, melyekkel az egyszerű cseh nemesből birodalmi herczegi méltóságra emelkedett hadvezér a habsburg házat porig alázta. Azonban nem volt más menekvés : a győző Gusztáv Adolffal csak Wallensteint lehetett szembe állítani. így találkozott a két nagy csataintéző, miután Nürubergnél hosszasan farkas szemet néztek egymással, Lützeniiéi, nem messze azon helytől, hol Gusztáv Adolf első nagy győzelmét vívta ki Tilly ellen. Gusztáv Adolf a csata előtt Luthernek „Erős vár a mi Istenünk“ kezdetű általánosan ismert vallásos énekét s egy saját maga által szerzett buzgó szívből fakadó liarczi dalt énekeit el, s ezután lóra ülve bejárta a hadsorokat, előbb svéd majd német katonáihoz intézve beszédet. A németekhez igy szólt: „Becsületes barátaim és hajtársaim, keresztyén lelkiismeretetekre és saját becsületetekre kérlek és figyelmeztetlek benneteket, tegyétek meg most kötelességteket, mint velem együtt ezelőtt megtettétek, különösen pedig egy év előtt, nem messze ezen helytől. Akkor megvertétek az öreg Tillyt és seregét s én reményiem, hegy az előttünk álló ellenségre ugyanezen sors várakozik. Csak bátorság! Nem alattam, hanem velem és mel*) Gyurátz Ferencz u. o. 189 1. **) U. o. 194 1. lettem harczoltok. Én magam előttetek megyek, s koczkára teszem véremet és életemet. Ha köveitek, úgy bízom Istenben, hogy oly győzelmet nyertek, a mely nektek s utódaitoknak javatokra válik. Ha nem, úgy vége vallástoknak, földi és mennyei üdvösségteknek.“ *) A Ititzeni csata a svédek diadalával végződött, de e diadal drágán, Gusztáv Adolf elvesztővel lett megvásárolva. A hős svéd király, ki pánczél helyett egy szarvasbőr alsó és szürke felső kabátba volt öltözve s maga mindenütt ott volt, hol legádázabbul dühöngött a liarcz, az ellenséges vértesek közé rohant. Itt, míg a támadókkal tusába elegyedik, egy golyó lova nyakát éri, egy másik a király balkezét zúzza szét. Kiakarják vezetni a tusakodók közül, de amint kifelé haladtak egy császári alezredes hátba lövi a királyt, mire ez lehauyatlik lováról. Kísérői közül csak egy marad mellette, ki fölemeli és saját lovára ültetni törekszik, de sikertelen. Ezt látva három ellenséges lovas oda vágtat, s az ifjútól a sebesült nevét kérdik. Ez kitéröleg felel, mire golyóval, karddal földre terítik. A királyt, — ki magát megnevezte, egyikük halántékon lövi, többször keresztül szúrja s aztán ingéig kifosztják **). Az élete legszebb korszakában, férfi kora teljében elhalt hős király külsőleg is daliás megjelenésű volt. Testalkata erőteljes, kissé a nehézkesbe hajló, arcza szabályos, arczbőre fehér, orra kissé hajlott, haja szőke vagy inkább arauyba játszó, úgy hogy sokau „arany királynak“ nevezték. Mértékletes életmód s szigorú önfegyelmezés föutartották testi erejét. A legközöDségesebb munkától sem riadt vissza, s nemcsak fegyverrel, de ásóval kezében is példát mutatott katonáinak. Sánczok hányásától ép oly kevéssé riadt vissza, mint a párbajtól, melyet mint király vívott a sachsenlauenburgi herczeggel. Nélkülözések nem rettentették vissza, a kényelem hiányát nem érezte. Lengyel háborúzásakor 1625-ben titkárja is, komornyikja is megbetegedett. Tréfásan írja kanczellárjának, Oxenstíernának, hogy ha még a kályhafütője is megbetegednék, akkor ő lenne „mind a három“. Miut hős — tekintve az általa kitűzött czélnak magasztosságát — felülmúlja az ókor nagyjait, a kiket különben utánozni is akart. Mindenféle sophistikus magyarázatra, hogy miért nem érhetők utol az ókor hősei, az volt a válasza, hogy nem a fegyverekben, hanem a szivekben van a különbség. A ki ép oly hires akar lenni mint az ó-kor nagy emberei, az nem lehet félénkebb, mint Nagy Sándor vagy Caesar ***). Kortársai, köztük Richelieu, tényleg ezen két nagy hadvezérrel hasonlítják össze; Napoleon a világtörténelem 8 nagy hadvezére közé számitja Gusztáv Adolfot. Nemcsak személyes bátorsága s hadrendezői lángesze teszik Gusztáv Adolfot nagy vezérré, hanem még egy körülmény is, melyet a 30 éves habomban nem lehet eléggé méltányolnunk. Mansfeld és utánna Wallenstein meghonosították a hadviselésnek azt a módszerét, hogy *) Geijer, Geschichte Schwedens 4. k. 228. 1. **) Gyurátz 426 1, ***) Rühs, Friedrich, Geschichte Schwedens 4. kötet 186. I.
