Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-09 / 49. szám

DŰNÁNTÍJLI PROTESTÁNS LAP. 774 Gusztáv Adolf. (Felolvastatott a decz. 9-iki ünnepélyen.) „Nagy emberek“ mondja a hírneves angol történetíró, Carlyle, a hősökről tartott felolvasásai elsejében*) — vizs­gálódásaink közben igen hasznos utítársak. Nem tekint­hetünk, bármely tökéletlenül is, egy-egy nagy emberre anélkül, hogy valami hasznunk ne volna a vele való fog­lalkozásból. A nagy ember élő fényforrás, a melyhez jó és kellemes közel állani. Fény. a mely megvilágositja, megvilágositotta a világ sötétségét, és pedig nem mint meggyujtott mécs, hanem inkább mint természetes vilá­gosság, melynek az ég adott fényt!“ Ez a fény sugárzik szét arról a nagy királyról is, kinek 300 éves születési évfordulóját ünnepük mindenütt, a merre az evaugeliomi egyháznak hivei vannak, s ez a kisugárzó fény adott ne­kem bátorságot arra, hogy Gusztáv Adolfról —teljes tuda­tában erőim elégtelen voltának — emlékbeszédet tartsak» mert a mint a nap még a homályos üvegen is fényes, úgy a nagy svéd király alakja — hiszem — hogy az én sze­rény rajzom daczára is fényesen tűnik föl Önök előtt. Felolvasásom czélja már csak az idő rövidségénél fogva is — nem lehet az, hogy Gusztáv Adolfnak életraj­zát nyújtsa, de még csak az sem, hogy a 30 éves háború­nak azon éveit rajzoljam, melyek alatt Gusztáv Adolf el­nyomott hitfelei szabadságáért küzdve győzelmet győze­lemre aratott. — Jelen sorok feladata sokkal szükebb ke­retben mozog; vázolni óhajtjuk egyrészt azt a helyzetet, melyben az evangéliomi egyház Gusztáv Adolf megjele­nése előtt forgott, hogy igy annál jobban méltányolhas­suk azt a szerepet, melyet a svéd király számára ren­delt az isteni gondviselés, másrészt — ha csak általános vonásokban rajzolni azt a jellemet, melynek megismerése csak buzgitólag, lelkesitőleg hathat reánk is, korunk az idealismust és lelkesiiltséget alig ismerő gyermekeire. A 30 éves háborúnak politikai és vallási czélja volt. Egyik félen a habsburg ház osztrák ágának föltétien ha­talomra jutása és a katholikus eg}^ház uralmának kizáró­lagossá tétele — másik félen a habsburgok hatalmának korlátozása s az evangeliom követőinek részére a lelki­­ismereti szabadság biztosítása voltak a czélok, melyekért 30 évig folyt a vér és pénzáldozat, melyekért pusztasággá változott a háborúnak nagy szintere, Németország. Amott II. F erdinánd állott egy személyben egyesítve a habsburg ház és a * katholikus egyház hatalmi törekvéseit, emit a két czél nem öszpontosult egész Gusztáv Adolfig egy sze­mélyben s Ferdinánnddal szemben csak a svéd király volt egyformán áthatva egyrészt a császári hatalom kor­látozásának — Svédország függetlensége szempontjából is szükséges voltától, másrészt a lelkiismereti szabadság kivívásának s az evangeliom követői védelmezésének me­­gasztos kötelességétől. így a 30 éves háború legfőbb alakjai II. Ferdinánd és Gusztáv Adolf. II. Ferdinánd, ki nyíltan a „jezsuiták fiának“ nevezte magát s ki a ligne-i herczeg jellemzése szerint inkább katholikus volt, mint keresztyén, a jezsuiták által nevel­tetett Ingolstadtban. Ezek oltották be leikébe azt a tü­relmetlenséget az evangeliom követői ellen, melynek a 30 éves háború borzalmai lettek szomorú következményei. Gráczban, midőn Steierország kormányzását átvette, ép­­úgy, miut magában Steierországban az evangelíomi hit nagyon el volt terjedve, ennek daczára is Ferdinánd visz­­szautasitotta a rendek azon kivanatát, hogy esküvel biz­tosítsa az atyja által engedélyezett szabad vallásgyakor­latot. Feladatára a pápa áldását kérte ki előbb s ö, ki 64 éves korában egy Mária kép előtt térdepelve zugó szélben hallotta ezen szavakat: „Ferdinándom nem hagy­lak el tégedet“, római utjából visszatértében újra egy Mária-kép, a lorettói mária-kép előtt tett fogadalmat arra, hogy országából az eretnekséget engesztelhetetlenül ki fogja irtani. És fogadalmának ura lett; kiadta a paran­csot, hogy prot. alattvalói vagy költözzenek ki az ország­ból vagy legyenek katholikusokká s a hatalom és üldözés minden eszközének fölhasználásával el is érte czélját: Stei­erországban nehány év múlva nem volt egyetlen protes­táns gyülekezet sem. A jezsuiták látván, hogy Ferdinánd czéljaik elérésé­ben mily kitűnő eszköz, — mindent elkövettek annak ki­eszközlésére, hogy a gyermektelen Mátyás országaiban — igy közelebbről Magyar- és Csehországban is — Ferdi­nánd ismertessék el trónörökösnek. Fáradozásaikat siker koronázta; Albrecht és Miksa főherczegek lemondtak trón­öröklési jogaikról ; az osztrák és sziléziai rendek hűség fogadalma után a csehek és a magyarok is megválasz­tották királyukká Ferdiuándot, miután mindkét helyen megesküdött a vallásszabadságot biztositó cseh Felségle­vél s illetve az 1608*ik I. t. czikk megtartására. A jezsuiták tanítványa, úgy látszik, meg volt győ­ződve a reservatio mentalis megengedett voltáról, mert sem a cseheknek, sem a magyaroknak tett esküt nem volt szán­dékában megtartani. A Felséglevélben biztosított jogok megsértése indította a cseheket arra, hogy a Ferdinánd által rendelt helytartóságot megbuktatták, helyéba prot. kormányt állítanak s elhatározták egy hadsereg gyűjté­sét, melylyel jogaikat ha kell fegyverrel is megvédelmez­hessék. Ugj^anesak a vallásszabadság megsértése bírta Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet és a magyarokat arra, hogy jogaik biztosítására fegyverhez nyúljanak. Ismert történeti dolgokat idézzünk föl az emlékezetbe. A háború a csehek és Ferdinánd közt tényleg kitört s a csehek 1619 aug. 17-én Ferdiuándot, mint a hitszabadság ellenségét, ki a háború vészeit zúdította Csehországra és ezt a spanyoloknak elárulta, trónvesztettnek nyilvání­tották. Helyébe V. Frigyes pfalzi választó fejedelmet vá­­lasztták nagy szótöbbséggel Csehország királyává, a ki nejének biztatására elfogadta a koronát, mely neki csak szerencsétlenséget volt hozandó. A „téli király“ uralma nem sokáig tartott; 1620 nov 8-án a fehérhegyi ütközet véget vetett Frigyes kbálysá­­gának és Csehország önállóságának. Megkezdődött a cseh fölkelők üldözése, mely iszonyú kegyetlenséggel irtotta ki az evangelíomi hitet Csehországból, a protestáns lakoso­kat dragonyosok téritgetésére bizták, a kikkel együt *) On Heroes and Heroe worship 2. 1. 773

Next

/
Thumbnails
Contents