Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-18 / 46. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. t26 725 kevesli és legtöbben 30-50 frt egyenlő összeget éhajtanak felvenni l árva után. 20. §. A végkielégítési segélyezési módot mindegyik egyházmegye elvileg elveti. 21. §. Ezen § intézkedését egy egyházmegye szigorúnak tartja, úgy szinte a 22. §. c) pontjának intézkedését is. 23. §. A temetési segély módozatának az alapszabályba fölvételét több egyházmegye ellenzi. 24* §. 1. A gyámíntézeti tagok belépési diját 2 egyházmegye 10% ról 20°/„-ra kívánja emelni, de csak a 300 frtot meghaladó összeg után. Másik egyházmegye 600 forintig 10%, a fizetés azon felüli része után 20% belépti dijat hoz javaslatba. 2. A tagsági évi díjnak 2,/1%-ban megállapítását több egyházmegye sokalja és 2%, 1% °/0-ra kívánja leszállítani. 3. A fentartó gyülekezetek járulékát 3 egyházmegye a lelkészi javadalom 21/2,,/0-ban, másik 2 egyházmegye a tanítói nyugdíjalap mintájára 12 frtbau; de semmi esetre sem a lelkészi fizetés után számitott %-ban kívánja megállapittatni. Némely egyházmegyék uj jövedelmi forrásokat is hoznak javaslatba: a) A confirmandusoktól fizetendő 20—60 kr. b) Az állami költségvetésbe felveendő 100000—120000 frt. 28. §. Egyik egyházmegye ellenzi, hogy 25% jövedelem a nyugdíjintézet javára tőkésittessék, hanem csak akkor, ha a segélykiosztás és a gyámintézeti tervszerű tőkésítés után felesleg mutatkozik. 38. 39. §. Ezen szakaszokat mindegyik egyházmegye kihagyatni kívánja, mert az egyházmegyei gyámoldák feletti rendelkezést magának kívánja fentartani. A dunántúli ev. ref. egyházkerület tekintetbe véve az egyházmegyék beterjesztett véleményét, az országos ev. ref. lelkész-özvegy-árvai gyámintézet alapszabály tér vezetet általánosságban helyesli, azonban eltekintve a kisebb jelentőségű észrevételektől, a következő módosításokkal kívánja foganatosíttatni annak végleges megállapítását. A 700 írton aluli és felüli jövedelemmel biró lelkészek özvegyeire és árváira vonatkozó segélyezési különbség ej tessék el. 2. Minden özvegy és árva javára állandó évjáradék biztosíttassák, tehát a végkielégítés és temetési segélyadás módozata a tervezetből hagyassék ki. 3. A fenntartó testületek hozzájárulása czélszeríiség szempontjából 12 írtban állapittassék meg. A mennyiben ebből a szükséges összeg előállítható nem volna, a hiány a közalapból fedeztessék, de ha ez bármi okból kivihető nem volna, akkor is inkább a népesség számával vagy vagyonosságával, mint a lelkészi javadalom mennyiségével hozassék a fizetés öszzefiiggésbe. 4. Az állam részérőli támogatás valamely módon vetessék igénybe. 5. Az egyházmegyei és kerületi gyámoldákra vonatkozó minden intézkedés hagyassék ki a tervezetből, különösen hagyassék ki a 36. §. azon intézkedése, hogy jövőre uj lelkészek az egyházmegyei gyámoldák tagjai nem lehetnek. Könyvismertetés. Bibliai elmélkedések délutáni isteni tiszteletekre. Irta Fíilöp József körmendi ev. ref. lelkész, (Kapható szerzőnél és Kis Tivadar könyvkereskedésében Pápán.) Ára 1 frt. 147 1. Mielőtt elolvashattam volna, már is örömmel szemléltem ezt a könyvet, mint egy reményteljes tavasz jöttét hirdető fecskét. Mert — folytatva a képes beszédet — hosszú és meglehetősen gyümölcstelen téli időszak uralkodott egy idő óta kerületünkben a lelkészi kar irodalmi munkássága tekintetében. Mig a múlt század végén s a jelen század első felében számosán állottak lelkészeink közül az egyházi tudományos és szépirodalom hivatott munkásainak tiszteletreméltó sorában: addig az utóbbi évtizedekben alig egynehányan kisérlették meg elszigetelten, hogy óvják s elhomályosodni ne engedjék azt a szép hírnevet, melyet a prot. lelkészi kar az irodalom különböző téréin folytatott kiváló munkásságával szerzett magának hazánk kulturális történetében. Hosszas volna ez elzsibbadásnak sokféle okait vizsgálni. Az volt azonban a legfájdalmasabb, hogy az ifjabb generatió tagjai is, bár többen közülök sok szép reménytől s várakozástól kisérve léptek az iskola falai közül a gyakorlati élet terére: ott, mintha csak a zordon tél hidegje fagyasztotta volna be lelkesedésüket és munkakedvüket, egy-kettő kivételével nem igen adtak életjelt arról, hogy a mindennapi kötelességeken kívül még valami magasabb czélok után is törnek. Szinte várta az ember, hogy valami erőteljes szózat fülökbe kiáltsa a költő hatásos szavait: ;; Fiaim, csak énekeljetek /“ Az ifjabb nemzedéknek egy ilyen sok szép reménytől kisért tagja szólalt meg ebben a könyvben, és pedig oly módon, hogy bőveu igazolta a hozzá kötött reményeket s csak még fokozta maga irányában a várakozást, mert az e könyvben is mutatkozó szép talentum mintegy kötelezi birtokosát, hogy azt értékesítse a maga és mások javára. Határozottan dicséretreméltók az általa irt „bibliai elmélkedések,“ mert nemcsak szükséget pótolnak e tekintetben nagyon szegény egyházi irodalmunkban, hanem kitünően megfelelnek mindazoknak a kivánalmaknak, melyeket a bibliának a gyülekezet előtt való magyarázásához köthetünk. A biblia az a kiapadhatlan forrás, melyből a kedvezőtlen körülmények közt megapadt és sekélyessé változott hitbuzgóság új erőt meríthet s a virágzóvá levésnek biztos alapfeltételeit megszerezheti. Szüntelenül hangzik a panasz a hitbuzgóság hanyatlása miatt. S mi ennek egyik főoka? Az, hogy népünknek igen kis része 46*
