Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-11 / 45. szám
DÍJNAK TÚLI PROTESTÁNS LAP. 710 7 09 gyarapodásának kútforrását is, mely a jogszerzők ellenszolgálmányából, a belépti- és tagdíjból állt. — Ez által ismét a régi tagok oda vannak utalva, hogy ne tekintsenek az alap kitbizomány voltára s miután a megszerzett jog alapján jogos igényük fennáll: e jogos igényüket elégítsék ki az alap rovására. A mi gondolkozásunk pedig ez: miután az egyházi törvények által egy egyetemes gyámintézet alkotására, ezzel tehát egy egyetemes hitbizomány alkotására köteleztetünk : mi azt a hitbizomáayt, melyet őseinktől vettünk s melyhez a jogot megszereztük, teljes egészében, csonkitatlanul, holtig tartó haszonélvezeti jogunk megtartásával, ezennel amaz egyetemes hitbizomány részének nyilvánítjuk. — Ezért nem kívánunk egyebet, csak azt, hogy részünkre az egyetemes intézet azon arányban adja ki osztályrészünket, amely arányban a czélhoz hozzájárultunk. így mi, kik a tőkét megszereztük, a kitűzött czél érdekében, csonkitatlanul megtartva, azokra is hagyjuk, kik más körülmények közt jogszerző utódaink lettek volna. Nem kizárólagos tulajdonul ugyan, mint azt mi vettük volt át, a jogszerzés alapján, hanem egyetemes tulajdonul, melyhez a jogot rajtuk kivül, az egyetemes hitbizoinány minden része megszerezheti. Hogy ezen tőkék közt nem egy, de több van olyan, melyet egyes alapítók kizárólagosan egy bizonyos vidék gyámintézeti czéljaíra tettek: ez igaz. — Ezen tőkék természete továbbra is teljes épségben fennmarad. — Az, hogy az egyes gyámintézetek tőkéi az egyetemes gyámintézet tőkéjének nyilváníttatnak, nem azt teszi, hogy egyesek vagyonát elvegyük s azt másnak adjuk. Például, kinek jutna eszébe azt mondani a görgényi egyházmegyének: én tőled a Bajnóczi-féle alapítvány jövedelmét elveszem, adom azt a szebeni, vagy komáromi egyházmegye papjainak. — Nem! Sőt ellenkezőleg azt mondjuk : neked görgényi egyházmegye, van egy Bajnóczyféle külö alapod (1880-ban 3240 frt volt kimutatva), van 20—22 ezer frtnyi gyámintézeti tőkéd. — Ezekből azonban te nem vagy képes gyámoltjaídnak tisztességes meg élhetést biztositó segélyt nyújtani, mert ime 1892-ben 11 özvegy papné s 1 kiskorú árva részére 980 frt 04 krt adtál ki. — Most én, az egyetemes egyház, egy közös gyámintézetet akarok alkotni. — Alapjaidat sértetlenül meghagyom ; kezeld azt, mint eddig kezelted, jól gyümölcsöztetve. — Ha jövedelmed nem lesz elég: én azt innen, az általam kezelt központi alapból kiegészítem, de azt megkívánom, hogy tagsági dijaidat az általam megállapított összegig emeld fel, jövedelmedről pontosan beszámolj, s annak fejében, hogy akkor, mikor neked nem volt elég jövedelmed, én segítettelek, akkor, ha nekem nem lesz esetleg elég jövedelmem, te jöjj feleslegeddel segélyemre. Avagy, vagyük fel a tiszáninneni egyházkerületet,— mely kerületnek magának van külön 156 ezer frtnyi tőkével rendelkező özvegy-árvatára, 64 ezer frt tőkéjű, úgynevezett „Hollandi gyámtára“ s 46 ezer frt tőkéjű „szűköst tára“ — s 98 ezer frt össztőkével bitó egyházmegyei gyámintézete. E négy külön intézmény négy felől adja a segélyt, de mindenünnen! csak cseppeket. — Innen is — onnan is 10-30-60 frtot. Ez mind a tiszáninneni egyházkerület papságáé, de tény, hogy tisztességes segélyt igy nem ád. — Egyesítve a jövedelmeket egy czélra, egyetemes intézkedés mellett,, a nélkül, hogy valakinek joga megsértetnék, - a legszebb eredményt lehet vele elérni. Hogy ezen gyámintézetek eddig uem egyenlően működtek; hogy egyik részvényekre alapítva 1, 2, 4, 6 frtos befizetések után. különböző osztalékot nyújtott; hogy egyik különböző befizetések mellett is egyenlő aráuyban segélyezett; másik csak az özvegyeket s ismét másik az árvákat is külön segélyezte: ez mind igaz. De ezeu eltéréseket nem nehéz eloszlatni. — Ha egy solti pap például, részvényei alapján, jogot szerzett 200 frt gyámsegélyre s neki ezen 200 frtot; annak pedig, ki csak 100, 150 írtra szerzett jogot, annak ezt az egyetemes intézet biztosítja s kiadását eszközli: akkor amannak fájhat-e, hogy ime ez is, mint ő, az általa biztosított őszszeget kapja meg az intézettől'? És ez, csak. a jelen nemzedékre nézve lenne így. — Mi, az alsószabolcsi egyházmegyében, már egy évtized óta 300 frt özvegyi segélyt adtunk ki s 40 ezer frt tőkénket adjuk az egyetemes intézetnek: kétségkívül kell, hogy ettől többet kapjunk, mint a csak alig 12 ezer írttal belépő máramaros-ugocsai lelkészek. — Ezek is viszont fizetésüknek több mint 50%-át adván át, mintegy belépti díjul, mindenesetre többet kell hogy kapjanak, mint azok fognak kapni egyelőre, kik csak 10%-os belépti-dijjal szerzik meg a jogot a jövőre. A jövedelem-gyarapítás érdekében szóluuk a teljes központosított kezelés ellen. — Szükség sincs rá, drága is. A közalapból eddig s ezután tőkésítendő összeget, az évi jövedelemből esedékes hányadot, kezelje az egyetemes intézet a központban s ebből egészítse ki azon egyházmegyék szükségletét, hol az évi bevétel a kiadást nem fedezi. — Az eddigi tőkéket, valamint a befolyó tagdijjakat is, kezeljék úgy mint eddig, az egyházmegyék s kerületek. — Számadásaikkal, költségelőirányzataikkal, nem lesz több baj, mint a közalapnál előfordul, de a jövedelem 33 °i0-al biztosan nagyobb. E felfogásunk mellett utalunk különben a m. kir. pénzügyigazgatóságokra, melyek az adókat, illetékeket beszedik, a letéteket kamatoztatják stb., s a kerületeikben felmerülő s hozzájuk utalt, kiadásokat utalvány mellett teljesitik s csak az esetleges felesleget küldik az állami központi pénztárba1 Ami magát a nyugdíjintézményt illeti, mi azt nem tudjuk az állami nyugdíjintézetek formájára sem elképzelni, sem megalkotni. — A pap helyzete nem olyan, mint az állami hivatalnoké, a tanáré, tanítóé. — Ezek terheik könnyítése végett nem vehetnek maguk mellé segédet; a. pap e tekintetben mindig kömjithet terhén. Ezért mi, a magunk részéről, a nyugdíjazást az egyházkormányzatra szellemileg vagy erkölcsileg teljesen képtelen lelkészekre alkalmaznék, midőn a lelkész segédje 45*
