Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-04 / 44. szám

m DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 692

a tűz ég, ég a lelkész is, a templom pedig ürül. A lelkészt mindenik párt okolja. Ha egyik részén áll, a másik fél gyanusitja, ha egyiknek sem ad igazat hanem a közrendnek (mint illik is) no akkor mind a két fél bántja. Csak egy segit itt, a teljes alkotmányos eljárás. Döntsön az elöljáróság. Csakhogy ha a vész épen az elöljáróságot bontja két részre, mit akkor?! Akkor meg ott van az esperes, az eg}diáz megye, a kerület. Azon legyen a lelkész, hogy az odiosus ügy az egyházmegye elé kerüljön. A vesztes fél hajlandó lesz a felebbezésre s a mit a felsőség határoz, abba a mi alkotmányos népünk, ha fogcsikorgatva is, belenyugszik, és a tűz elalszik. Csak a lelkész ne szóljon, ne tegyen olyat, mely az egyik félnek látszanék kedvezni. O legyen a teljes igazság, részrehajlatlanság embere! Ismertem egy székpert, mely abból eredt, hogy a gyülekezet egyik hatalmas családja, melynek főbbjei elöljárók voltak, az elöljáróságban kivitte szavazat többséggel, hogy egy más család lánya (az ellenpárton) asszonnyá lévén, ne ülhessen az ő nőik által használt első székbe, holott férje bátyjának feleségét — mert rangosabb volt — szívesen befogadták. A nevezett többséggel kitiltott fiatal nő rokonai unszolására el akarta mégis foglalni a széket leginkább azért, mert már ült a székben az ellenpártból 2 egy testvér felesége. Ha annak szabad, neki is! Egy vasárnap a lelkész bemente előtt azonban az ott bent levő nők által be nem fogadtatott. Zaj kelt. Beleszólt a férj, egy elöl- Járóné, és egy hajadon a templomban, és nem kellemes szavakkal. Az elöljáróság leszavazott kisebbsége — mely mellett a gyülekezet többsége állt — panaszt emel a lelkésznél a templomi rend érdekében. Az összehívott tanácsülés — az érdekeltek az Ítéletben nem vevén részt — a botrányt okozott férjet, elöljárónét, és bajadont feddésre Ítélte. Ekkor a lelkészre haragudott az elébb győzött párt is az Ítéletért, a leszavazott a leszavazásért. Ekkor a lelkész azon gondolkodik, miként lehetne ez ügyet az egyházmegye elé vinni. Okot vél találni abban, hogy az egyháztanács többsége, kisebbsége érdekelt fél, az ügyet e szempontból — miután az egyházi közgyűlés is eredmény nélkül oszlott szét — az esperes és az egyházmegyei gondnok elé viszi, de az egyháztanács helyeslésével. A gondnok csillapító levelet ir, küldöttséget igér és küld. A küldöttség kimegy, kihallgat, az egyháztanács Ítéletét helyesnek véli, de a kihallgatottak és az egyháztanács kivánatára is kizártnak véli az ugyanazon székben ülő 2 íitestvér fiatalabbikénak nejét, hogy legyen egyenlőség.

Ez ellen a 2 kizárt nő rokonsága espereshez megy. Esperes jő, vizsgál, az egyházmegyei közgyűlés visszahelyezi az első székbe mind két nőt. Ezt a hatalmas család meglölebbezvén a kerületre, ott is helybenhagyatott.

Ekkor a székben csak ketten maradtak e nők, a többiek kimaradván, mintegy 4 hóig. Lassanként azonban a szók meg tellett, a béke helyre állt teljesen. A tűz lelohadt. Ez ügynél a jog és igazság a kizárt nő részén volt. A lelkész is e felé hajolt. A lelkész csak is a teljes igazság embereként szerepeljen. Ma már e tűzről, e szókbeli perről gondolkodva, vonjuk le a tanulnivalókat. Látjuk, hogy a vész, a lelkész minden vigyázása daczára is kiüthet, még akkor is, ha vannak székrendezósi szabályok, mert mindig merülhetnek fel előre nem látott, szabály alá nem vonható esetek. Látjuk, hogy ily ügyet a sokféleképpen érdekelt egyháztanács (ez esetben érdekeltek nejeik és rokonsági réven) el nem intézhet. Ez elég ok arra, hogy a lelkész őket (t. i. a tanácsot) meggyőzze, rábeszélje, rábírja arra, hogy ez ügyet — a gyülekezet békéje végett — az espereshez felebbezzék, mert különben meg égeti a tűz az egyházat. Úgy történt itt is. A lelkésznek fent marad az informálás joga és megmarad ideje, és a felsősóg, mint nem érdekelt fél, úgy fog ítélni, mint az egyház közjava kívánja. Úgy történt ez esetben is. Mert azért, hegy leszavaztatott valaki, még nem bizonyos, hogy azt ki is érdemelte.

Csak is akkor remélhető tehát a béke, ha, igy lesz a lefolyása, és ha a lelkész teljes tárgyalagisággal jár el, ha nem fogad el, sem informatiót, sem ijesztóst, sem kedvezést, mert a nép a lelkész háta megett és rovására igen sokszor kibékül egymással, és ennek csak is a részrehajló lelkész és a mi fő, a közügy adná meg az árát. A mit az ég távoztasson el. Egyebekről más alkalommal.

Szekeres.