Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-28 / 43. szám
683 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 684 Yáfl€S&. Szemelvények Kocsi Csergő Bálint művéből. X. Könyv. A nagyhírű Turretin Ferencz genfi lelkész és theol. tanár beszéde, melyet gályarabságbó1 kiszabadult négy magyar lelkész jelenlétében tartott 1076. julius 10-én a genfi székes-egyházban. Alapige: I Péter. 5. 8. (Folytatás.) Számtalan kegyes férfiút említhetnék bármely századból, kik boldogan tapasztalták magukon ezen állítás igazságát, — szerencsésen megszabadulván amaz ordító oroszlán torkából —: de szükségtelen a múltba tekintenünk ; mert az isteni gondviselés a mai napon élő és beszélő bizonyságot nyújt nekünk amaz igazság felől. Bizonyára tudjátok, hova gondolok, kikre czéloznak szavaim ? Itt ezek a Tisztelendő férfiak, szeretett, nagyrabecsült testvéreink, kiket oly nagy örömmel szemlélünk magunk között; s az ő hű társaik, kikkel együtt tűrtek annyi szenvedést, együtt ették a száműzetés keserű kenyerét is ; ezek, a Jézus Krisztusnak tántoríthatatlan hívei, martyrjai: ezek az élő, beszélő bizonyságok ! Most jönnek a szomorú rabságból, meghintvén ruháikat ama báránynak vérével. Testük megtört a szenvedések súlya alatt; de sértetlenül megőrizték a Krisztusban vetett hitüket: sem ígéretek, sem fenyegetések, sem csábítások, sem az iszonyú kínzások nem tántoríthatván el őket ama legnagyobb királytól, kinek egyszer hűséget fogadtak. Nemrégiben még keserű rabságukat sirattuk, s készséggel siettünk segedelmükre : s íme ma itt vannak közöttünk , hogy köszönetét mondjanak irántuk tanúsított testvéri vonzalmatok és jótéteményeitekért. Köszönetét mondanak, s egyszersmind újra kérnek benneteket, hogy imádkozzatok érettük. — Kérjétek ama legkegyelmesebb Atyát, hogy megszánván őket nehéz nyomorúságukban, helyeztesse vissza régi szabadságukba; hogy megtérvén övéikhez, hű munkásai lehessenek továbbra is az Ur szöllejének, az 0 nevének dicsőségére, s a rájuk bízottak lelki épülésére. Ha valaki, úgy Ok valóban tapasztalták az apostoli jóslat igazságát; ők érezték dühét amaz iszonyú alvilági oroszlánnak, mely szüntelenül köröttük ólálkodott, csakhogy elveszthesse őket. Nem akarom most tárgyalni kegyetlen és igazságtalan fogságuk történetét, mert úgy is ismerős már előttünk, s mert nem is jó feltépni a már hegedő sebeket. De meg ki is tudná elképzelni, vagy elmondani azokat a szidalmakat, gyalázásokat, gúnyolódó szavakat, melyekkel ártatlan barátainkat illették? Ki Írhatná le azt a sokféle kínzást, mit a legrondább börtönökben, nehéz bilincsekbe verve, körülbelül egy éven át szenvedtek? Azt a keg3'etien bánásmódot, melyben az ocsmány gályákon részesültek, midőn éhségtől, szomjúságtól, bűztől, ezerféle bajtól, szükségtől kimerülve, már-már félholtau, ütlegekkel kényszeríttettek az evezésre. Ki tudná mindezt elmondani könyek nélkül ?! De az Isten, ki övéit sohasem hagyja el, alkalmas időben segedelmükre sietett. Meghallgatá végre hő sóhajtásaikat, s értük emelt buzgó fohászaikat; elküldvén szabaditásukra ama második Gideont, hogy kiragadja őket ama — már-már elnyeléssel fenyegető — alvilági oroszlán torkából. Áldassék az Ur, az örök Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, a könyörületnek Atyja! hogy levette a jogtalanság vesszejét az igazakról; hogy az ő hiv szolgáinak lelkét a siralmas mélységből kiszabadította. Áldott a Jehova, hogy nem adta őket zsákmányul a gonoszoknak. — Dicsőítsétek az Ur kegyelmét! Énekeljétek a 118. zsoltárral : mindörökké megmarad az 0 irgalmassága. — Keményen megostoroza engemet az Ur, de meg nem öle engemet. Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy azokon bémenvén, dicsérjem az Urat. Dicsérlek tégedet; mert meghallgattál engemet, és engémét megszabadítottál! Mondjátok a 1 L6. zsoltárral: Körülvettek vala engemet a halálnak fájdalmai, és a sírnak keserűségei elfoglaltak való engemet; nyomorúságot találtam, és az Urnák nevét segítségül lnvám, ezt mondván : Kérlek Uram, szabadítsd meg az én telkemet ! Kegyelmes az Ur és irgalmas: megőrzi az alázatosokat. Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba; mert az Ur jól tett te veled. Mivelhogy megszabadítottad az én telkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól, lábaimat az eleséstől. Szüntelenül járok az Urnák orczája előtt az élőknek földökben. így szeretett testvéreim, igy cselekedjetek mindenkor, ha nagy örvendezéstek leszen az Urban ! Háládatlanok lesztek, ha ezen kiváló jótéteményét kitörölhetetlen betűkkel örökre sziveitekbe nem vésitek, hogy szívvel, szájjal szüntelenül hirdessétek. Valóban nem tudjuk eléggé kifejezni a feletti örömünket, hogy amint együtt sirtunk, együtt sóhajtoztunk : úgy most szent örvendezéssel együtt örvendhetünk veletek az Urban. Amily nagy volt szivünk fájdalma miattatok : oly nagy most a mi örömünk, a mi gyönyörűségünk. Ez az egész gyülekezet, mely szorongó szívvel hallotta a ti nyomorúságaitokat és könnyezve borult imára értetetek a Mindenható előtt: most hálaadással járul a ti Szabaditótokhoz, és szerfelett örül, hogy irántatok érzett vonzalmának, szeretetének némileg kifejezést adhat. Oh ti boldogok ! Kiknek megengedte az Ur, hogy ne csak higyjetek a Krisztusban, de szenvedjetek is érette! Kiket ama legnagyobb király, az örökkévalóságnak fejedelme arra méltatott, hogy legvitézebb bajnokaiul elválasztott benneteket, hogy legyetek szószólói az ő ügyének, tanúbizonyságai az ő igazságának, égnek és földnek tüköréi; hogy emberek és angyalok előtt nyilván harczoljatok az evangeliom dicsőségéért! Oh ti boldogok, kik Isten hív szolgáinak bizonyultatok a hosszú tűrésben, a szóróngattatások , nyomorúságok, verések, böjtölések és fáradalmak között; kik Mózessel többre becsültétek az üldözéseket, gyaláztatásokat a Krisztusért, Egyiptom kin
