Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-10-14 / 41. szám

653

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

séget is, mert a Protestantismus a gondolat, az érzelem s lelkiismeret szabadsága lévén, mindig ajszabadságért küzdött s ha most ellene fordulna, 1 áillenék az, a mivel a költő Napóleont jellemezte, hogy „őt elítélte a sors, az igazság, az isteni törvény; mert a szabadságnak gyermeke és gyilkosa volt“. S nagyon igaza van! Kishitűség volna attól félteni a mi egyházunkat, hogy az a szellem lesz romlására, melynek éppen szülötte. Hiszen a természet világában is azt látjuk, hogy minden lény a neki megfelelő életfeltételek mellett gyarapodik leginkább. A protestántismusnak pedig létrehozója s életeleme az igazi szabadság. Az izraeliták recept i ójáról szóló javaslat szinte elbukott, mig a gyermekek vallásáról szóló nagy többséggel, az anyakönyvekről szóló javaslat pedig nehán}7 szótöbbséggel elfogadtatott.

— Jótékonyság. Ez a nemes erény ugyan nem szorul dicséretre, magasztalásra, mert azon kivül, hogy jutalmát a boldogító öntudatban mindig megtalálja -— dicséri maga magát. De mégis igen jól esik róla beszélni, elhaigatottan nem hagyni, ha találkozik vele az ember, különösen ma, ezen sivár, az anyagiakat anyira hajhászó korban, mikor az áldozatkészségnek egy-egy nagyobb jele szinte ritkaság számba megy. Istennek hála, nekünk töbszőr van alkalmunk a jótékonyság gyakorlásában gyönyörködnünk, mert gyülekezetünk tek. Dienes Lajos urban, ki az őrségi egyh. megyének is goudnoka, olyan főgondnokkal dicsekedik, ki gyakran megszerzi ezt az örömöt. Alig múlik el ünnep, hogy most az egyház szegényei, majd a ruhátalan szegény gyermekek ne áldanák jó szivét. A gyülekezet nagyobb építkezések, átalakítások alkalmával szinte tapasztalhatta már a buzgó áldozatkészséget. Legközelebb ismét a szegényeknek van alkalmuk nevét áldva emlegetni, de a gyülekezet is méltó hálával tartozik. Ugyanis e tanévben összesen 16 szegény tanuló helyett fizette le a tandijat, mely rendszerint a gyülekezet pénztárából szokott kifizettetni. Isten áldása kisérje életét s tette legyen buzdító példa azok előtt, kiknek több adatott, hogy az Úr általuk is dicsőittessék. A körmendi ev. ref. gyülekezet elöljárósága.

— Középiskoláink veszedelme czim alatt hoz az „Orálló“ okt. 10-ikí száma egy megfontolásra méltó czikket, melyben ama komoly válságra hívja fel a figyelmet, melybe összes középiskoláink a folyton növekvő tanár hiány miatt jutottak, a mi ha gyors orvoslásra nem talál, évtizedekre visszavetheti gimnáziumaink és reáliskoláink belső fejlődését. Mert alig van már most is tanári testület, mely folytonos változásnak ne volna kitéve; s a tanári állás, melynek lehetőleg egy helyhez kötöttnek kel lene lennie a jól tanithatás és nevelés érdekében, oly tranzitó jellegűvé kezd válni, mint a katona-tisztség vagy7 a vasúti hivatalnokság. A tauár hiány miatt nem bocsátják nyugalomba a munkára alig képes öregeket s rendszeresítenek oly egyéneket, kik 10—15 éves helyettes tanárságuk alatt folyton képteleneknek mutatkoztak a tanári állásra. „A tanári pálya ugyanis, melyhez majdnem hihetetlen követelmények fűződnek, elvesztette minden vonzó erejét“. Ez érdekes czikk azonban az orvoslás módjaira nem terjeszkedik ki. Szerintünk három fő esz_ köz van a baj orvoslására; első és legfontosabb az, hogy

f654

a tanári állást anyagi és társadalmi tekintetben oly helyzetbe keli hozni, mely megfelel a hozzá kötött nagy követelményeknek s mely vonzó erőt gyakorolhat a tehetséges és törekvő ifjakra; 2-or mind az államnak, miud a felekezeteknek minél több egyetemi stipendiumokkal kellene lehetővé tenni az ilyen ifjakra nézve a tanulást; 3 szór pedig a tanárképzés és vizsgálatok némi reformálására volna szükség a színvonal leszállítása nélkül oly módon, hogy a roppant mennyiségben kivánt elméleti, elvont, szőrszálhasogató ismeretek egy része helyett talán inkább a gyakorlati téren jobban felhasználható dolgok kivántatnának. Reánk protestánsokra nézve pedig különösen hasznos lenne az is, ha minél előbb létrejöhetne Debreczeuben az egyetem.

— Köszönetnyilvánítás. Azon alkalomból, hogy a főgimn. iíj. segítő egyesület alaptőkéjének gyarapítása czéljából gyűjtést rendez, a következő becses adományok folytak be a főgimn. ifj. segítő egyesület kegyes pártfogóitól: Ns. Darányi Ignácz főgondnok úr 10 írt, tek. Barthalos István ügyvéd úr, tek. Szilágyi József igazgató úr 5—5 frt; ms. Wimpfen őrnagy úr, tek. Saáry Lajos ügyvéd úr, tek. Baranyay Zsigmond ügyvéd úr 3—3 frt; nt. dr. Antal Géza tanár úr, tek. Szakai Károly tanár űr, tek. Sült József úr, tek. Körmendi Béla úr, tek Horváth Lajos úr, tek. Hannauer Béla úr, tek. Bermüller Alajos úr, tek. Puzdor Gyula úr 2 — 2 frt; tek. Kis Ernő tanár úr, tek. Barcsi József tanár úr, nt. Kiss János tanár úi> nt. Tóth Dániel tanár úr, nt. Németh István tanár úr, S.

J. úr, tek. Paál István úr, nt. Gyurácz Fereucz lelkész úr. Galamb József ügyvéd úr, nt. Kis Gábor ev. ref. lelkész úr, ns. Somogyi József úr, tek. Osvald Dániel polgármester úr, tek. Török János mérnök úr, tek. Tarczi úr 1—1 frt; tek. Hercz Dávid tanár úr 60 kr; nt. Borsos István tanár úr, tek. dr. Kapossi Luczián tanár ín, tek. Sebestyén Dávid tanár úr, nt. dr. Horváth József tanár úr 50—50 krt; összesen 52 frt 60 krt. Fogadják a kegyes adakozók ezen utón is legmélyebb köszönetünket. Az iff. segitő egyesület nevében Antal Iván, segítő egyesületi pénztárnok.

— Főiskolánk új bölcsészettudora. Főgymnásiumunk kitűnő képzettségű fiatal tanára, Szakai Károly szeretve tisztelt kartársunk a múlt hét folyamában a budapesti m. kir. tudományegyetemen a német phiiologiából. indogermán összehasonlító nyelvészetből és magyar irodalomból igen szép eredménynyel tette le a tudori vizsgát. Szívből gratulálunk!

Különböző felfogások. Hogy különböző országokban. mily különböző felfogások uralkodnak arra nézve, hogy mi illik és mi nem illik egy lelkészhez, érdekesen feltünteti az a nyilatkozat, melyet az ohio-állambeli (Amerika) német methodisták piDpöke, Walden, tett a múlt hóuapban Clevelaudban tartott gyűlésükön. Kinyilvánította ugyanis, hogy egy igazi methodista lelkész nem engedheti át magát a dohány élvezésének. Épen ezért a lelkészek és elöljárók kinevezésénél határozottan tekintetbe veszik, hogy ki dohányos és ki nem. Igaz, hogy nálunk néha túlságba megy a lelkészek világiaskodása, de ez az amerikai eset meg a másik irányban túloz annyira, hogy következménye csak a legnagyobb hypokrizis lehet.