Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-14 / 41. szám
Ötödik évfolyam. 41. szám. Pápa, 1894. október 14-‘ti ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből MÍST11LIMP. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeríért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. @< TARTALOM: Alakítsuk meg a pápai ev. ref. főiskolai irodalmi kört. Szakai Káról)/. — A felekezet nélküliség. Patai/ Károlt/.— Bajaink orvoslásának alapfeltétele. .Kis József.— Szemelvény Szent Ágoston confessióiból. Csizmadia Lajos. — A protestáns lelkészek a cs. kir. hadseregben. .— Vegyes közlemények. — Alakítsuk meg a pápai ev. ref. főiskolai irodalmi kört! (Folytatás és vége.) Az egyetemi, illetőleg akadémiai és középiskolai tanárok után a papok azok, a kikre a tudományok mivelése vár. Különösen református egyházunk az az egyház, a mely más körülmények mellett kiválóan az által tűnt ki mindenkor előnyösen, hogy papjai mindenkor lépést tartottak az európai kultúra előhaladásával. S ha egyházunk történetének lapjain visszafelé lapozgatunk, úgy fogják találni, hogy a legnehezebb» legküzdelmesebb korban, a reformáczió korában, papjaink nemcsak egyházunknak, hanem egyúttal az egész magyar hazának voltak hivatott úttörői a szellemi haladás terén. S bizonyára nem tévedek, midőn azt állitom, hogy egyházunknak erőt, elismerést és népszerűséget éppen az a körülmény szerzett mindenkor, hogy papjai, vezetői mindég megértették a kor szellemét, mindég együtt haladtak a társadalom nemesebb részét mozgató eszme-áramlatokkal. S h már ez igaz, akkor az is igaz, hogy ezen a nyomdokon kell haladnunk továbbra is, ha pozicziónkat meg akarjuk tartani vagy még erősíteni is. Vagyis, papjainknak is meg kell ragadniok az alkalmat — a mennyiben körülményeik engedik — arra, hogy egészséges szellemüket, a kor haladó társadalmáéval azonos nemes gondolkodásmódjukat irodalmi téren is érvényesítsék. Tu dom és érzem én is mélyen, hogy sok szép tehetségű papunkra nézve lehetetlenné teszik — úgy szólván — a példátlanul mostoha anyagi viszonyok az ez irányú működést; de tagadhatatlan az is, hogy vannak olyanok is elegen, a kik e tekintetben ha egészen tűrhető viszonyok között vannak is — egy vagy más körülmény, talán éppen alkalom, vagy szorosabb testületi szellem hiánya miatt — még sem fognak tollat olyankor, a mikor ezzel sokat használhatnának egyházunknak s az egész magyar társadalom közügyének. Erős bennem az a meggyőződés, bogy, ha megalakulna egy szorosabb irodalmi kör, a pápai ev. ref. főiskolai irodalmi kör, egyházkerületünk vagy főiskolánk anyagi támogatásával, egyházkerületünk tanársága s papsága az eddiginél nagyobb irodalmi tevékenységet fejthetne ki. Az érdeklődésre, a munkásságra, a nemes ambiczió kifejlődésére semmi sem lehet jótékonyabb, mint éppen a társulati élet, a melyben egymást serkentve, egymást segitve, egymást kiegészítve jelennek meg s szerepelnek az erők. De e mellett jótékonyan, serkentőleg és gyámolitólag batna egy ilyen irodalmi kör által az a körülmény is, bogy a hivatott irók jóknak talált munkáik kiadására anyagi segítségben részesülnének a kör részéről. Ez a körülmény megint jótékonyan, fejlesztőleg hathatna a főiskolai nyomdára nézve, minthogy egy ilyen kör fennállása esetében volna elóg dolga s úgy jövedelme is. De magára a kerületre, illetőleg főiskolára nézve is előnyös lehetne a szellemi nyereség mellett anyagi tekintetben is a kör, mert a kör kiadványai (theologiai, gimnáziumi és népiskolai
