Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-23 / 38. szám

DÜNÁNTÚLI PROTESTÁS NLAP.

604

meghatározás, mivel csak oly félholt, külső vallásosságot teremt, mint a milyen p. o. ma a mienk, mert elhiteti a gyöngébbekkel, hogy a vallás mivolta valami Jelületes külső tudásban és cselekvésben áll. Hát hogy lehet még csak elképzelni is, hogy valaki érdeklődjék a vallás iránt, ha az igy tanittatik meg neki? Hát nem megöli e szerencsétlen meghatározás az igazi vallásosság életeiét a szivekben, midőn a helyett, hogy a vallást, mint a legdrágább reánk tartozó kincset mutatná fel, azt, akarva nem akarva, valami közönyös dolognak jelenti ki. A Krisztus korabeli főpapok és írástudók is tisztelték az Istent és meg is őszietek az ő (ismeretében, s mégis ..hasonlatosak valának a inegfehéritett koporsóhoz“. (13. 1.)

Az aláhúzott sorok összevetve az eredeti meghatározással, azt hisszük, megvilágítják Dicsőfi tévedését; a definicio Isten ösmeretéről és tiszteletéről beszél, Dicsőfi ennek helyébe substituálja: „a ki valamit tanult Istenről s külsőleg részt vesz az 6 tiszteletében“; a definiczió az ismeretet és tiszteletet minden megszorítás nélkül veszi, Dicsőfi ellenben „valami fölületes külső tudásról * és cselekvésről“ beszél; a definiczió általános, Dicsőfi oly megszorításokat tesz íajta, melyek azt eredeti értelméből teljesen kivetkőztetik; épen ezért abba a hibába esik, hogy a mit joggal mondhatna az ő általa feltüntetett ismeretről és tiszteletről, azt átviszi az eredeti meghatározásban levő megszorítás nélküli fogalmakra, logikai műszóval kifejezve a „dictum secundum guid“-ről átugrik a „dictum simpliciter“-re.

Hogy mennyire téves alapon harczol Dicsőfi a régi definiczió ellen, az kitűnik abból is, ha magának az „ismeretnek“-nek fogalmát vesszük szemügyre. Az ismeret — fogalmából kifolyólag— csak egyféle lehet; beszélünk téves ismeretről, de ez uem egyéb mint contradicto in adiecto; azt lehet mondani positivístikus vagy agnosztikus állásponton, hogy az ismeret elérhetlen czélja marad az emberiségnek, de ismeretnek nevezni azt, „ha valaki valamit tanult Istenről,“ nem szabad. Ha azt kérdenők Dicsőiből: igazán ismerték-e azok a papok és írástudók Istent, a kikre hivatkozik, — aligha kapnánk igenlő feleletet, avagy nem megmondotta e maga Krisztus: „senki sem esméri a Fiút, hanem csak az Atya, az Atyát is senki nem esméri, hanem a Fiú és a kinek a Fiú megakarja jelenteni (Háté Xí: 27.).

Ha most már azt a definicziót nézzük, melyet Dicsőfi a „rósz és bűnös“ régi helyett ad, nem fojthatjuk el azt a meggyőződésünket, hogy ugyanazon okokból, mint Dicsőfinek a régi meghatározást, nekünk az újat kellene rossznak és bűnösnek tartanunk. Mert, bár hogy igyekezzék is kikerülni a régi definicziót, tényleg más szavakban ugyanarra megy vissza. „A vallás oly emberek társaságának boldogító vág} a és megnemesitő életelve, kik már tudják vagy még nem feledték el, hogy ők bár e világhoz tartoznak, felette állanak e világnak s épen ezért életüket már itt ama világ felett álló legfőbb lény az Isten Ösmerete szerint rendezik be“.

Nem szólunk arról, hogy e definiczió alakilag hibás, mert nem a vallás, hanem a vallásos emberek vaunak

benne definiálva; arról sem szólunk, hogy a meghatározás elő és utolsó része közt az „épen ezért“ egyáltalán indokolatlan s abból, hogy mi felette állunk a világnak, semmiképen sem következik logikailag egy világ felett álló legfőbb lény létezése, hanem szorítkozunk pusztán csak arra, hogy a definiczió tulajdonképeni lén}Tegébeu visszatér a Dicsőfi által rossznak és bűnösnek kijelentett „ösmerethez“, mert hisz a vallásos emberek „életüket már itt az Isten ösmerete szerint rendezik be.“

(Folyt, köv.)

Dr. Antal Géza.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

— Tisza Kálmán főgondnok ur 0 Nagyméltósága Pápáról távozása előtt 25 frtot volt kegyes püspök ur 6 Méltóságának átadni oly czélból, hogy azon a verőczevucsini missio-körben lakó hitsorsosok számára vallásos könyvek szereztessenek. íme tahát a mit a NM. Kouventnél több éven át ismételt fölterjesztéseinkkel elérni nem tudtunk, arra főgondnok ur 0 Nagyméltóságának vallásos buzgósága és nemes áldozatkészsége egész váratlanul eljuttatott bennünket. — Az ő jelszava, hogy a jó szivii adakozót szereti az Isten. Legyen neki az ő jelszava szerint hosszú boldog életének minden napjaiban !

— Ilj főgondnok. A tiszánínneni egyházkerület főgondnokává a nagykaposi közgyűlésen történt szavazatbontás szerint óriási nagy többséggel br. Yay Béla választatott meg, az érvényes 385 szavazatból 323 Ő reá esvén. Örömmel közöljük e hirt t. olvasóinkkal, mert meg vagyunk győződve, hogy a megválasztott új főgondnok urat illetőleg is valósulni fog, hogy „csak sast nemzenek a sasok“ s azt a hervadhatatlan babérkoszorút, melyet a nagy nevű Vay-család egyházunk körüli fényes érdemei által szerzett magának, egy szép levéllel ő is gazdagítani fogja. Adja Isten!

— Emléktábla Erdélyi János szülőházán. Szép és kegyeletes ünnepély folyt le f. hó 16-án az ungmegyei Nagy Kaposon, midőn Erdélyi Jánosnak, e kiváló költő-, kritikus- és bölcselőnek szülőházán elhelyezett emléktáblát leleplezték. A tiszáninneni egyházkerület Erdélyi J. iránt való hálás kegyeletből, a ki mint a sárospataki iskola tanára e főiskolánkra nagy fényt árasztott, itt tartotta őszi közgyűlését s igy nagy vidékiül igen sokan sereglettek össze ez emlékünnepélyre. Megjelentek az ünnepelt férfiú fiai is: Erdélyi Zoltáu és dr. Erdélyi Pál,, kik közül az utóbbi fiatal kora daczára eddigi irodalomi működésével is megmutatta, hogy boldogult atyjának fényes iróí tehetségéből igen sokat örökölt. Az akadémiát Ballagi Géza, a Kisfaludy-társaságot pedig Lévay József képviselte. Az ünnepélyt a sárospataki főiskola éuekkara nyitotta meg szép énekével; majd Szinyei Gerzsou pataki tanár tartott emlékbeszédet s Lévay József szavalta el üunepi ódáját. Este jótékonyczélu hangversenynyel fejezték be az ünnepélyt.

603