Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-02 / 35. szám
555 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 556 kiadás, ma 1200—1300 fit“ stb. Ily tónus vonul át az «gesz tudósításon. Ha egyes gyülekezetekben közönyösség, lekangoltság mutatkozik, ennek oka semmi körülmények között sem az esperes, tisztviselők s az ezeknek fizetett csekély napi dijak, hanem részben az, hogy ez társadalmi betegség, mely a világ minden részében pusztít, s tán legkevésbé Somogybán. A század megvénhedett és elveszítette eszményeit, az emberiség pedig hitét és bizalmát. — Az élet szine, melege és varázsa pusztulásnak indult s a mi föl-föl lobban ilyen gyanánt a lelkiismeret életében, nem magasabb szenvedélyek fénye az sem, hanem értéktelen ellobbanó tünemény. A protestantizmusra nézve a megpróbáltatás napjai csakugyan közel vannak és lelkének egész erejét, szellemének összes kincseit kifejteni, értékesitenie kell, ha a nagy összekeveredésből győzelmesen akar kikerülni. Az olvasó bírálatára bízom, vájjon ily kritikus időszakban helyes-e azt hirdetni szóval és írásban, hogy ha valahol baj van, annak a felsőbbség az oka. — Én még olyan hadseregről nem olvastam, mely fellázadt vezérei ellen és csatát nyert; de azt a történelem sok példájából tudom, hogy — egyenetlenség, gyűlölködés — virágzó nemzeteket, országokat is elpusztított. Ha tehát a protestantizmus a harczból győzelmesen akar kikerülni, vagy legalább várait épen megtartani, akkor szeretetre, egyetértésre, békére van szükség egyháziak és világiak, felsőbbek és alsóbbak között. A prot. világi elem az utóbbi időben is dicséretre méltóan viseli magát. — Egyházáért, vallásáért nem csak szóval lelkesedik, de idő és pénz áldozattól sem riad viszsza. Papját tiszteli, hozzá ragaszkodik és ha intenciói az önérdek szűk köréhez nem tapadnak, azt a világi elem diadalra segíteni minden téren igyekszik. — De ezért méltán követel a lelkipásztortól műveltséget, tudományt és finomságot. A lelkész képző inkézeteknek is el kell térniök az egyoldalú neveléstől s arra törekedni, hogy a növendékek minél szélesebb ismerettel bírjanak s rendelkezzenek mind ; ma kellékekkel; melyeket a haladó, fejlődő kor a paptól méltán követel meg. A szellemi emelkedésnek, haladásnak magasabb fokára eljutott nép különösen az újabb időben, azt iparkodik megvalósítani, hogy a munkás a méltó bért elnyerje. A b - somogyi egyházmegye esperese és tiszti kara is e jogos és méltányos alapra helyezkedett, midőn fizetésének emelését kérte. Mert azt még sem lehet az esperestől kívánni, hogy 400 frt. fizetésből évenként 83 anya és leány egyházat meglátogasson, naponkint 8—10 panaszossal beszéljen, egy év alatt 2—3000 levelet megírjon, e. mellett fogadja az egyházi ügyben érkező vendégeket s még kivételes utazásokat is tegyen. A jegyzőktől szintén nem követelhetjük, hogy napokon át az asztal mellett görnyedjenek s mig mások a barátság nemes érzetének áldoznak, vagy nyugodtan alusznak:,ők akkor is csupa lelkesedésből minden díj nélkül dolgozzanak. Hiszen ma már jótékony intézetek, nőegyletek is 100—200 frt évi díjat fizetnek titkárjaiknak, a lapok pedig a munkatárs minden sorát díjazzák. Szóval más pályán a fáradtságot, szorgalmat elismerés, anyagi haszon is szokta követni, mig nálunk mindegyiknek forrása szikáran csörgedez. Hogy ez előtt 15 évvel mások voltak a viszonyok, szükségletek, ennek okát magyaráznom, azt hiszem felesleges; mert mindenki tudja, hogy az utóbbi évtized rohamos haladást mutat s ezzel együtt a szükségletek szaporulatát is. A Koppy-féle hagyatéki ügy igaz, hogy már többször képezte az egyházmegyei gyűlésen beszédtárs gyát s éppen a legutóbbi időben nyert újabb fordulatot. Az a pessimista feltevés, miszerint úgy az ügyről, mint a pénzről nem sokára elmondhatjuk, hogy volt nincs, már csak azért sem következhetik be, mert az ügy rendbe hozatalát egyházmegyénk akkori esperese, közügyüuknek kiváló harczosa is lelke mélyéből óhajtja. A csurgói iskola építési ügye nagyon fontos, mielőtt az megkezdetnék, sok körülménynyel kell számot vetni s mindenek előtt a pénzt olvasni meg, mely e czélra szolgál. E mellett figyelembe veendő Csurgó város tanácsának amaz óhajtása is, mely a gimnáziumi épületet nem. félre eső helyen (a temető mellett), hanem a város főutczájában szeretné felépíteni. Hogy a Csokonai tanító ügyénél az időközi jövedelmet a tanító gyámolda, a lelkésznél pedig ugyan ily czímü jövedelmet a lelkész nyerte meg, ennek egyszerűen az az oka, hogy más a lelkészi és ismét más a g) ámoldai alapszabály. Soraim bezárása előtt a krisztusi mondást „egymást szeressétek, mert abból tudják meg az emberek, hoyy tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek,u ajánlom Igazmondó ur szives figyelmébe. Egyébbként béke velünk. Ne bántsuk egymást, mert úgy is sokan vannak, a kik romlásunkra törnek s bajainkon nagy gyönyörűségük telik. Galamb ^ *1* Debreczeni utunk. Hatan készülődtünk, de mikor indulóra került a dolog', csak hárman maradtunk. Megfagyva bár. de nem lankadó örömmel indultunk útnak, hogy meglássuk az alföld hires városát, végig nézzük az országos tanszerkiállltást és segítsük megalakítani az országos protestáns tanáregyesületet. A két elsőre a kíváncsiság és tudásvágy hajtott, - mert még egyikünk sem látta kálvinista Kómánkat s benne a hires kollégiumot, — az utolsóért pedig lelkesedéssel hevültünk. Budapestig kénj’elmesen próbálgattuk az alvást. Ott azonban részint költségkímélés, részint pedig az igazi népies és magyaros tipuszok tanulmányozása szempontjából azt határoztuk, hogy innét kezdve harmadik osztályon utazunk. De csakhamar megbántuk takarékoskodásunkat. Testes, puttonyos kofák óriás serege s a hagymaszagu olasz muukások gárdája sebes rohammal foglalta el az összes kocsikat folyosóikkal együtt s mi egy galicziai hosz-
