Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-12 / 32. szám

503

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

501

erősséget nyert az ág-, hitvallású testvér egyháznak ugyanazon időben s hasonló szellemben tett zsinati intézkedéseiben. A két egyháznak egyenlő szellemben teljesített alkotásai után jogosultan fejezhetjük ki azt a meggyőződést, hogy Magyarország prot. egyházainak közszellemében a haladás nem csak folytonos, de sőt bátor előre törésben még a politikai élet reformjait is elősegítő tényezővé vált. Azok az üdvös intézkedések nt. közgyűlés, melyek a zsinat legújabb törvényeiben általában a közigazgatás és törvénykezés, különösebben a közadózás, a lelkészválasztás szabályozása, a papi özvegyek és árvák ellátása és az egyházközségek munka és keresetképtelen öregeinek s vagyontalan árváinak goudozása körül a s/.abadelvliség s emberi igényekhez képest tétettek: <• - ik úgy fognak a gyakorlati életben közhasznulag 'gyümölcsözni,' ha az egyház míndeu tagja, egyháziak mint világiak, szent vallásunk és egyházunk anyagi és szellemi erejének emelésében lelkesen s az egyetértés ellenállhatlan erejével dolgoznak és működnek.

Az állami törvényhozás is figyelemre méltó s egyházi életünket is közelről érintő alkotásokat tett ez év folyamán. Ez az érintkezés ugyan a vallás dogmáin kívül áll; annak szertartásait s annál kevésbé intézményeinek hatályban léteiét s fejlődését nem zavarja. És igy mi protestánsok, nemcsak hogy minden aggály nélkül fogadhatjuk amaz alkotásokat, de sőt hazafiui örömmel kell üdvözölnünk, a mennyiben azokban a jogegyenlőség legmagasztosabb elve nyilatkozik meg, az az elv, mely az állami törvények és intézmények egységesítése által a magyar államot minden tekintetben erőssé és hatalmassá teszi, s nem fog mint eddig hitfelekezetek különböző érdekeinek szolgálatában állni; hanem egybe vonja a felekezetek és nemzetiségek igényei szerint széthúzó erőket, hogy ezek egyesítésével a lelkkiísmereii szabadságot és jogegyenlőséget nem csak ideális alakban, hanem megvalósítva s reálizálva is lássuk és élvezhessük. És ez állami szempontból országunk jövőjét illetőleg oly vívmány, melyért lelkesülnie kell míndeu magyar reformátusnak, ki az országnak erejét nem az érdekek szétszakadásában, hanem azok egyesítésében s tömörülésében látja, hogy igy a polgári és vallás szabadság nem csupán csillogó szó, hanem valóság is legyen.

Midőn mindezeket, mint a folyó évi közélet sikereit csak röviden és általánosságban jelzem, nem zárkózhatom el annak kijelentése elől, hogy az ország összes egyházainak érdekeit érintő s ép azért különböző felfogás tárgyát képező törvényhozási intézkedések a kedélyekben némi mozgalmat idéznek elő. Lehet, hogy némelyeknél e mozgalom az elégületleuség kifejezése lesz. Én azonban hiszem, hogy a kedélyek e mozgalmát, az élet és gyakorlat, — mely bizonjitani fogja, hogy az egyházpolitikai törvények a vallást a maga benső jellegében és szentségében nem érintik s csak azt adják vissza az államnak, a mi az államé, le fogja csendesíteni, és mi protestánsok bizonyára nagy mérvben járulunk a lecsendesités processusának s általában a minden honpolgárt boldogító közbékének előmozdításához, ha bármely hitfelekezettel szemben testvéries szeretetet tanúsítunk s %, törvények tiszteletében s követésében hazafiui érzéssel s készséggel járunk el. És az az állam, melynek consolidálásában a törvény iránti készséges hódolatunk által segédkezünk, anyagilag is nőni fog erejében s elég bölcs és elég erős is lesz arra, hogy az egyházi funkciók egy részének államosítássá által az egyházi javadalmakban bekövetkező csökkenés kedvezőtlenségét az egyházak közmegnyugvására teljesen kiegyenlitse. Ezeknek előre bocsátásával a komáromi ev. ref. egyházmegye rendes közgyűlését, melynek igen tisztelt tagjait őszinte szívből üdvözlöm, megnyitottnak jelentem ki.“

A törvényszerű alakulás megtörténtével, mi közben közörömöt okozott az egyházak világi képviselőinek oly tömeges részvéte, áttért a közgyűlés az esporesi jelentés tárgyalására, mely tudomásul vétetik. Az új törvények életbeléptetését illető kerületi határozatok végrehajtása tárgyában: a főiskolai igazgató tanács tagjává Poqmnyi József orsz. képviselő választatott az összes szavazatokkal. Az egyházmegye kerületi, képviselőivé titkos szavazat utján óriási többséggel Veres Ede, Kiss Pál és Tóth Kálmán az egyháziak; Pográmji József, Bithó Bálint és Dvűány János pedig a világiak közül választattak meg.

Élénk vita fejlődött ki a kér. gyűlés jegyzőkönyv fi. u) pontjánál az egyházi törvény 472. §-a végrehajtása fölött. A kérdés tüzetes és a törvényesen elérni kívánt czélnak beható megvitatása után a közgyűlés tagjai örömmel győződtek meg arról, hogy az országos zsinat a másfelekezetü közép iskolába s középiskolai jellegű magasabb intézetekbe járó ref. vallásit növendékek oktatásáról való gondoskodást a kerületek, tehát az egyetemes ref. egyház legtekintélyesebb kormány szerveinek hatáskörébe utalta és törvény erővel gondoskodott arról, hogy kerületeink a konvent anyagi és erkölcsi támogatása mellett gondoskodjanak a válláserkölcsi oktatásról a nevelésnek azon fokán, a hol az egyházi életünk erejének fejlesztése szempontjából legégetőbb. Valóban, hogy ha a közélet terén egyházunk sok jeles tagjánál az egyház iránti ragaszkodás csökkent s a vallásos közönyösség felmerült, annak legfőbb forrása ama rideg közönyből származott, melylyel a közélet számára nevelt és így a társadalom vezetésére képesített ifjaink vallásos nevelése az idegen felekezeti iskolákban országosan találkozott. Az őszinte öröm hatotta tehát át az egyházmegye minden tagjainak keblét, midőn a kerületi határozat felolvasása közben megértette, hogy a dunántúli egyházkerület a törvény szükségét s rendelkezésének célját annyira megértette, hogy nem csupán a más hitfelekezetü közép iskolai jellegű intézetekben, hanem a nagyobb katonai telepeken is kíván a magasabb' hitoktatásról gondoskodni. És ez nagyon helyesen van igy.

Még a kisebb s csak nehány ily oktatásra kötelezettet számláló helyeken, mint Érsekújváron, Nyitrán 1—2 vallásos oktatásra kötelezett növendékkel, inkább lehetett s lehet gondoskodni a lelkész utján e részben, de a hol nagy tömegekben jelentkeznek évről-évre az oktatásra kötelezettek, ott csak a törvény végrehajtása s a magasabb valláserkölcsi oktatásnak a legczélravezetőbb es.közök-